DR. FARKAS GABRIELLA (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy a társasági adóról szóló törvényrõl úgy fejtsem ki a Magyar Demokrata Fórum képviselõcsoportjának véleményét, hogy elõször idézek az együttes miniszteri expozéból:
"A pénzügypolitika abból indul ki, hogy jövõre tovább kell vinni a stabilizációs program megvalósítását, amelynek fõ pénzügyi követelménye többek között a vállalkozások és a befektetések javára történõ jövedelem- átcsoportosítás folytatása. A közvetlen adók közül a nyereség gyors emelkedése miatt növekszik a társasági adóbevételek GDP-hez viszonyított aránya. Mindez úgy, hogy a befektetésösztönzés prioritása erõsödik a beruházáshoz, illetve az exporthoz kapcsolódó javasolt új adókedvezmények által. Alapvetõ cél az adótörvényekkel a feketegazdaság visszaszorítása".
A társasági adótörvényrõl konkrétan hangsúlyozza a miniszteri expozé: "...jellemzi a stabilitás megõrzése a 18 százalékos adókulcs változatlanságában és a kiegészítõ adó szabályainak megtartásában. S ezzel fenntartjuk a beruházásokra való erõs ösztönzést."
Ha elolvassuk a társasági adóról szóló törvényjavaslatot, akkor sok minden más is feltûnik, és ellentmondásokat fedezünk fel a kormány szándéka, megfogalmazott céljai és a valóság között. A társasági adóról szóló törvényben lényegesen több olyan kedvezményt, mentességet lehetett volna adni, amelyekkel azonban az adóbevételek nem nagy mértékben csökkentek volna. Ennek az az oka, hogy a társasági adó az adóbevételek közül nem a legfajsúlyosabb adó, hiszen a GDP-hez viszonyított aránya alig több, mint egy százalék, szemben az szja és áfa több mint hét százalékával. Ebbõl következne az, hogy lehetne kedvezményeket adni, mint ahogy a miniszteri expozé mondja is, hogy vannak ilyenek.
Az tény, hogy nem változtatja meg a javaslat az adómértéket, maradt a 18 százalékos adókulcs. Azonban nem kell hozzá túl sok tanulmányt folytatni, hogy felismerjük: az adóalapot viszont szélesíti, és így az adóterhelés fokozódik.
Kétféle módosítást lehet felfedezni ebben a javaslatban. Egyrészt technikai módosításokat. Errõl csak nagyon röviden azt szeretném mondani, hogy jellemzõ rájuk a terjengõs bõbeszédûség: egy-egy szóval lehetne valamit megmondani, a részletesség, alaposság látszatát viszont hosszú paragrafusok, bekezdések keltik.
(10.10)
Másrészt pedig most az érdemi változtatásokat jelentõ módosításokról szeretnék néhány szót mondani. Ezek kétfélék: egyrészt az adóbeszedés hatékonyságát fokozni kívánók - például az adóalapot, költségelszámolást pontosító szabályok -, másrészt pedig a beruházásösztönzésre utaló szabályok.
Harmadjára pedig szeretnék nyomatékosan rámutatni azokra a hiányokra, amelyek miatt ez a törvény mégsem vállalkozásbarát.
Nagyon röviden egyetlen példát mondanék az adóbeszedés hatékonyságát fokozni kívánó, adóigazgatási jellegû módosításokra. A tervezet 4. § (3) bekezdés e) pontja szerint növeli az adó alapja számításánál az adózás elõtti eredményt az olyan szerzõdés alapján elszámolt költség, melynek a piaci értékviszonyok alapján az adóelõnytõl eltekintve nincs valós gazdasági alapja. A gondolat nagyon jó, a kivitelezésre viszont nem tudom, kinek van elképzelése. Egyébként is én azt hiszem, hogy itt, az alapelvek között kellett volna ilyesmit megfogalmazni, és nem ott, ahol tételes rendelkezések vannak, amelyekrõl az adóalanyoknak pontosan kell tudni, hogy alkalmazniuk kell-e vagy sem, és hogyan.
A jelenlegi módosításokban egyébként is keverednek - és ez módszerbeli hiba - a tételes szabályok és a mérlegelést megengedõ szabályok, ami azt jelenti, hogy lehetõség van szubjektív ítéletekre. Ez pedig nem helyes akkor, amikor öt adótörvény terhe nyomja az állampolgárt. Nem helyes megengedni ilyenfajta lazamérlegelést.
A törvényjavaslatban valóban vannak beruházást ösztönzõ módosítások. Gondolni kell arra, hogy itt egy helyen a 12 százalékról 18 százalékra növekedett a költségként elszámolt kamat százalékában az adókedvezmény; azután a kiemelt térségben, vállalkozási övezetben a gép és épület értéke 6 százalékának megfelelõ adókedvezmény, és az új 50 százalékos kedvezmény a legalább 1 milliárd forint értékû beruházásnál - és ez a beruházási övezetekben 100 százalék. Csakhogy, ha ezt így meghallgatjuk, akkor azt mondjuk, hogy "Jaj, de jó!", de ha megnézzük a peremfeltételeket, amelyek ehhez a kedvezménysorhoz kapcsolódnak, akkor azok olyan nehezen teljesíthetõk, hogy a vállalkozásoknak csak igen-igen szûk körére terjednek ki.
A másik pedig: azt sem tudjuk például, hogy az exportnövekedés követelményébe beszámít-e a forint mindenkori leértékelése.
És még egy: nagyon jól hangzik, hogy a vállalkozási övezetekben ilyen és ilyen kedvezmények vannak. Ezzel szemben, ha valaki veszi a fáradságot és az indokolást is elolvassa, amely ehhez a kedvezményt nyújtó paragrafushoz fûzõdik, akkor azt olvassa, hogy az elsõ vállalkozási övezet Záhony és környéke térségében jön létre - a szándékok szerint. Kérem szépen, ez egy ígérvény. Egy olyan ígérvény, amit nem tudom, hogyan, ki és mikor fog betartani. Mindenesetre csak arra jó, hogy azt a hitet keltse az olvasóban, hogy többféle vállalkozásélénkítést célzó javaslat van. Majd ha lesz Záhony és környékén vállalkozási övezet, meg majd ha lesz máshol vállalkozási övezet, és ez a kedvezmény valóban belép, akkor örülni fogok neki.
Ezen kívül szeretnék néhány mondatot mondani a hiányzó dolgokról.
Fontosnak tartanánk és ragaszkodnánk hozzá, hogy a nem fogyasztásra kerülõ hozam adójának csökkentését, a kiegészítõ adó eltörlését is megadja a módosítás olyan esetekben, mint a holding tagjai közötti osztalékmozgás, az E- hitel törlesztéséhez felhasznált osztalék, a tartalékolás - ide értve az egyéni vállalkozói kört is.
Az egyéni vállalkozókat illetõen nagyon sérelmezi a Magyar Demokrata Fórum képviselõcsoportja, hogy a javaslat megszünteti a lehetõséget az egyéni vállalkozó számára, hogy választása szerint jelentkezzen be a társaságiadó- körbe vagy személyi jövedelemadó-körbe. Ezt súlyosan kifogásoljuk.
Kifogásoljuk egyúttal azt is - és itt most rajta tudjuk kapni a kormányt azon, hogyan tartja be ígéreteit -, hogy annak idején, amikor a kamarai törvények módosításáról volt szó, amikor a hegyközségi törvény született, olyan ígéretet kaptunk - és ezért is nem törekedtünk arra, hogy ezekben az adótörvényekben történjék ilyen intézkedés -, hogy adócsökkentõ tényezõként lesz elismerve a jogszabály által kötelezõen elõírt tagdíj, és az ennek minõsülõ hegyközségi járulék is. Na, most költségcsökkentõ tényezõ... De az, hogy költségcsökkentõ tényezõ, nem azonos, az kevesebb, mint ha adócsökkentõ tényezõ lenne.
S van még egy kifogásunk. A zárórendelkezések között egy visszaható hatályú rendelkezés is szerepel az utolsó elõtti szakaszban. Három kérdésre állapítja meg a javaslat azt, hogy 1995. évre vonatkozóan is alkalmazni kell. A három közül egy olyan, amit ha akarok, kedvezménynek láthatok.
Összefoglalva tehát: én azt hiszem, hogy a '93-ban mégiscsak megindult, megélénkült gazdaság létét a kormány tudomásul venni nem akarva, valamilyen furcsa stabilizációs csomaggal halad a destabilizáció felé.