CZOMA KÁLMÁN, a Független Kisgazdapárt képviselõcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm, elnök asszony, a szót. Tisztelt Országgyûlés! Ahogy közeledik az év vége, a parlament, mint minden év végén, fontos pénzügyi törvényjavaslatokat tárgyal. A költségvetés, az adótörvény minden állampolgárt érint, mind a tíz- és félmillió magyar állampolgárt. Van, akit közvetlenül, van, akit közvetve, de a terhet mindenki viseli. Ezzel tisztában is van a lakosság, hiszen tudja, hogy évszázadok óta mindig volt, van, és lesz is, a közterhek viseléséhez erre szükség is van, tehát lesz adó.
A Független Kisgazdapárt képviselõcsoportja egyetért, mert természetes dolog minden országban, hogy fizetnek adót. Csak az nem mindegy, hogy az adóterhek mennyire elviselhetõk és mennyire nem. Most, amikor a személyi jövedelemadó törvényjavaslatát tárgyaljuk, a kormány a törvényjavaslat indoklása szerint rendkívül magasztos célokkal magyarázza beterjesztését. Így például az egyensúly javításához akar hozzájárulni, továbbá a fogyasztás ésszerû korlátozása révén elõ kívánja segíteni a belsõ felhasználás arányainak eltolódását a növekedést megalapozó felhalmozás javára. Ezeket a nulla adókulcs megszüntetésével, az adótábla és az adójóváírás egyszerû rendszerességével gondolja megvalósítani. Természetesen meglepõ lenne e cáfolat, éppen ilyen lépésekkel nem lehet ezt elérni.
A törvényjavaslat indokolása azonban, ahogy már megszoktuk, tudatosan szépít valós törekvéseket. Semmi másról nincs ugyan szó, csak az adóbevétel bármilyen célon, vagy bármilyen úton való növekedésérõl. 92 milliárd forintos növekedést akar elérni a kormány. Ez magától értetõdõen az adóterhelés további fokozását jelenti, akkor, amikor az már egyébként is igen magas. 1994-ben 21,4 százalék volt, 1995-ben 22 százalék, 1996-ban pedig már 23,5 százalék lesz.
Nyilvánvaló, hogy ezúttal sem kerül sor semmilyen hatásvizsgálatra. Így azok, akik ezt a javaslatot kidolgozták, valójában nem tudják, milyen károkat okoznak, és azt sem, hogy a közvetlen adóbevételek ténylegesen hogyan fognak alakulni, megvalósul-e a tervezett növekedés. Ezzel tulajdonképpen folytatódik a szakértõi kormány vakrepülése. Mindez a szokásos demagógia szerint a közteherviselés erõsítését is jelenti. Ahogy a törvényjavaslat fogalmaz, az arányosság és a méltányosság elvének érvényesítésével.
Azok a változások ugyanakkor, amelyek ezt a törvényjavaslatot jellemzik, mindenekelõtt a kisebb vállalkozókat veszik célba. Miközben a kormányzat folyamatosan vállalkozásbarát politikáról beszél, ezzel teljesen ellentétesen cselekszik. Szó sincs tehát a növekedés megalapozásáról, helyette inkább annak megakasztásáról. A személyi jövedelemadó szerint adózó több százezer egyéni vállalkozó jelentõs része ráadásul kényszervállalkozó. Nem õk választották ezt az állapotot, hanem erre kényszerültek, hiszen csak így kerülhették el a munkanélküliséget, vagy így kerülhettek ki belõle. Magasabb terheket a társadalombiztosítási járulék jelenlegi színvonala mellett egyszerûen nem tudnak elviselni. Így a tervezett intézkedések mindenképpen erõteljes negatív hatásokkal fognak járni. Tovább ösztönzik a feketegazdaságot, és növelik a munkanélküliséget. Egyik következmény sem lehet egy értelmes kormány érdeke.
Fontos azt is tudni, hogy valójában milyen lényeges társadalmi érdekek fûzõdnek a kisebb vállalkozások megerõsödéséhez, közepes vállalkozássá válásához. Enélkül elképzelhetetlen a gazdaság megerõsödése. A személyi jövedelemadóról szóló törvényjavaslatot nemcsak a Független Kisgazdapárt tartja elhibázottnak, olyan elgondolásnak, ami csak növelheti a gazdasági és a társadalmi feszültségeket. Ez szinte általános vélemény az országban. Figyelemre méltó, hogy saját mûvét nyilatkozatai szerint még az elõterjesztõ Pénzügyminisztérium is több ponton problematikusnak tartja.
A törvényjavaslat indoklása hivatkozik arra, hogy a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény eddig 17 alkalommal módosult, felesleges alkalmazkodási, tanulási és adminisztrációs terhet róva a társadalomra és az adóhatóságra. A változtatgatások hatalmas száma ugyanis nem a helyzet ennyire gyakori változásából, hanem a kormány koncepciótlanságából, kapkodásából adódik inkább. Így például az átalányadózás valós hatásait a jogszabály bevezetése elõtt fel lehetett volna mérni. Ehelyett azt utólag kezdték el módosítgatni. Most új szerkezettel és stílussal jelentkeznek. Ezzel akarják állítólag az áttekinthetõséget javítani és a stabilitást fokozni. Az új változatban azonban nem jobb az áttekinthetõség, inkább rendkívül nehézkes. Az új szerkezet és a stílus ráadásul nem elég ahhoz, hogy a törvény valóban stabil is legyen. Ehhez egészen más kormányzati gyakorlatra lenne szükség.
A törvényjavaslatban ezúttal is elmarad az adósávok inflációval való korrekciója. Pedig erre a személyi jövedelemadó-rendszer bevezetésekor elõdei ígéretet tettek. A mai száguldó infláció körülményei között különösen elvárható lenne ennek az elvnek az érvényesítése. Máskülönben akkor is nõnek az adóterhek, ha a jövedelmek növekedése elmarad az inflációtól, tehát ha a reáljövedelmek csökkennek.
Nem kis meglepetéssel hallgattam az elmúlt héten Akar László államtitkár úr egyik expozéjában, ha jól emlékszem, a fogyasztási adó 15 százalékos emelésénél, hogyha nem módosulnak az adótörvények, csökkenne az adóbevételek reálértéke. Hát ez igaz is. Csak gondolom, Akar László államtitkár úr nem gondolt arra, hogy az állampolgároknak is csökken az infláció magas mértéke révén a reáljövedelme. De ezek után nemcsak az infláció, hanem még ez a drasztikusan emelt adó is befolyásolja majd az állampolgároknak a reáljövedelmét.
(12.00)
Az adóknak szerintem alkalmazkodni kellene nemcsak az adóbevételhez, hanem inkább az állampolgárok reáljövedelméhez. Jó lenne, ha ezt a kormány mindenképpen szem elõtt tartaná. A változtatgatások hatalmas száma ugyanis nem a helyzet ennyire gyakori változásából, inkább a kormányzat koncepciótlanságából, kapkodásából adódik. Így például az átalányadózás hatásait a jogszabály bevezetése elõtt fel lehetett volna mérni.
Visszatérve az egyéni vállalkozókhoz, terheiket az is növeli, hogy megszûnik a munkavállalói társadalombiztosítási járulék 25 százalékának az adóból való levonási lehetõsége, a bérbõl élõk számára viszont ezt a hatást a kedvezményes adótábla általában ellensúlyozza.
Értetlenül, értelmetlenül megszigorodnak a költségelszámolás szabályai is. Mindenekelõtt azok érezhetik magukat károsultaknak, akiknek az otthona és a munkahelye egybeesik, akik tehát kényszerbõl a lakásukban hoztak létre munkahelyet. A törvényjavaslat ugyanis nem engedi meg azon költségek elszámolását, amelyek akár csak részben is személyes vagy családi fogyasztással kapcsolatosak. Elképzelhetõ, hogy ezek után mennyire problematikus lesz annak a helyzete, aki a munkáját otthon számítógéppel végzi és ennek a költségét mégiscsak el akarja számolni. Nem lesz könnyû meggyõzni az adóhatóságot arról, hogy ezt az eszközt kizárólag csak üzleti célra használja. Ez is az értelmetlen és kicsinyes diszkrimináció egyik formája. Ha ugyanis elkülönített irodában van ilyen eszköze, fel sem tételezik, hogy magáncélra is használja.
A javaslat a beruházási kedvezmények szûkülésével számol. Ezt kedvezményes pénztartalékolási lehetõséggel akarja valamennyire ellensúlyozni, de csak olyan vállalkozók számára, akik legalább az adóévben érvényes minimálbér huszonnégyszeresét vallják be. Ezt is igazságtalannak tartom.
Összefoglalva: a törvényjavaslat elfogadása esetén jelentõsen növelné a gazdaság és a társadalom feszültségeit, visszavetné a vállalkozókat, bõvítené a munkanélküliséget, ezért a Független Kisgazdapártnak az az álláspontja, hogy a kormány vonja vissza átdolgozásra ezt a törvényjavaslatot és ne törölje el a nulla adókulcsot. Ugyanis a nulla adókulcs nem azt jelenti, hogy eddig a 110 ezer forintos jövedelmünk után nem fizettünk adót, dehogynem fizettünk, hiszen annyiféle adó van. Van fogyasztási adó, van áfa, van helyi adó, úgyhogy abból a pénzbõl is bõven jutott az adóba. Tehát tévhit az, hogy aki eddig a 110 ezer forint után nem fizetett adót, az egyáltalán nem is fizetett, dehogynem, nagyon is sokat fizetett.
Végezetül még annyit: sajnálom, hogy nincs itt a pénzügyminiszter úr, délelõtt itt volt - most az államtitkár úr van itt -, de azért elmondom.
A pénzügyminiszter úr az ország lakosságától, a béremelést követelõktõl önmérsékletet kér. Ez az önmérséklet megvan a magyar népben, megvan az adózókban, de én arra szeretném felhívni a pénzügyi kormányzat figyelmét, hogy ez az önmérséklet legyen meg a pénzügyi kormányzatban is, legyen meg a pénzügyminiszter úrban is; akkor, amikor az egyetemisták elé kiállt, nem éppen önmérsékletet tanúsítva viselkedett. De nem tanúsított kellõ önmérsékletet akkor sem, amikor a fütõolajnál 160 százalékos áremelkedést vezetett be a pénzügyi kormányzat. Az önmérséklet szerintem a 16 millió forint felvételénél is szükséges lett volna. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)