DR. BOKROS LAJOS pénzügyminiszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Hölgyeim és Uraim! Az idõ elõrehaladott voltára való tekintettel és a várható vitáknak helyet adva a mai expozémat a szokásosnál rövidebbre szeretném fogni.
Az Országgyûlés napirendjén párhuzamosan futnak az adótörvényekre és ezen belül a személyi jövedelemadó törvényre vonatkozó kormányzati javaslatok, valamint a tegnap megnyitott vita a költségvetési törvényrõl.
A párhuzamos tárgyalás oka az idõ rövidségén túl az, hogy a jövedelemadó törvény tárgyalása során elhangzó parlamenti javaslatok, valamint az Érdekegyeztetõ Tanácsban elhangzó javaslatok költségvetési egyensúlyra gyakorolt hatását azonnal számszerûsíthessük és a stabilizációs program célkitûzéseinek megfelelõen a költségvetési törvénybe beépíthessük.
Ezzel az eljárással a kormányzat hangsúlyozni kívánja a nyitottságát minden kormánypárti vagy ellenzéki, munkaadói vagy éppen szakszervezeti javaslatra, attól függõen, hogy melyik kínál a gazdasági stabilizáción belül jobb megoldást.
Itt legyen szabad csak egyetlenegy mondatban reagálni Ivanics képviselõ úrnak arra a felvetésére, amit az elõzõ napirendi pont kapcsán a Munkaadói Szövetség véleményeként hangoztatott, nevezetesen, hogy az Érdekegyeztetõ Tanácsra való benyújtást megelõzõen kerültek volna ide az adótörvények. Nos, ez tényszerûen nem igaz. A személyi jövedelemadónál semmiképpen, de a többi törvénynél sem, hiszen szeptember 26-án tárgyalta az Érdekegyeztetõ Tanács ezeket a törvényeket, és mi csak szeptember végén terjesztettük be a parlamentbe.
Csak a pontosság kedvéért mondom, hogy én ott voltam az Érdekegyeztetõ Tanács hétfõi ülésen és ott a Munkaadói Szövetség ezt a megjegyzését a jegyzõkönyv alapján is visszavonta.
A parlamenthez a '96. évi személyi jövedelemadó törvényt teljes egészében újraszövegezve nyújtottuk be. Ez azonban a személyi jövedelemadó rendszerében nem jelent koncepcionális változást. A benyújtott javaslat az utóbbi években átvezetett többszöri módosítás következtében nehézkessé vált szövegezést áttekinthetõbb, összefogottabb szerkezetben tárgyalja.
A személyi jövedelemadóban tervezett változások mozgásterét alapvetõen meghatározza az egyensúlyi követelmények teljesítéséhez szükséges bevételi elvárás. Ugyanakkor az eddigieknél hangsúlyozottabban megfogalmazódik a méltányosabb, igazságosabb adóteher-elosztás iránti igény is.
Ez utóbbira helyeztük a hangsúlyt ebben a törvényjavaslatban, ezért a benyújtott javaslat alapvetõ célkitûzése az arányosabb közteherviselés.
Szeretnénk mérsékelni az elmúlt évek egynémely adózási anomáliáját is. Ennek megfelelõen a törvényjavaslat a bérbõl származó jövedelmekre úgynevezett pozitív diszkriminációt tartalmaz, illetve az adóelkerülés lehetõségeinek korlátozására a vállalkozásokon belül a magánfogyasztás költségként történõ elszámolás lehetõségeit lényegesen szûkíteni javasolja.
A személyi jövedelemadó törvény módosításának kulcskérdése a már eddig is rengeteg vitára okot adó adótábla.
A benyújtott törvényjavaslat szerint a bemutatott adótábla még nem végleges, pontosan azért, mert az Érdekegyeztetõ Tanáccsal az esetlegesen megköthetõ és szándékaink szerint megkötendõ ár-bér megállapdásnak ez is egy nagyon fontos részét képezi. Ennek keretében természetesen majd, ahogy az Érdekegyeztetõ Tanács vitája lezajlik és vélhetõen eredményre vezet, ezt a személyi jövedelemadó táblát vissza fogjuk hozni.
A normaszövegbe illesztett táblát és a hozzárendelt adójóváírást a végleges mértékektõl függetlenül azonban annyiban mindenképpen mértékadónak kell tekinteni, amennyiben jelzi azt, hogy igen szûk a mozgástér a terhek megosztására. A bevételi követelmény miatt a sávok számottevõen nem mozdíthatók.
Az adótábla véglegesítése szempontjából fontos kiemelni a nulla kulcs megszüntetésére tett javaslatot. Ez közös eleme a lehetséges változatoknak, de mint ismeretes, ehhez a kormány ragaszkodni kíván bármelyik adótábla-változat esetében is.
Lényegesnek gondoljuk ugyanis az adó fokozatos beépítését a jövedelmekbe minden szinten. Azt gondoljuk, helyes elv az, ha a jövedelmek már az elsõ forinttól adóznak és részt vesznek a közteherviselésben. Ez egyébként megteremti a tábla késõbbi karbantartásának a nagyobb lehetõségét, mozgásterét is, továbbá - és ezt tartanám fontosnak kiemelni - a bérbõl élõk, valamint a más jövedelmet szerzõk között fennálló, jelenleg aránytalan adóterhelés enyhítését kívánjuk szolgálni.
Nyilvánvaló azonban, hogy egy ilyen lépés terheit nem lehet ellentételezés nélkül napirendre tûzni. Ezért van az, hogy a benyújtott javaslat bevezeti az úgynevezett adójóváírás intézményét, amit a bérjövedelmek adóelõlegének kiszámítására lehet érvényesíteni, sávos adókulcsok segítségével a bérjövedelem arányában.
A nulla kulcs kiiktatásával a költségeket elszámolni és továbbhárítani képes önálló tevékenységet folytató magánszemélyek és a kedvezményekkel élni tudó, elõnyös kulcsokkal adózó jövedelemmel rendelkezõk legkisebb jövedelme az elsõ forinttól adó alá kerül, miközben adójóváírást nem, vagy csak a bér arányában élveznek. Nem titkoljuk, hogy ezt a javaslatot elsõsorban az egyéni vállalkozók által befizetett személyi jövedelemadó-tényadatokból levont következtetések alapozzák meg.
Ezek lényege abban foglalható össze, hogy a személyi jövedelemadó 90 százalékát az adózók 80 százaléka munkaviszonyból származó jövedelme alapján fizeti be. A javaslat azt célozza, hogy az adóarányok legalább a létszámarányokat valamelyest megközelítsék, értve ez alatt a bérbõl és a fizetésbõl élõk, illetve a vállalkozók létszámarányait.
A vállalkozókról szólva további változások is helyet kaptak a javaslatban. Egyrészt az átalányadó rendszerét kisebb módosításokkal továbbra is fenn kívánjuk tartani; meg szeretnénk teremteni az adóalapot csökkentõ pénztartalékolás lehetõségét, harmadrészt pedig valóban meg kívánjuk szüntetni a társasági adóba való átjelentkezés lehetõségét.
Ezek közül most az idõ rövidségére tekintettel a tartalékolás lehetõségét szeretném kiemelni. Ezt ugyanis az érdekképviseletek már hosszabb ideje igénylik.
A javaslatban szereplõ megoldás egy átmeneti adóalap csökkentõ lehetõségre irányul, hasonlatosan ahhoz az adóhitel konstrukcióhoz, amit a tavalyi törvénymódosítás alapján vezetett be a törvénybe a tisztelt Országgyûlés.
Ennek az adóhitelhez hasonlatos szabályozásnak a lényege az, hogy az év során tartalékolt, az adóhatóságnál nyitott számlakövetelés átlagos állománynövekedése alapján az adóalap csökkenthetõ, illetõleg az adóalapból így levont összeget a tartalékállomány csökkenésének évében hozzá kell adni az adóalaphoz. Ez mintegy kisimítja a jó évek - rossz évek közötti adóterheléseket.
A javaslat szerves része az egyéni vállalkozók beruházásainak majdnem teljes körû azonnali költségelszámolási lehetõsége. Ez egy nagyon fontos ösztönzése az eddig elhangzottakon túlmenõen a vállalkozók beruházásainak.
Nagy vita övezi az egyéni vállalkozók társasági adó alá történõ átjelentkezésének '97-re történõ megszüntetését. Valóban eléggé egyedülálló megoldás az, ami nálunk megvalósul, a gyakran példaként emlegetett klasszikus piacgazdaságok egyikében sem találhatunk ilyen választási lehetõséget. Úgy gondoljuk, hogy kellõ átmenettel ideje pontot tenni erre az évenként, kétévenként visszatérõ ügyre.
Tisztelt Ház! Nem javaslunk alapvetõ változást a mezõgazdasági kistermelõk adózási feltételeiben. Az azonos adózási feltételek fokozatos megteremtése érdekében szûkítjük azonban a mezõgazdasági kistermelõi tevékenységi kört, amennyiben az iparinak minõsülõ termékfeldolgozást - a mesterségesen szárított dohány, a szõlõmust, félkész, illetve hordós szõlõbor elõállításának kivételével - javasoljuk kivenni ebbõl a körbõl.
Látható, hogy bizonyos mértékû adóalap-szélesítés megvalósul, de igazából ez nem érinti a szûken vett mezõgazdasági kistermelõi tevékenységet. Tehát azt a törvényjavaslat változatlanul a továbbiakban is kedvezményezni kívánja.
További egy évig megmaradna a szövetkezeti üzletrészek egységesítésének elõsegítésére - kisebb korrekciók mellett - a szövetkezeti üzletrész vásárlására fordított összeg adókedvezménye azáltal, hogy a saját szövetkezeti üzletrész megvásárlására fordított összeg adóhitelnek minõsül, mint egyébként minden más befektetés, s ez mindaddig áll fenn, amíg a magánszemély ezt a bizonyos üzletrészt teljes egészében birtokolja.
(10.50)
A törvényjavaslat ugyancsak átmeneti, a '96-os évben alkalmazható rendelkezést tartalmaz a külterületi termõföld bérbeadásából származó jövedelem adóztatására. Az átmenetet az indokolja, hogy jelenleg és korábban nem volt jellemzõ az ilyen jövedelem, így adataink, tapasztalataink nincsenek, hogyan is mûködik majd ennek a megadóztatása. Úgy véljük, hogy a '96. évi tapasztalatok elemzése alapján lehet majd végleges megoldásra javaslatot tenni, akár éppen a helyi adózás keretében is.
Tisztelt Ház! Az Alkotmánybíróság határozatának megfelelõen javasoljuk a cégautók adózási szabályait megváltoztatni. A javaslat lehetõvé teszi annak bizonyítását, hogy nem keletkezik adóköteles jövedelem egyrészt, ha a személygépjármûvet kivonták a használatból, másrészt, ha a személyes használatra jogosult magánszemély ellenértéket fizet ezért a használatért a kifizetõnek, harmadrészt, ha a személygépkocsit olyan munkavállaló használja, aki elõírt munkaköri kötelezettsége alapján kell hogy azt üzemeltesse és üzemelteti is azt.
Az ingó dolog, az ingatlan, valamint a vagyoni értékû jog átruházásából származó jövedelem adózási szabályainak egyszerûsítése, a forgalmazás elõsegítése, valamint az inflációból adódó hatások enyhítése érdekében javasoljuk e körben az adózási szabályok megváltoztatását. Ez a jövedelem a jövõben nem képezné részét az összevont adóalapnak, hanem elkülönült jövedelemként 10 százalékos mértékû, úgynevezett forrásadó terhelné. Az ilyen címen keletkezett jövedelem lakáscélú felhasználása esetén a javasolt rendelkezések lehetõvé teszik az adó visszaigénylését, illetõleg a visszatartását is. Ezzel egyúttal elõ kívánjuk segíteni a lakáspiacon a mobilitást is.
Tisztelt Országgyûlés! Változásokat javaslunk az adóelõleg-fizetés rendjében is. A költségvetés kamatterheinek csökkentése érdekében jobban kell közelítenünk a költségvetési kifizetésekhez a bevételeket. Ennek érdekében javasoljuk megszüntetni azt a kedvezõ szabályt, hogy a jellemzõen 10-éig levont adóelõleget tíz napig a munkáltató használja és azt csak 20-án fizeti be. A benyújtott törvényjavaslat szerint a munkáltatónak havonta 5-én is kellene az adóelõlegre elõleget fizetnie, amely a megelõzõ hónap folyamán adóelõleg címén befizetett összeg 50 százaléka lenne. Ez az összeg az elszámolt hónap után 20-án fizetendõ adóelõleg összegébe természetesen beleszámítana, tehát itt az adóterhek egyenletesebb idõbeli elosztásáról van szó.
A nem munkaviszony keretében foglalkoztatottak esetében a kifizetõ egyszerûbb adóelõleg-levonási szabályt alkalmazhat, amennyiben egységesen 40 százalékos adóelõleget von le a költségelszámolásról szóló nyilatkozat figyelembevételével. Nem változik ugyanakkor a béreket érintõ adóelõleg- levonás technikája.
Tisztelt Országgyûlés! Az itt bemutatott fontosabb változásokon túlmenõen a bemutatott törvényjavaslat további pontosító, a jogalkalmazást könnyítõ rendelkezéseket tartalmaz. Az idõ korlátozott volta miatt azonban csak ennek a leglényegesebbjeit soroltam fel. Bízom benne, hogy a részletes vita során a törvényjavaslat elnyeri a tisztelt képviselõk egyetértését, és számítok arra is, hogy az önök konstruktív indítványai is hozzájárulnak ennek a lehetõ legjobb és lehetõ leggyorsabb véglegesítéséhez.
Az a szándékunk, hogy a személyi jövedelemadóról folytatandó vita és szavazás majdan utoléri a többi adótörvényt, és a költségvetés végszavazásával nagyjából egy idõben megtörténik. Ennek érdekében kérem a tisztelt Házat, hogy szíveskedjék a törvényjavaslatot megtárgyalni és elfogadni.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)