IVANICS ISTVÁN (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Két nagyon rövid megjegyzésem van. Az egyik az, hogy az elõzõ idõszak recesszióból következõ veszteségei mellett csak nagyon finoman volt megemlítve, hogy más tényezõk is közrejátszottak. Egyértelmû, tudjuk, hogy az elõzõ kormányzat számlájára írják a Szovjetunió összeomlásából eredõ piacvesztést, és a 20 százalékos termeléscsökkenés kérdéskörébe ezt mindig beszámítják. Egyszer és mindenkorra végre szögezzük le, hogy ez valóban egy objektív körülmény volt. Ezt annál jobban semmi sem mutatja, mint az, hogy az elmúlt másfél-két év alatt tovább csökkent az azokra a piacokra történõ kiszállításunk. Tehát úgy gondolom, hogy ezen nem érdemes vitatkozni.
A másik politikai természetû. Tardos Márton és Baja képviselõtársaimnak mondom, hogy ezeket a bérkérdéseket az elõzõ négy évben is ugyanígy kellett volna felvetni, de akkor nem hangzottak el. Úgy gondolom, a nyugdíjemelésnél és egyéb bérkiáramlási tényezõknél pontosan ellentétes volt a véleményük. Úgyhogy azért kérem tudomásul venni, hogy ez akkor egy olyan megalapozott társadalmi igény volt, amellyel kapcsolatban joggal számított az ország arra, hogy ezt át lehet hidalni a gazdaságélénkítés területén.
(10.10)
Úgy gondolom, most is számol ilyennel az ország, azzal, hogy ez a kormányzat is képes lesz ezt a bérkiáramlást a növekedés oldaláról valahogy fedezni. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki képviselõk padsoraiban.)