DR. KARL IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azért kértem szót, mert úgy érzem, a vitában két olyan lényeges állítás hangzott el, amit mindenképpen a mi részünkrõl is meg kell indokolni, igaznak tartjuk-e vagy nem.
Az egyik ilyen állítás az, hogy az elmúlt ciklus idején olyan objektív körülmények játszottak közre, elsõsorban a világgazdasági recesszió, amik automatikusan magukkal hozták azt a végeredményt, ami Magyarországon bekövetkezett. (Dr. Szabad György: Nem automatikusan!) Úgy gondolom, ennek hatása a magyar gazdaságra nyilván jelentõs volt, hiszen azok között a világgazdasági körülmények között kellett dolgozni, amik adottak voltak. Ezzel együtt a magyar gazdaságban olyan nagymértékû csökkenés következett be, ami többszöröse annak a világgazdasági recessziónak, amit érzékelni lehetett a környezetben. És ezek között nyilvánvaló hátrány természetesen volt, de ilyenfajta direkt összefüggést felfedezni megítélésem szerint nem lehet. Ez az egyik dolog.
A másik dolog az, ami itt most már többszörösen is elhangzik, hogy úgy tûnik, mintha az elõzõ idõszak gazdaságpolitikája ahhoz segített volna, hogy ha tovább tud folytatódni ez az átgondolt és növekedéspárti gazdaságpolitika, akkor ma nem lennének azok a problémák, amik vannak. Ez egy óriási tévedés megítélésem szerint és egy óriási csúsztatás, pont az ellenkezõjérõl van szó. Akkor egy olyan történelmi lehetõség állt a magyar társadalom és a gazdaságpolitika elõtt, hogy a kiigazítással lehetõség teremtõdött volna arra, hogy azokat az igen fájdalmas, kellemetlen lépéseket meg lehessen tenni, amiket ma sokszoros, többszörös áldozatok árán lehet csak megtenni - kényszerûségbõl. Amikor mi arról beszélünk, hogy egyik oldalról az egyensúly megteremtése szükséges, akkor arra gondolunk egyben, hogy a társadalom számára kellemetlen és számunkra is igen fájdalmas lépéseket is meg kell tennünk és egyúttal egy olyan szelektív, restrikciós és növekedéspárti gazdaságpolitikát kell folytatnunk, amit a pénzügyminiszter úr nagyon korrekten és nagyon részletesen kifejtett. Ehhez tehát csak ennyit szerettem volna szólni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)