DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Belügyminiszter Úr! 1995. október 17-én Rum községben az Országos Mentõszolgálat a rendõrség segítségét kérte egy elmebeteg kórházba szállításához. A beszállításra azért került sor, mert a területi ideggondozó megállapítása szerint veszélyeztetõ állapotba került a beteg, és ilyenkor sürgõsséggel, akarata ellenére történõ kórházba szállítása orvosi szempontok alapján elrendelhetõ. Az orvosi ellátás teljesen szokványos volt, hiszen szinte naponta fordul elõ, hogy elmebeteget saját akarata ellenére kell gyógyintézetbe szállítani, mert éppen betegségébõl fakadóan nem várható el tõle, hogy helyzetét reálisan megítélje, nem várható el, hogy együttmûködjék - mert ahogy az elmebetegség klasszikus definíciója mondja: "elmebeteg az, akinek kóros észlelései vannak, és azok kóros voltáról belátással nem bír."
Az ilyenkor eljáró rendõrségnek azonban belátással kellene bírnia arról, hogy ettõl az embertõl nem várható el racionális cselekvés, nem várható el, hogy súlyának megfelelõen mérlegelje a fellépõ személyek hatósági voltát, nem várható el, hogy felszólításuknak eleget tegyen, sõt még a figyelmeztetõ lövéseket is a normálistól eltérõ módon értelmezheti.
Ilyenkor a beavatkozó rendõrségnek véleményem szerint megfelelõ képzettséggel és felszereléssel kell rendelkeznie, hogy a beteget saját akarata ellenére és saját kóros akarata ellenére is megvédje, mert mialatt a környezetét védi a betegtõl, a beteget is meg kell védenie saját magától, saját kóros elmeállapotából eredõ kényszerképzeteitõl. Meg kell védeni azt a másságot, ami abból ered, hogy nem az átlagnak megfelelõen észleli a világot.
Rum községben azonban nem ez történt. A lakásába bezárkózott betegre rátörtek, és miután az fejszével védekezett, harcképtelenné tételére egyetlen megoldást láttak: közvetlen közelrõl, a zárt szobában leadott több célzott lövéssel kivégezték.
A Magyar Pszichiátriai Szövetség állásfoglalása, de minden civilizált ember véleménye az, hogy beteg emberrel szemben lõfegyver használata semmilyen körülmények között nem megengedhetõ. Ezért azt kérdezem a belügyminiszter úrtól, hogy véleménye szerint megfelelõ-e a kommandós alakulatok felszereltsége és kiképzése, hogy ilyen feladatokat, ilyen szokványfeladatokat ne csak fegyveres erõszakkal, emberöléssel oldjanak meg. Továbbá meg kell kérdeznem, hogy mit tett, illetve mit kíván tenni, hogy hasonló eset a jövõben Magyarországon, a századfordulón, az ezredfordulón még egyszer ne fordulhasson elõ. Várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)