VARGA MIHÁLY, a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselõcsoportja vezérszónoka: Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Ház! A Fidesz-Magyar Polgári Párt álláspontját ismertetve négy kérdéskörrel kívánok beszédemben foglalkozni.
Egyrészt: miért tartottuk rossznak és milyen következményekkel jártak a kormány márciusi intézkedései? Miért tartjuk elhibázottnak és megalapozatlannak a benyújtott költségvetési törvényjavaslatot? Milyen gazdaságpolitikára és konkrét lépésekre volna szükség a restriktív, megszorító intézkedések helyett? És végül: milyen javaslatokat nyújt be a Fidesz ehhez a költségvetéshez?
Tisztelt Ház! Minden esztendõben, amikor az Országgyûlés hozzálát a következõ év költségvetésének elkészítéséhez, alkalom nyílik arra, hogy szóljunk az ország állapotáról is, hiszen nem lehet úgy reálisan tervezni, hogy ne volnánk tisztában a gazdaság és a társadalom valós helyzetével.
Az elõttem szóló néhány vezérszónoktól is hallhatták: a helyzet megítélése rendkívül vegyes. Ha a kormánypárti propagandát halljuk, akkor naponta hallhatjuk vagy naponta köszön az vissza, miszerint már mutatkoznak a jótékony hatások, már látszik az alagút vége, támogat bennünket a nemzetközi pénzvilág, és egyébként is: nincs más alternatíva.
Ha viszont akár csak egy függetlennek nevezhetõ kutatóintézet jelentését, anyagát elolvassuk, akkor már kritikusabb sorokat is láthatunk. Ebbõl megtudhatjuk: valóban igaz, hogy csökken a fizetési mérleg és a költségvetési deficit hiányának növekedési üteme, de emellett érezhetõ a gazdasági konjunktúra megtorpanása is. Csökken az ipari termelés és a beruházás növekedési üteme, jelentõs mértékben csökkentek a reálbérek és magas az infláció.
A Fidesz értékelése szerint a valós helyzet ez utóbbihoz áll közelebb. Véleményünk szerint a kormány a törvényjavaslatban - akárcsak márciusban - féligazságokból jut téves következtetésekre. Hiszen márciusban sem az volt a kérdés, indokolt-e a fizetési mérleg és a költségvetési hiány növekedésének megállítására lépéseket tenni. Az ország akkor, részben éppen az MSZP-SZDSZ- kormány döntést kerülõ, halogató, koalíciós vitákkal foglalkozó, nyolc hónapot elvesztegetõ kormányzása után közel állt ahhoz, hogy a külföldi befektetõk bizalma és a nemzetközi pénzvilág bizalma megrendüljön az ország iránt. A kérdés számunkra akkor is az volt: ezeket a lépéseket kellett-e vagy kell-e meghozni?
A Fidesz parlamenti frakciójának az volt a véleménye, hogy a Bokros-csomag nem egy átfogó koncepció részeként került beterjesztésre, hanem rövid távú, elsõsorban a költségvetési hiányra koncentráló intézkedéssorozat volt. Ezek a lépések - s ez alól valóban csak a forintleértékelés, az importvámpótlék és a csúszóárfolyam-rendszer bevezetése a kivétel - rontottak a gazdasági növekedés feltételein.
(8.50)
Ugyanis ezek a lépések az indokoltnál nagyobb terhet raktak a lakosságra, indokolatlan társadalmi feszültséget gerjesztettek, visszafogó hatásukkal a gazdaság teljesítményét korlátozták.
Sajnos, az eltelt fél esztendõ igazolta várakozásainkat. Az egyensúlyi folyamatokra csak és kizárólag a kivételként említett intézkedések hatottak, az összes többi lépés eddig inkább ártott, mint használt.
Így például a kormány hozzányúlt, elkezdte szétszedni a szociális ellátórendszert anélkül, hogy bármiféle újat hozott volna létre.
Miközben a kormány kitörési pontként emlegette a felsõoktatást, bevezették a tandíjat és csökkentették az oktatók létszámát.
A privatizáció stagnál. Gyakorlatilag hónapok óta csak az energiaszektor eladása körül folyik a vita.
És miközben - hadd tegyem hozzá - az államigazgatásban foglalkoztatottak létszámát csökkentette a Bokros-csomag, ezzel párhuzamosan azért négyrõl ötre nõtt a helyettes államtitkárok száma.
A sort jóval hosszabban lehetne folytatni, ha az Alkotmánybíróság nem mondott volna megálljt az alkotmányellenes lépések sorozatára. Az Alkotmánybíróság határozata figyelmeztette a kormányt arra, hogy egy jogállamban nem lehet pusztán erõpolitikát folytatni. A döntés következtében viszont illúzió azt hinni, hogy egy ötven százalékban megsemmisített Bokros- csomag érdemi hatást gyakorolhatott volna a gazdasági folyamatokra.
Egészen komikus volt már augusztusban azt hallani magukat komolynak nevezõ kormánypárti közgazdászoktól, hogy már látszanak az elsõ eredmények, már mutatkoznak a Bokros-csomag jótékony hatásai. Ez az Alkotmánybíróság döntése után teljesen irreális volt.
Szemléletes példa egyébként - ha valaki utánaszámol -, hogy a tervezett 170 milliárdos megtakarítás helyett jó, ha körülbelül 25 milliárdot sikerült megspórolni a költségvetésben.
Ha tehát valamilyen eredmény mutatkozik egyáltalán a csomag után, az két egyszerû oknak tudható be: egyrészt a korábban megindult gazdasági növekedés mégis csak volt olyan megalapozott, hogy azt a Bokros-csomag hatása sem tudta visszafogni, másrészt ezek az úgynevezett eredmények ahhoz a márciusi állapothoz képest tûnnek eredménynek, amelyet jórészt éppen a Horn-kormány tehetetlensége, döntéskerülése okozott. Ha összehasonlítjuk egyébként a környezõ országok növekedési ütemével a magyarországit, akkor, sajnos, meg kell állapítanunk, hogy mi a sor végén kullogunk. Mondom: tehát ezek az eredmények a Horn-kormány saját teljesítményéhez képest tûnhetnek eredménynek.
Tisztelt Ház! Mit tartalmaz az 1996-os központi költségvetés? Ha egy mondatban kell fogalmazni, akkor úgy fogalmazhatunk, hogy ez a költségvetés olyan, mint Mátyás király ajándéka: van is meg nincs is. Van az Országgyûlés elõtt papíron egy tervezet, de annak sem gazdasági, sem politikai megalapozottsága nincsen. Megalapozatlan gazdaságilag, mert ha valaki alaposan átnézi a költségvetést és a hozzá tartozó adótörvényeket, látni fogja, hogy azok a gazdaságpolitikai célok, amelyek a javaslat indoklásában szerepelnek, teljesen ellentmondanak annak, ami a tényleges számadatokban szerepel. Pedig azokkal a célokkal, azoknak a céloknak egy részével még akár egyet is lehetne érteni, amelyek ebben a költségvetésben szerepelnek.
Hiszen ki ne értene egyet például a vállalkozási feltételek javításával? Igen, javítani kell a vállalkozók feltételeit, de nem úgy, ahogy ezt a kormány teszi, hogy a vállalkozók számára növekszik az adóteher, és egyszerûen kiszámíthatatlan a jogi környezet. Csak emlékeztetnék rá, hogy a Horn-kormány az eddig eltelt idõszak alatt és az év hátralévõ részében körülbelül 21 alkalommal fog adómódosításokat végrehajtani, ami azt jelenti, hogy háromhetente módosítunk egy adótörvényt. Nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között teljesen irreális kiszámítható jogi környezetrõl beszélni.
Vagy ki ne értene egyet például az infláció csökkentésével? A kormány és a Magyar Nemzeti Bank vezetõi versengve múlják alul egymást az inflációs szint becslésében 1996-ra. Most éppen a pénzügyminiszter úr vezet, hiszen tegnapelõtt bejelentette, hogy 19 százalék lesz várhatóan 1996-ban az infláció növekedése. Ennek azonban jócskán ellentmond, hogy már most beépült a jövõ évi inflációba az a körülbelül 30 százalékos vagy afölötti energiaár-emelés, amit a kormány a nyár folyamán elhatározott; beépül a rendszerbe az a 15 százalékos fogyasztásiadó-emelés, amely a cigarettán, a benzinen, gázolajon, szeszesital- termékeken keresztül végiggördül az egész gazdaságon. Az infláció leszorításához alapvetõen kiszámítható gazdaságpolitikára lenne szükség, ilyennel viszont a kormány nem rendelkezik.
Ezek az irreális célok, sajnos, irreális bevételi és kiadási elõirányzatokkal járnak együtt. Kettõt hadd emeljek ki ezek közül:
Az egyik a sokat emlegetett privatizációs bevétel. Tegyük fel a kérdést: vajon megalapozott-e az a privatizációs bevétel, ami az idén sem folyt be, és aminél többe kerül a leves, mint a hús? Hadd idézzem a tisztelt Ház figyelmébe az elsõ félév eredményeit! A privatizációs bevételek az elsõ félévben 27 milliárd forintot tettek ki, a privatizációs kiadások viszont 28,3 milliárd forintot - vagyis az elsõ félévben több mint 1 milliárdos veszteség keletkezett a privatizációs tevékenységbõl. Kérdezem én, hogyan akar ezek után a kormány 1995-96-ban körülbelül 250 milliárd forintot privatizációs bevételként beszedni. Ehhez - jól tudjuk - készpénzbevételként körülbelül 340 milliárd forintra lenne szükség.
Ugyanilyen megalapozott néhány adóbevétel tervezése is. Az általános forgalmi adóból és a fogyasztási adóból a kormány körülbelül 100 milliárd többletet kíván 1996-ban beszedni, és a személyi jövedelemadóból ugyancsak plusz 100 milliárd körül várható a '95-ös tervekhez képest. Véleményünk szerint ez - a lakosság jövedelemváltozását ismerve - teljesen illuzórikus, ha csak a kormány nem tervez olyan adóbehajtási módszereket, amelyeket ma még nem ismerhet az Országgyûlés. Ha pedig feltételezzük, hogy mégis a kormánynak van igaza - s elvileg ez sem zárható ki -, akkor pedig teljesen komolytalan az a kijelentés, miszerint 1996-ban az adómérték nem fog növekedni a magyar lakosság és a magyar vállalkozók számára.
Tisztelt Ház! Röviden szólnom kell ennek a költségvetésnek a politikai megalapozottságáról is. Fel kell ugyanis tennünk azt a kérdést, hogy ki támogatja az 1996-os költségvetést. A nyilatkozatokból az derül ki, hogy lassan a pénzügyminiszteren kívül nincs olyan tag a kormányban, aki ezt a költségvetést támogatná. Csak rövid kivonatot hadd idézzek az elmúlt egy hét sajtónyilatkozataiból!
Fodor Gábor a közoktatás normatíváit emelné 15 százalékkal. Suchman Tamás a nyereséges állami vállalatoknál emelne 21 százalékkal - tudjuk, hogy a kormány egy kormánydöntés alapján ezt már el is fogadta. Horn Gyula és Kuncze Gábor a rendõrség számára kíván plusz 20 százalékos béremelést adni. A népjóléti államtitkár úr, Kökény Mihály, az egészségügyiek számára adna körülbelül 20 százalékos többletet. A még hivatalban lévõ munkaügyi miniszter asszony búcsúzóul a közalkalmazottak számára kíván egy 7-8 százalékos emelést elérni. Ezeket az ígérgetéseket még lehetne folytatni. Hosszú a sor, hiszen itt vannak a közmûvelõdési dolgozók, a vasutasok, a tûzoltók és így tovább.
Számításaink szerint a kormány eddigi ígéretei körülbelül 70-80 milliárd forintos többletet idéztek elõ ebben a költségvetésben - és még nincs vége, hiszen a sor hosszú lesz: nyilván további ígéretek fognak elhangozni, további kompromisszumok fognak megköttetni ebben a kérdésben.
Ugyancsak az ellentábor sorait gyarapíthatják a kisebbik kormánypárt soraiban ülõ képviselõk is. Hadd idézzem fel ugyanis, hogy a Bokros-csomag elfogadása után, már nyár elején elhangzott néhány olyan kijelentés, ami azt a gyanút kelti bennünk, hogy õk sem fogják támogatni ezt a költségvetést. Emlékezzünk vissza: még meg sem száradt a köztársasági elnök úr aláírása a Bokros-csomagon, amikor a nyár elején az SZDSZ bejelentette: már nem megszorításra van szükség, hanem elsõdlegesek a gazdasági növekedést szolgáló lépések. Ugyanekkor, június 25-én hangzott el, hogy õk - mármint a kisebbik kormánypárt képviselõi - csökkentenék az adókulcsokat. Hadd idézzem elnökük akkori nyilatkozatát szó szerint: "A költségvetési bevételek rovására is ösztönözni kell a gazdasági növekedést." Teljes mértékben egyetértünk - ilyen módon reméljük, hogy õk sem fogják támogatni ezt a költségvetést.
És ha ez igaz - márpedig komolyan kell venni ezeket a kijelentéseket -, akkor a '96-os költségvetésben szereplõ megszorítás, elvonás, adóemelés ellentmond ennek a nyilatkozatnak, tehát nyilvánvaló, hogy a költségvetés hajszálon fog múlni - mármint az elfogadása.
(9.00)
Tisztelt Ház! Miután szóltam arról, hogy miért tartjuk rossznak a kormány költségvetési elképzelését, alkotmányos és konstruktív ellenzékiként szólnom kell arról, mit javasol a Fidesz a kormány számára.
Elõször is javasoljuk, hogy fogadja meg a Fidesz és a Világbank szakértõinek javaslatát, és haladéktalanul kezdje meg az adó- és tb-rendszer reformját. A magyar kormány, amely sûrûn hivatkozik a nemzetközi pénzvilág elvárásaira, sajnos megfeledkezik arról a javaslatról, amelyet '95 elején a Világbank két itt járt szakértõje készített el. Tanulmányukban azt javasolják, hogy az adómértékek magas szintjét - ami visszafogja a gazdasági teljesítményt -, csökkenteni kell, mégpedig két lépésben: csökkenteni kell az adókulcsokat és szélesíteni kell az adóalapokat. Nos, a magyar kormány ebbõl sajnos csak az utóbbira volt fogadókész; az adóalapokat szélesíti, az adókulcsokat viszont nem. Vagyis ez azt jelenti, hogy összességében az adó mértékét ezzel növelni fogják és növelik az amúgy is magas adóterheket.
Javasoljuk továbbá, hogy a kormány tegyen azonnali intézkedéseket a feketegazdaság visszaszorítására. Döbbenetes ugyanis az a tétlenség, amely ezt a területet az elmúlt idõszakban kísérte. Ugye, nagy propaganda elõzte meg annak a bizottságnak a felállását, amely a kormányon belül jött létre és amelynek vezetõje a belügyminiszter úr; de eddig, sajnos, nem ismertük meg, hogy milyen konkrét lépések születtek ebben a kérdésben.. Munka pedig nyilván lenne bõven.
Többször elmondtuk már - és csak ismételni tudjuk -, hogy az export ösztönzése nélkül, a beruházások támogatása nélkül tartós gazdasági növekedésre nem lehet számítani. A terület jelentõségéhez képest a kormány a '96-os költségvetésben elenyészõen kevés támogatást fordít erre a területre. Meg kell igaz jegyeznem, hogy az utóbbi idõben, fõleg a Pénzügyminisztérium részérõl történtek lépések különbözõ beruházási adókedvezmények megtételére. Azonban ezek a szerény kezdeményezések iparpolitika, infrastruktúra-fejlesztés nélkül, a kormányzati struktúra átalakítása nélkül, véleményünk szerint nem vezethetnek eredményre. Pedig úgy véljük, hogy az infrastruktúra összekapcsolása a területfejlesztéssel elvileg bekapcsolhatna olyan régiókat az ország vérkeringésébe - fõleg a tiszántúli régiókról van szó -, amelyek eddig ebbõl a gazdasági növekedésbõl semmit nem éreztek.
A Fidesz parlamenti frakciója e javaslatain túl három fontos területen kíván módosító indítványokat is benyújtani a költségvetéshez. Egyrészt a jövõ szempontjából meghatározó fiatal generációk támogatására kívánunk egy módosító csomagot benyújtani. Javaslatainkkal szeretnénk ráébreszteni a kormányt, hogy a fiatal generációk, családok munkához és lakáshoz jutási esélyeinek hiányában, a gyermekvállalás terheinek enyhítése nélkül nincs esély a gazdasági és társadalmi holtpontról való elmozdulásra. És itt egy külön említést vagy külön beszédet érdemelne meg annak a lakásprogramnak hiánya, amelyet a kormány és a kormánypártok a választási kampány során ígértek.
Ehhez szorosan kapcsolódik az oktatás és a mûvelõdés területe, amelyet - ellentétben a modernizációs programmal - a Fidesz képviselõi valóban az egyik lehetséges, úgynevezett kitörési pontnak tartanak, és szeretnénk, hogyha a kormány erre a területre '96-ban nagyobb energiát és összegeket fordítana.
És végül harmadik területként indítványozni fogjuk a feketegazdaság visszaszorítását szolgáló szervezetek támogatását. Nem nézhetjük ugyanis tétlenül, hogy amikor szülõotthonokat szüntetnek meg, kórházakat zárnak be pénzhiány miatt, azonközben a gazdaság egyharmada adózatlan maradjon és több százmilliárdos állami kintlevõségek legyenek.
Tehát a Fidesz-Magyar Polgári Párt a '96-os költségvetésben egy olyan irányú módosítást fog javasolni, amely a jelenlegi helyzetben is támogatja a fiatal generációkat, az oktatást és a feketegazdaság visszaszorításával növeli az állami bevételeket.
Tisztelt Ház! Az eddig elmondottakból mi következik 1996-ra vonatkozóan? Véleményünk szerint, ha az Országgyûlés ebben a beterjesztett formában fogadja el a benyújtott költségvetést, akkor csak idõ kérdése a '96-os költségvetés összeomlása, a tervezett elõirányzatok felborulása. Ha komolyabb módosítás nélkül kerül a javaslat elfogadásra, akár már holnap nekikezdhet a Pénzügyminisztérium apparátusa a '96-os pótköltségvetés elkészítésének.
Nem túl bíztatóak ebben az esetben a gazdaságpolitikai tendenciák sem. A gazdaság számára három alapvetõ kérdés létezik; úgymint: fennmarad-e a szerény mértékû növekedés, leszorítható-e az infláció és tartóssá válik-e az egyensúly javulása? Ma ezekre a kérdésekre nehezen adható komoly válasz. Úgy ítéljük azonban meg, hogy a kormány a tûzzel játszik, ha 1996-ban sem változtat a jelenlegi gazdaságpolitika irányán. Ez a gazdaságpolitika eddig restriktív, megszorító intézkedésekkel, a reálbérek jelentõs csökkentésével, a fogyasztás visszafogásával operált. A kormány a reálbérek csökkentéséhez alapvetõ eszközként az inflációt használta, amely fõként ár- és adóintézkedésekben nyilvánult meg. Jövõre már eleve betervezhetõ a háztartási energia, az üzemanyagok, a lakbérek, a gyógyszerek, a tömegközlekedési viteldíjak jelentõs emelkedése, de várhatóan növekszenek az oktatás és az egészségügyi ellátás költségei is. Javarészt olyan áremelkedésekrõl van szó, amelyeket a kormányzati döntések okoznak, és amelyek a fogyasztói árak jelentõs emelkedését jelentik.
A kormány ilyen irányú lépései, a megszorítások ilyen drasztikus adagolása nemcsak az elõbb elmondott gazdasági problémák megoldását teszik kérdésessé, hanem veszélyeztetik azt a társadalmi, politikai stabilitást is, amelyet eddig a rendszerváltás óta sikerült megõriznünk.
A lakosság folyamatos lecsúszása, elszegényedése élezni fogja a feszültségeket, ami nehezen kiszámítható hatásokkal járhat. Ennek a forgatókönyvnek a lehetõsége ma nagyobb, mint egy évvel ezelõtt. Ez a forgatókönyv megvalósulhat ennek a költségvetésnek az elfogadásával.
A Fidesz parlamenti frakciója ezért nem tudja támogatni a kormány által beterjesztett 1996-os költségvetés törvényjavaslatát. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)