MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Elnézést kérek, külföldi delegációt fogadtam. A jegyzõi irodával beszéltem telefonon, és kértem, hogy várjanak meg, amíg ide fogok érkezni. Azt közölték velem, hogy fél négykor kerül sor az interpellációra. Sajnálom, hogy nem lehettem itt, és nem hallottam a legfõbb ügyész úrnak, illetve az alkotmányügyi bizottság... (Egy hang: Õ nem szólt semmit...) Köszönöm szépen.
Részt vettem az alkotmányügyi bizottság ülésén... (Köhög.) - elnézést, futottam, hogy ideérjek (Derültség.) -, és ahogy a legfõbb ügyész úr is rendkívül precízen, gondosan és alaposan kifejtette, itt egy jogi csiki-csuki helyzet alakult ki. Ugyanis az ügyészi vizsgálóbizottsági intézményt az ügyészségrõl szóló törvény megszüntette, és ezen intézmény keretében történt az 1992. október 23-ai események vizsgálata.
(15.30)
Az ügyészségi törvény nem rendelkezett arról, hogy mi történjen a korábbi jogintézmény által létrehozott iratokkal, s így bizonytalanság alakult ki.
Ugyanakkor úgy gondolom, hogy fontos társadalmi érdek, hogy az ország közvéleménye megnyugodjon ezen a területen, megtudja, hogy mit tartalmaznak ezek a jegyzõkönyvek, és végre ennek a vizsgálatnak a végére pontot lehessen tenni.
Az alkotmányügyi bizottságot kértem, hogy segítsenek megfelelõ jogi megoldást keresni erre a nem hétköznapi problémára. Ilyen megoldást az alkotmányügyi bizottság lényegében találni nem tudott, hanem arról a Házszabályban rendelkezésre álló lehetõségrõl tett említést, hogy a jelenlegi parlament kiküldhet vizsgálóbizottságot, és a vizsgálóbizottság megvizsgálhatja a helyzetet, magához kérheti a jegyzõkönyveket, iratokat, s utána dönthet azok nyilvánosságra hozataláról.
Tekintettel arra, hogy a legfõbb ügyész úr valóban gondosan járt el, és a válaszát nem azért nem fogadtam el, mivel bármiféle bizalmatlanság állna fenn a részemrõl az õ tevékenységével kapcsolatban, és a tisztelt Ház magáévá tette az akkori érvelésemet, mármint azt a lehetõséget, hogy az alkotmányügyi bizottság esetleg tud valamilyen megoldást ennek a kérdésnek az áthidalására - tekintettel arra, hogy ez a próbálkozás valójában nem járt sikerrel, nem látom értelmét annak, hogy ne fogadjam el a legfõbb ügyész úr válaszát... (Közbeszólás jobbról: Idõ!).., ezért tisztelettel javaslom a Háznak, hogy velem együtt fogadják el a legfõbb ügyész úr válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)