MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Igyekszem majd úgy fogalmazni, hogy a kétperceseknek ne legyen meg az alapja, mert akkor nem tudok válaszolni, és az embernek ilyen késõ esti órában még netán álmatlan éjszakát is okoz, ha védtelenül kell elmennie, és esetleg úgy érzi, hogy nem voltak fairek vele szemben. De tételezzük fel, hogy nem fog ez az esemény megtörténni.
Elöljáróban elnézést kérek, mert idézve volt a nevem, hogy én fogok következni és akkor még nem voltam itt. Tudtam, hogy harmadik vagyok, ezért azt gondoltam, hogy még van pár perc idõm a felkészülésre. Mindenesetre elnézést kérek mindenkitõl.
Azt gondolom, hogy bevezetõként néhány olyan elvet meg kell fogalmazni, amit egy költségvetés tárgyalása kapcsán fontosnak tartunk, hogy a gazdaságpolitikában, a költségvetésben melyek azok az elvek, amelyeket fontos betartani egy költségvetésnek és egy kormányzat gazdaságpolitikájának.
Öt ilyen elvet sorolnék fel.
1. A kiszámíthatóság.
2. A stabilitás. A stabilitás részben gazdaságpolitikai stabilitást jelent, részben külpolitikai, tehát diplomáciai téren meglevõ stabilitást jelent, és általában politikai stabilitást is jelent. Azt gondolom, hogy Magyarország elmúlt négyéves sikertörténete nem kis mértékben a politikai stabilitásnak is volt következménye.
3. A koncepciózusság. Tehát valamilyen távlati koncepciók mentén - közép- és hosszú távú célok mentén - való gondolkodás.
4. A társadalmi béke. Ezt most, ezekben a sztrájkokkal erõsen tüzdelt napokban fontos leszögezni, még egy költségvetési vitában is, hiszen nagyon komoly gazdaságpolitikai következményei vannak annak, ha ez a társadalmi béke nincs meg.
5. A bizalom kérdése.
A továbbiakban két olyan területtel nem foglalkoznék, amelyekkel immár öt éve parlamenti képviselõként kiemeltem foglalkozom, ezek pedig a területfejlesztés és a foglalkoztatáspolitika. Ezekhez módosító indítványokat fogok benyújtani, és a részletes vitában fogom elmondani azokat az észrevételeket, amelyek ezen a két területen - szerintem - a költségvetés kapcsán mindenképpen elmondandók.
Ugyanakkor vázlatos lesz a felszólalásom, hiszen megpróbálok egy olyan gazdaságpolitikai gondolatmenetet elmondani, amely némileg jelenthet egy másfajta preferencia-sorrendet és másfajta prioritásokat, mint a kormányzati gazdaságpolitika. Ez egy kilencperces idõkeretbe nyilvánvalóan nem igazán szorítható bele, csak nagyon vázlatosan.
Emellett azonban meg kell jegyeznem, hogy elfogadhatatlan az a szemlélet, hogy ez igazából nem egy reformköltségvetés. Az államháztartási reformról ez a kormányzat is immár másfél év óta igazából csak beszél, legalábbis nagyon kevés nyoma van ennek; másodsorban igazából nincsenek benne prioritások, holott egy költségvetésnek gazdaságpolitikai oldalról igenis bizonyos prioritásokkal, bizonyos elképzelésekkel kell rendelkeznie. Ugyanakkor elfogadhatatlan az adóprés további folytatódása, amelynek kapcsán azt gondolom, hogy ehelyett, vagy mindemellett sokkal inkább például az élõmunka csökkentésére és a foglalkoztatási színvonal növelésére kellene a hangsúlyt fektetni, ugyanis ma katasztrofális az egy keresõre jutott eltartottak aránya ebben az országban.
Nem akarok beszélni a privatizációról. Itt nyilvánvalóan két dolog is mondható, az egyik az, hogy a privatizáció sajnos jelentõsen lelassult az elmúlt másfél évben, ugyanakkor pedig a privatizációs tétel beállítása enyhén szólva nem feltétlenül a legmegalapozottabb tétele a jövõ évi költségvetésnek.
Tehát melyek azok az állítások, amelyeket meg lehet fogalmazni - szerintem - ma a gazdaságpolitikában? Én elsõsorban kétfajta nagyon komoly prioritást jelölnék meg a gazdaságpolitikában. Az elsõ a gazdasági növekedés folytatódása, amely sajnos nem egyértelmû és nem feltétlenül adott, a második pedig az infláció csökkentése. Mind a kettõ szerepel a kormányzati gazdaságpolitikában, de azt gondolom, hogy azzal az eszközrendszerrel és azokkal a prioritási társakkal együtt nem biztos, hogy az érvényesülésük oly mértékben lehet erõs és eredményes, mint ahogy én gondolom egy másfajta eszközrendszerrel és egy másfajta prioritási sorrendben.
Tehát mely állításokat tartok én kiemelendõnek?
1. Semmiképp nem lenne szerencsés, ha ez a költségvetési vita, és egyáltalán a jövõ évi gazdaságpolitikában a pénzügyi vezetés legelsõsorban és kiemelten a számláztatási deficitnek a GDP-hez tartozó arányát tekintené szent tehénnek.
2. A folyó fizetési mérleg hiányáért nem elsõsorban az államháztartási hiány a felelõs, hanem sokkal inkább az, hogy alacsony a termelés nemzetközi versenyképessége, illetve a gazdasági növekedés megindulása kapcsán világossá vált a hazai termelés erõs importfüggõsége. Az államháztartási hiány számottevõ inflációnövelõ hatása is több mint kérdéses.
3. Mivel Magyarországon hiány van versenyképes exportárualapokból és termelõkapacitásokból, így a hazai kereslet visszafogása nem feltétlenül és nem is arányosan növeli az exportot. Jelen helyzetünkben nincs olyan egyensúlyi árfolyamszint a reális tartományban, amely a külkereskedelmi mérleget egyensúlyba hozná. Egy erõteljes leértékelési politika ugyanakkor lefele menõ, önmagát gerjesztõ inflációs spirált indít el. Éppen ezért helyeselhetõ a csúszó árfolyamrendszer bevezetése. Azt gondolom egyébként, hogy ez a Bokros-csomag legpozitívabb intézkedése volt, amely a jövõ évi leértékelést az ideinél alacsonyabb szinten határozza meg. A leértékelés egyébként is csak rövid távon javítja az export jövedelmezõségét, és önmagában nem segít a termelés kívánatos átstrukturálódásában.
4. Az infláció drasztikusan növeli az államháztartási hiányt - és nem fordítva -, és minden százaléknyi nominális kamatszint-emelkedés mintegy 10 milliárddal növeli a belsõ államadósság éves kamatterhét.
(19.30)
Le kell szögeznünk, hogy a jelenlegi infláció nem keresletoldalról indukált, így a jövedelmek drasztikus visszafogása nem mérsékli számottevõen az inflációt, sõt, az exportba konvertálás korlátozott lehetõségei miatt visszahat a termelésre, és visszavetheti a megindult gazdasági növekedést.
A tõke- és kamatfizetésektõl megtisztított államháztartási egyenleg a jelenleg beterjesztett számok szerint szufficites. Az úgynevezett reáldeficit mérõszáma szerint kedvezõ paraméterekkel bírunk az Európai Unió átlagához képest is.
Mit nem állítok? - a félreértés elkerülése végett.
Elõször: azt, hogy a költségvetési és az államháztartási hiány lefaragása és különösen az állami mûködés rezsiköltségeinek csökkentése egyáltalán nem indokolt. Azonban nem mindegy, hogy ezt milyen ütemben és milyen struktúrában teszem.
Másodszor: nem állítom, hogy nem indokolt a jövedelemnövekedés valamilyen korlátozása - lásd a Fidesz korábbi javaslatát a társadalmi-gazdasági megállapodás meghozatalára. Nagyon kell vigyázni ugyanakkor a társadalmi béke megõrzésére, és arra, hogy ne legyenek illúzióink a bértömeg visszafogását illetõen az inflációra és a fizetési mérleg kedvezõ alakulására.
A szocialisták és a szabaddemokraták által meghirdetett úgynevezett Bokros- csomagnak három fontos hiányossága, illetve bûne volt. Az egyik az, hogy struktúrájában, összetevõiben nem volt kellõképpen átgondolt, megalapozott, hatásaiban végiggondolt. A másik az, hogy óriási bizalom- és támogatáscsökkenést okozott a társadalomban, és ezt a katasztrofális prezentáció és kommunikáció még tovább rontotta. Harmadsorban, az elsõ kettõ következményeként - és ez talán a legdrámaibb és legfontosabb hatás - drasztikusan csökkentette, esetleg eliminálta a késõbbi államháztartási reform következetesen végiggondolt és megalapozott lépéseit.
Visszatérve tehát az eredeti kiindulóponthoz, azt megismételve: a jövõ évi gazdaságpolitikának a gazdasági növekedés továbbvitelét és az infláció csökkentését kell céloznia. Az elsõ cél kapcsán hadd idézzek a KSH legfrissebb, '95. évi 8. jelentésébõl, amely az ipari termelésre vonatkozik: "Bár az elõzõ évhez mért növekedési ütem változatlanul dinamikus fejlõdést mutat, az éven belüli folyamatok a konjunktúra mérséklõdésérõl adnak számot." Szintén ugyaninnen: "A lakossági megtakarítás-állomány reálértéke, a fogyasztói árak emelkedését figyelembe véve körülbelül 4 százalékkal elmaradt a múlt év végitõl." Szintén aggasztó jelenség az a fejlemény, hogy a gazdasági növekedés ellenére szeptember végén a jogi személyiség nélküli vállalkozások száma három hónap alatt mintegy 11,5 ezerrel, míg az egyéni vállalkozók száma pedig ugyanezen idõ alatt 14 ezerrel csökkent."
A kormány inflációcsökkentésben, bár elég merész célt tûzött ki maga elé, de nem a legmegfelelõbb eszközökkel él, a beruházások ösztönzése terén pedig nemcsak az eszköztárral, de a mértékkel is van bajunk; nem is beszélve arról, hogy a társadalmi béke és bizalom mindkettõre ható, komoly megrendülése nem elhanyagolható veszélyeket tartogat.
Itt, ezen a ponton szögezhetjük le, hogy a politika nemcsak tudomány - vagy nem elsõsorban az -, hanem mûvészet is. És bár a mûvészetnek nincsenek abszolút mércéi, ám mégis azt gondolom, hogy jelen esetben méltán lehetünk elégedetlenek. Köszönöm szépen megtisztelõ figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzék padsoraiban.)