KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony.
Tisztelt Ház! A bizottsági vitában immár harmadik alkalommal került sorra a számvevõszéki bizottság módosító javaslata kapcsán a vámbiztosíték elszámolásának megtárgyalása. Elsõ alkalommal az általános vitára való alkalmasság megállapításánál került hangsúlyosan felszínre. Ekkor nem foglalt állást a bizottság.
Másodszorra a házbizottság felkérésére tárgyalt a költségvetési bizottság két olyan vitás kérdésrõl, amelyet a Pénzügyminisztérium és az Állami Számvevõszék szakmailag eltérõen ítélt meg. Az egyik a vámbiztosíték elszámolása, a másik a cél- és címzett-támogatások maradványértékének elszámolása volt.
A két héttel ezelõtti ülésen a bizottság úgy foglalt állást, hogy a már lezárt 1993. év zárszámadásának visszamenõleges módosítását nem kezdeményezi.
Az 1994. évi költségvetés végrehajtásával összefüggõ vitás kérdéseket pedig a konkrét módosító indítványokon keresztül kívánja megtárgyalni, de önmaga nem látja indokoltnak módosító indítvány megfogalmazását.
Az 1996. év vonatkozásában pedig a bizottság úgy foglalt állást, hogy a költségvetés tárgyalása során a zárszámadás által indukált szakmai nézeteltérések rendezhetõk, külön jogszabály-módosítást a bizottság nem kezdeményez.
Amint a módosító indítványokat tartalmazó ajánlásból látható, a cél- és címzett-támogatások maradványának elszámolása nem igényel korrekciót. A benyújtott törvényjavaslat szerinti elszámolást végül is az Állami Számvevõszék is elfogadta, viszont a vámbiztosíték elszámolását a számvevõszéki bizottság az elõterjesztõtõl eltérõen az Állami Számvevõszékkel azonos módon ítélte meg, és ennek megfelelõen fogalmazta meg módosító javaslatát.
A múlt heti ülésen a módosító indítványokról, amelyek egymással összefüggenek, az ajánlás 10. és 22. pontja sokoldalú megközelítésben, alaposan megtárgyalta a bizottság, és végül is - kis többséggel - azt ajánlja a tisztelt Háznak, hogy a számvevõszéki bizottság módosító indítványait ne támogassa.
Az ajánlás 22. pontja szerint a vám- és importbefizetések törvényjavaslat szerinti 149 milliárd forintos összegét 23,5 milliárd forinttal javasolja csökkenteni. A csökkentést azért javasolja, mert a vámbiztosítékként befizetett összegek nem alkothatják a központi költségvetés bevételeit.
A számvevõszéki bizottság álláspontja szerint a vámbiztosítékként befizetett összegek csak akkor válnak tényleges bevétellé, ha a vámhatározatok megszülettek, és ezek alapján megtörténik a költségvetési számlára az utalás. Amíg ez nem következik be, a költségvetésnek ténylegesen befizetett összeget letétként kellett volna kezelni.
A számvevõszéki bizottság többségi álláspontja szerint a Pénzügyminisztérium helytelenül jelölte ki a vámbiztosítékok kezelésére a bevételi számlát, amelynek év végi záróegyenlege az állami forgóalap összevont egyenlegébe automatikusan átvezetésre kerül.
(18.00)
Mindennek következménye, hogy a befizetõk kiszabásra kerülõ köztartozásai pénzügyi fedezet nélkül maradtak. A számvevõszéki bizottság indoklása szerint a múlt évi hiány 23 milliárd 534 millió forinttal magasabb. Szintén az indoklásban javasolja megállapítani ennek megfelelõen visszamenõlegesen a kincstárjegy-állományt.
Az ajánlás 10. pontjában foglalt módosítás elrendeli az 1993. és 1994. évi zárszámadásban kimutatott vámbiztosíték-számla év végi egyenlegének megfelelõ összeg visszafizetését a meg nem nevezett költségvetési év terhére. Egyúttal felhatalmazza a minisztert összesen 37 milliárd forint kincstárjegy kibocsátására.
Elöljáróban szeretném felhívni a figyelmet a módosító javaslat néhány ellentmondására.
1. A 22. pontban megfogalmazott módosító javaslatot csak az indoklásban vezeti tovább a törvényjavaslat további érintett rendelkezésein.
2. A módosító indítvány következtében elõálló hiány rendezésére két eltérõ megoldást javasol. A 22. pont indoklása szerint az 1994. évi költségvetés terhére kell rendezni, azaz az év végi kincstárjegy-állományt meg kell emelni, míg a 10. pont szerint az 1995. évi hiány terhére történik az elszámolás.
3. Egy meghatározott idõpont kincstárjegy-állománya utólag törvénnyel nem módosítható, hiszen az a tényleges mennyiségnek megfelelõen került rögzítésre a zárszámadásban.
A költségvetési bizottság ülésén ismét részletesen kifejtette álláspontját az Állami Számvevõszék és a Pénzügyminisztérium is. A bizottság tagjainak szakmai tájékozódását mindkét fél írásban rögzített véleménye is segítette.
Az Állami Számvevõszék érvelése szerint a vámbiztosíték bevétele nem minõsíthetõ elõlegként, mert nincs rá törvényi felhatalmazás, tehát nem lehet bevételi számlaként kezelni, csak letéti számlaként - ahogy erre már az elõbb utaltam. Az Állami Számvevõszék három év pénzügyi eseményeinek leegyszerûsített szemléltetését követõen azt a következtetést vonta le, hogy az év végén határozattal nem rendezett importõr közterheinek pénzügyi rendezésére a következõ évben nem áll rendelkezésre elégséges pénzügyi forrás a számlán, továbbá az év végén határozattal nem rendezett importõrök befizetései az egymást követõ években duplán kerültek a költségvetésben elszámolásra.
Ezzel szemben a Pénzügyminisztérium érvelése szerint a pénzforgalmi szemléletû könyvelés miatt - és ez nem vámbiztosíték-elszámolási kérdés - az adott év végén az importõr határozattal nem rendezett közterhei pénzügyi rendezésének fedezete nem az elõzõ évi bevétel kell hogy legyen, hanem az a következõ évi bevételek terhére történhet meg. Az adott év végén határozattal nem rendezett importõr befizetései csak látszólag kerülnek duplán bevételként elszámolásra, a valóságban csak egyszer, abban az évben, amikor a befizetést teljesítette az importõr. Amikor a következõ évben a határozatot megkapja az importõr, valóban elszámolásra kerül bevételként különbözõ jogcímeken a határozatban megállapított kötelezettség, de mivel a vámbiztosíték-bevételi számla induló egyenlege nulla, és a bevételelszámolás ugyanezen év vámbizitosíték-számláját a bevétellel azonos mértékben csökkenti, vagyis a következõ év vámbevételi számlájának egyenlege az elõzõ évben határozattal nem rendezett összeggel kisebb lesz, és így ez a költségvetés bevételére nem lesz hatással. Mindez a pénzforgalmi könyvelésbõl következik.
Az Állami Számvevõszék által a bizottság elõtt bemutatott számpélda cáfolt rá az általa képviselt álláspontra, amikor bemutatta, hogy az átmenõ egyenlegek a következõ évben mind rendezõdnek a befolyó tételekbõl, azok állományát csökkentve.
Egyébiránt a vámbiztosíték-bevételi számlára történõ befizetések és elszámolások technikailag ugyanúgy folynak, mint az egyéb köztartozást megtestesítõ adóbevételi számlákra történõ befizetéseké. Például a társasági adó elõlegeként az adóalanyok által befizetett, illetve számukra kiutalt összegek egyenlegét a tárgyév végén mint bevételt elszámolja a költségvetés. A következõ évben az adóalanyokkal való elszámolás során, ha azok adót igényelnek vissza, ugyanúgy a következõ évi befizetésekbõl, tehát másik forrásból rendezik ennek szükségletét.
A költségvetési bizottság többsége szakmailag nem értett egyet az Állami Számvevõszék álláspontjával, ezért úgy ítélte meg, hogy nem szükséges módosítani a törvényjavaslat számvevõszéki bizottság által módosítani javasolt részeit. A vitában a vámbiztosíték-számla esetleges megszüntetésének vagy letéti számlaként történõ kezelésének következményeit is mérlegeltük.
1995 végére a vámbiztosíték-számla egyenlege például várhatóan 30 milliárd forintot mutatna. Ha ezt elszámolnánk az adott évben vámbevételként, majd 1996-ban kerülnének ezek az összegek a vámhatározat alapján tényleges elszámolásra, az elõzõ évben bevételként elszámolt 30 milliárd forint következõ idõszaki rendezése a központi költségvetés forgóalapjának terhére történne, a különbözõ mérlegsorok közötti belsõ átvezetéssel.
Egy másik lehetséges megoldás, hogy a vámbiztosíték mint rendszer fennmaradna, de letéti és nem bevételi számlaként funkcionálna - amit az ÁSZ is javasol. Akkor a következõ évi 30 milliárd forintos rendezés nem a forgóalapszámla terhére, hanem a letéti számla terhére történne.
Végeredményként mindkét esetben a vámbiztosíték-bevételi számla 1996. évi megszüntetése a hiányt növelve 1996-ra a 30 milliárd, plusz az importõröknek visszautalandó várhatóan 3 milliárd, tehát összesen 33 milliárd forintos összegben eleve rontaná a költségvetés pozícióját.
Állampapírt emiatt nem kellene kibocsátani, de a költségvetési mérlegben jelentõsen romlana az egyenleg. Ha a számvevõszéki bizottság javaslatának megfelelõen állampapírt kellene kibocsátani, akkor ezzel a költségvetésnek és az adófizetõknek is további kamatterhekkel rontanánk a pozícióját.
Többségi álláspontként alakult ki a bizottságban az, hogy továbbra is kívánatos a vámbiztosíték-bevételi számla bevételiként való megtartása; ehhez összhangba kell hozni a jövõ évi költségvetési törvényt, a már elfogadott vámtörvényt és az államháztartási törvényt.
Köszönöm megtisztelõ figyelmüket, és elnök asszonytól még egyszer elnézést kérek a figyelmetlenségemért. (Taps a bal oldalon.)