KUNCZE GÁBOR belügyminiszter: Elnöknõ! Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Képviselõ Úr! Ami ezt a rendkívül szerencsétlen és tragikus kimenetelû ügyet illeti, ennek valóban minden mozzanatát vizsgálni kell annak érdekében, hogy a megfelelõ tanulságok levonásával a jövõben a hasonló ügyek elkerülhetõk legyenek. Nyilván ennek a vizsgálatnak ki kell terjednie az azt megelõzõ mozzanatokra is, amikor a rendõrséget kihívták.
A rendõrségnek mindenesetre a rendõrségi törvényben foglaltaknak megfelelõen is ki kellett oda mennie, és ebben az ügyben közre kellett mûködnie. Ugyanakkor azonban ennek a közremûködésnek - egyetértek önnel - nem ezzel a végeredménnyel kellett volna járnia, mint ahogy azokban az esetekben, amikor a rendõrség hasonló ügyekben - nagyon sok ügyben - korábban már közremûködött, és nem ilyen eredménnyel zárult a beavatkozása.
(15.50)
Ebben az ügyben véleményem szerint külön kell választanunk két szakaszt. Az egyik szakasz az az idõszak, ameddig be nem hatoltak a lakásba a rendõrök, a második szakasz pedig az, amikor már behatoltak, és a fegyverüket használták. Ezt az utóbbi szakaszt vizsgálja az ügyészség, és az ügyészség fog állást foglalni a fegyverhasználat jogszerûségét illetõen.
Ami azonban az ezt megelõzõ idõszakot illeti, el kell mondanom: ehhez a tragikus végkifejlethez az vezetett, hogy az akcióban részt vevõ vezetõk sorozatosan szakszerûtlenül intézkedtek. Éppen ezért az akció vezénylésében részt vevõ három rendõrtiszt ellen fegyelmi vizsgálat indult. Ha az ügyészség más felelõsséget is megállapít ebben az az ügyben, akkor természetesen azokban az ügyekben is meg fog indulni az eljárás.
Ami a rendõrség különleges szolgálatának kiképzettségét, illetve felszereltségét illeti, ez egyrészt - azt gondolom - megfelelõ, másrészt az is tény ugyannakkor, éppen ez az eset mutatja, hogy e tekintetben is következtetéseket kell a rendõrségnek levonnia. Ezeket meg is tette és a megfelelõ intézkedések megszületnek, illetve a közeljövõben meg fognak születni. Az Országos Rendõr-fõkapitányság soron kívüli intézkedésben szabályozta az ön- és közveszélyes ideg- és elmebetegek elzárkózása, közveszély okozásával fenyegetõzése esetében végrehajtandó bevetések rendjét. Ezen eset tapasztalati alapján a rendõrség különleges szolgálata haladéktalanul segédletet dolgoz ki az ilyen személyekkel szembeni rendõri intézkedés, csoportos bevetés módszertanáról. Ennek elkészülte után ezeket oktatni, ismertetni fogják a megyei beavatkozó alosztályokkal, fel fogják készíteni õket ezeknek a speciális helyzeteknek a kezelésére.
Ugyanakkor azonban nem tartanám szerencsés dolognak, ha ebbõl a tragikus kimenetelû esetbõl a rendõrség különleges szolgálatára vonatkozóan vonnánk le általánosító következtetéseket. A rendõrség különleges szolgálata megalakulása óta, tehát az elmúlt öt évben több mint 300 esetben hajtott végre bevetést, nagyon súlyos esetekben. Ilyen volt - hogy néhányat említsek közülük - a debreceni túszejtés vagy az utóbbi idõk gyermekrablásai, amikor mindnyájunk nagy megkönnyebbülésére oldották meg nagyon magas szinten a feladataikat. Ugyanakkor azonban az is tény, hogy ennek az embernek akkor, ott nem kellett volna meghalnia, ezért felelõsök keresendõk. A felelõsségrevonásnak meg kell történnie, a tanulságokat ebbõl az ügybõl le kell vonni annak érdekében, hogy a jövõben ezek az esetek elkerülhetõek legyenek. A rendõrség a felelõsségrevonásokat megteszi, a tanulságokat pedig le fogja vonni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)