VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A pénzügyminiszter úr néhány megjegyzésére szeretnék reagálni. Az egyik, ami az államháztartási reform kérdéskörét illeti. A Fidesz álláspontja ebben a kérdésben az volt, hogy a kormány márciusban fordítva ült fel a lóra, azaz úgy kezdett el bármiféle államháztartásinak nevezhetõ reformot, úgy tett meg ilyen lépéseket, hogy nem tudtuk, ennek mi lesz a végeredménye. Nekiestek a szociális ellátórendszer átalakításának, elkezdték az oktatás reformját, tandíjrendszer és így tovább, de nem tudjuk, hogy ezek milyen gazdaságpolitikába illeszkednek be. Könnyû helyzetben van a kormány, hiszen anélkül, hogy lépései bármiféle koherens gazdaságpolitikába illeszkednének, azok mégis egyfajta gazdaságpolitikává állnak össze, de mi nem tudjuk, hogy ennek az úgynevezett államháztartási reformnak mi lesz a vége.
A másik megjegyzésem, hogy ön az elmúlt 25-30 év eredményeit vetette össze most ezzel a fajta gazdasági növekedéssel, ami úgy vélem, hogy téves összevetés, ezek nem összevethetõ kategóriák, teljesen mások a tulajdoni és az elosztási viszonyok, éppen emiatt nem ítélhetõ meg az, hogy az a gazdasági növekedés, ami elindult, jó-e vagy nem, vissza kell-e fogni recessziós tendenciákkal vagy sem. Ebben tehát eltér az álláspontunk egymástól.
Befejezésül engedje meg, hogy az ön által is befejezésnek szánt szellemes megjegyzésére reagáljak. Azt hiszem, hogy nincs oka a szellemeskedésre. A kormány és ön sincs abban a helyzetben, hogy ezt a luxust megengedje magának. (Dr. Bokros Lajos: Miért nem?) Általában azt szokták mondani, hogy egy pénzügyminiszter népszerûsége mindig tükrözi a kormány gazdaságpolitikája iránti lakossági bizalmat. Ebbõl a szempontból a lakosság ma teljes mértékben és teljes joggal bizalmatlan a kormány effajta gazdaságpolitikája iránt. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)