DR. SURJÁN LÁSZLÓ, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselõcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Új törvénytervezetet tárgyalunk, korán és késõn.
Késõn, errõl is sok szó esett már, jó lett volna sokkal jobban elmélyedni ebben az anyagban.
Korán, hiszen még nem tudjuk, hogy mirõl szól ez a törvény. A pénzügyminiszter úr nagyon világosan elmondta, hogy lényeges változások várhatók. Dehát most azt kell tárgyaljuk, ami elõttünk van. A tárgyalás megkönnyítésére sajnos a Pénzügyminisztérium nem nyújtotta be azokat a háttéranyagokat, amelyeket tavaly részben minden felkérés nélkül megkaptunk, részben pedig itt, errõl a helyrõl kérve Békesi miniszter úr a Ház minden érdeklõdõ, sõt talán nem érdeklõdõ tagjának is megküldött. Én ezt errõl a helyrõl megismétlem, biztos vagyok benne ugyanis - ellentétben néhány képviselõtársammal -, hogy elkészültek ezek a háttéranyagok, csak sajnos ezt a házszabályszerû kötelezettséget sorozatosan elmulasztjuk. Az én feltett szándékom, hogy minden egyes alkalommal ezt számon kérjem, hiszen az lenne jó, ha a Ház mindkét oldalán megalapozott döntéseket tudnánk hozni. Ki lehet nagyon sok mindent számolni otthon is az embernek a saját adómentes vagy nem adómentes számítógépén, azonban egyszerûen értelmetlen dolog elvégezni száz embernek azt a munkát, amit egy sokkal professzionálisabban el tud végezni.
Ha már új törvény van, akkor nekem meglepõ, de õszinte és tisztességes volt a pénzügyminiszternek az a bejelentése, hogy új törvény régi koncepcióval - ha nem is ezekkel a szavakkal, de lényegileg ezt mondta.
Én egy kicsit megnéztem, hogy a tisztelt kormánypártok mit ígértek választási felkészülésük során éppen a személyi jövedelemadóval kapcsolatban. Szabaddemokrata ígéretet nem túl sokat láttam, egyet viszont igen, ami talán nem a választás elõtt jelent meg, amelyet Ungár Klára képviselõ asszony számon is kért, hogy nincs benne az anyagban, ez a bizonyos egy százalékról való döntési lehetõség. Azt hiszem, hogy jogos volt a számonkérés, hiszen a nyári sajtó arról szólt, hogy ez valószínûleg megvalósul.
Az MSZP anyagában viszont azt láttuk, hogy jövedelemkülönbségek csökkentését várja a személyi jövedelemadótól a kormányra készülõ MSZP. Én úgy érzem, hogy ez az anyag ezt sajnálatos módon nem teljesíti. Hogy csak egy kis példát mondjak: a háromezer forintnál kisebb kifizetéseket negyven százalékkal adóztatjuk. Ha valaki a szabadidejét nem azzal tölti, hogy egy ilyen kis pénz megszerzéséért valami fizikai munkát vagy valamilyen egyéb tevékenységet végez, hanem egy játékkaszinóba megy el, akkor ezen játtékkaszinóban esetenként valutában megszerzett nyereményét természetesen adómentesnek tekintjük, mert állítólag szerte a világon nagyon macerás dolog lenne egy játékkaszinót adóztatni.
Ha hosszabb idõ lenne, nem ilyen késõn tárgyalunk, akkor elõvehetnénk különféle ötleteket, most nyilván már nem lehet ezzel foglalkozni, de a példa mindenképpen szemléletes, hogy nem igazán abba az irányba mozdultunk el - ha már egyszer új törvényt hozunk -, hogy ezek a célok teljesedjenek.
(12.10)
Az MSZP az adóstruktúra átalakításával kapcsolatban az államháztartás bevételei között mérsékelni kívánta azokat az adókat, amelyek a személyes jövedelmeket és a vállalkozói profitot terhelik és növelni a végsõ fogyasztást és a vagyonfelhalmozást terhelõ tételeket. Ezzel szemben a személyi jövedelemadó 70 százalékban vágyik emelkedni '95-tõl '96-ig, míg az áfánál ez az emelkedés mindössze 19 százalékos. A személyi jövedelemadó '95-ben a tervek szerint 20 százalékát viseli az állami bevételeknek, '96-ban 30 százalékát gondolják ebbõl behozni.
Ez homlokegyenest ellenkezik azzal, amit a választási programban szerepeltettek. A személyi jövedelemadó rendszerében az inflációkövetõ valorizálást is célul tûzték ki, ezzel sem találkozunk és errõl szó esett már itt, a vita folyamán. Azzal szeretném megvilágítani ennek a kérdésnek a mai állását, hogyha egy szellemi munkát végzõ ember a szellemi munkát végzõk átlagkeresetének 80 százalékát keresi meg, akkor már a legmagasabb adókulcsban szerepel, hacsak a 44 százalék nem megy följebb 48-ra és más jövedelemhatárnál...-, mert errõl sem tudunk semmit, csak a mai sajtóban találkozunk némi elgondolással.
A javaslat megígérte, hogy a személyi jövedelemadó-rendszeren belül családi elemeket érvényesít - már úgy értem, hogy a választási program -, méghozzá bevezeti ezt a bizonyos megosztási lehetõséget, idegen szóval a splittinget, ami azt jelenti, hogy a házaspár összeadhatja adóterheit és elosztva fizetheti ki. Ennek ígéretei, ha jól emlékszem, a kormányprogramba is bekerültek, csak éppen a jelen tervezetben nem került rá sor.
Ráadásul lassan nem is lesz érdemes ezt bevezetni, hiszen ennek akkor van értelme, ha nagyon progresszív adóskálával állunk szemben. Ha az ember egymás mellé teszi itt a különféle jövedelemkategóriák adóterheit, erõsen közelít a lineárishoz már most is, noha formailag természetesen nem az. Egyre kevesebb értelme lesz egy ilyen splittinget bevezetni, holott progresszív adóskála esetén egy nagyon jó családtámogatási rendszer, tehát egy jó ötlet volt, meg is kellett volna és meg is kellene valósítani.
Ezenkívül azt írták az MSZP programjában, hogy a kiemelkedõen magas jövedelmûek arányosabb adóterhelését átmenetileg a marginális adókulcs emelésével, nem pedig bizonyos jövedelemhatár felett a nulla kulcs eltörlésével kell megvalósítani. Ehelyett itt látjuk a nulla kulcs eltörlését oly módon, hogy nincs a nulla kulcs eltörölve. Az ugyanis nem megoldás, hogy egyszer csinálok egy adótáblát és eltörlöm a nulla kulcsot, majd a bérbõl élõknek - akik azért vannak még néhányan e hazában - azt mondom, hogy rátok ez nem érvényes, nektek továbbra is engedjük, sõt felemeljük a nulla kulcsot 200 ezer forintig.
Örülök annak - és azt az egy percet én is rászánom, hogy dicsérjem a javaslatot -, hogy valójában a bérbõl élõk itt egy nagyon komoly kedvezményt kapnak, de ez a kedvezmény nem sikeredett ügyesre. Éppen azzal, hogy 200 ezer forintig nulla kulcson maradnak a hivatalosan nem nulla kulcsos bérbõl élõk, kizáródnak azon jövedelemelköltési orientációs lehetõségekbõl vagy kedvezményekbõl, amelyeknek a köre ugyan szûk, amelyeknek a bõvítésére ellenzéki oldalról lesznek javaslataink, de amelyeket nem tud igénybe venni az, akinek amúgy is nulla kulcsa van. Az eddigi nulla kulcs egyik nagy akadálya volt annak, hogy bizonyos kedvezményrendszereket az szja-n kelljen keresztülvezetni.
Én itt még egyszer visszatérek Ungár Klára képviselõ asszony beszédére, nem azért, hogy éket verjek a kormány két pártja közé, bár nagyon feladta a labdát, ezt könnyen meg lehetne tenni, de mondott egy nagyon fontos dolgot. Nevezetesen azt, hogy társadalompolitikai szempontoknak is érvényesülni kell egy adórendszerben, és vele együtt én sem találtam meg ezeket. Ismerem viszont a pénzügyi apparátusnak azt a tételét - amely valószínûleg minden tankönyvben benne van -, hogy más az adó- és más a szociál-(társadalom)politika.
Tavaly is elmondtuk: nem más. Nem más, mert a család, az egyén, a polgár ezt csak egyben tudja látni, neki ugyanis csak egy zsebe van, egy jövedelme van és egy kiadási rendszere van. Õ nem tudja elválasztani ezeket a kategóriákat és ha õ nem választja el, nekünk se bölcs elválasztani. Ráadásul jövedelmet egy piaci rendszerben, amikor az állam már nem tulajdonos, nem tud például bruttósítani, mert nincs joga azt mondani a magánvállalkozóknak, hogy bruttósítsatok, mert vagy bruttósítanak vagy nem. Egyedül az adórendszer az, amelybe beleszólva tulajdonképpen az állampolgárok helyzetét rontani vagy javítani tudja. De bárcsak ott tartanánk, hogy ront vagy javít, de nem henyél, mert akkor idõnként javítana is. Itt ez a javítás igen-igen mérsékelten sikeredett.
Tisztelt Képviselõtársaim! Kiket kedvezményez valójában ez az adórendszer? Hol javít? Itt szó esett arról is, hogy fel kell lépni a feketemunka ellen és vajon mit tesz ez az adórendszer a feketemunka ellen? Megítélésem szerint továbbra is belekergeti a feketemunkába a vállalkozókat, hiszen... (Zaj a bal oldalon.) - hadd fejtsem ki, mert látom, hogy... - a bérbõl élõk kapnak kedvezményt. A másik adótábla viszont alul rettentõ nagy terheket ró az emberekre. Mibõl indul ki, kik fogják fizetni a normál adótáblát? Azok, akik nem bérbõl élnek, tehát vállalkozók. Még az átalányadózás is rontja a '95-ös adótáblához képest a helyzetet, mert a mostani átalányadó-tábla negatívba fordul és ha negatívba fordul, akkor elkerüli. Olyan negatív hatásokat lehet látni, hogy például egy 600 ezer körüli jövedelem esetén is vagy 20 ezer forint veszteséget lehet az átalányadóban és 60 ezer veszteséget egy évben megtalálni a nem átalányadózás szerint adózók körében. Azt hiszem, hogy ebben a helyzetben a vállalkozó nem kap elég indítást arra, hogy bejöjjön.
Abból indulunk ki, hogy az a vállalkozó, aki ilyen keveset keres, az csal, lop és hazudik, ezért megvágjuk. Nem hiszem, hogy ez egy méltányos megközelítési mód. Bizonyára van ilyen vállalkozó, de hogy ezt így általánosítsuk, erre semmifajta bizonyítási kötelezettség nincs; egyszerûen az adótábla megfogja, irreálisnak tartja ezeket a kis jövedelmeket és komolyan megadóztatja. Nem hiszem, hogy ez egy szerencsés dolog.
Kedvezményezzük viszont a kamatjövedelembõl élõket. Biztos, hogy a mai helyzetben meg kell tartani a kamat nullkulcsos voltát, amikor az osztalékot 10 százalékkal adóztatjuk? Nem lenne jobb, ha az emberek a pénzüket a gazdaságba forgatnák és osztalékjövedelmekhez jutnának? Tudom, hogy a költségvetés számít arra, hogy az emberek benttartják a pénzüket a bankban, mégis azt hiszem, hogy az a 40-50 milliárd, amirõl itt beszélünk - körülbelül ennyi lenne egy 10 százalékos kamatadó bevezetése többletben -, kiadható lenne a társadalom számára sokkal jobb helyekre is. Én itt az eltartotti adókedvezmény mellett szeretnék érvelni, mert az eltartotti adókedvezményre a jelen körülmények között nagyon nagy szükség van és ez irányú módosító javaslataink lehetõséget fognak adni arra, hogy a kérdésrõl hosszabban vitatkozzunk.
(Dr. Trombitás Zoltán helyét a jegyzõi székben dr. Szilágyiné Császár
Terézia foglalja el.)
Megfontolásra ajánlom a konkrét javaslatok körében a közalkalmazotti és köztisztviselõi adókedvezmény bevezetését. Itt egy olyan megoldás is szóba jöhetne, hogy meghatározott körben áfás számlákkal lehessen igénybe venni egy ilyen kedvezményt, ez ugyanis valóban egy feketemunka-csökkentõ hatás lenne, hiszen csökkenti a keresletet a feketemunka iránt és azt hiszem, most a közalkalmazottak jelenlegi hangulatában egy ilyen javaslat - kormánypárti támogatással, ellenzéki oldalról - békét teremthetne sok területen.
(12.20)
Megfontolásra ajánlom - ha nem is ebben az évben már - a tb-járulék adómentesítését - ami gyakorlat volt egy elõzõ idõszakban, ha rövid ideig is - , különösen, ha az egyéni járulékot a kormány növelni akarja. A kultúra és az oktatás mai helyzetében rendkívül indokolt lenne ezen területek számára is egy megfelelõ, számlával igazolt leírási rendszer bevezetése.
A marginális kulcs emelésérõl - mint hallottuk, lehet hogy nyitott ajtókat döngetünk, de - addig nem tudunk szólni, amíg nem látjuk, hogy mi a kormány javaslata. Ugyanakkor marginális adókulcsot akár sokkal jobban is lehetne emelni, mint ahogy most 48 százalékkal hírlik, de csak akkor, ha ehhez a leírási lehetõségek a befektetések támogatására biztosítékot jelentenek arra, hogy nem üzemképtelenné akarjuk tenni a nagykeresetû vállalkozásokat, hanem éppen új munkahelyek teremtésére gerjeszteni, gazdaságélénkítõ hatásokat elõállítani.
Tisztelt Képviselõtársaim! Tulajdonképpen örülhetünk annak, hogy megjelent a bérbõl élõk támogatására egy gondolat. Ezt a gondolatot sok szempontból szerencsétlennek, jó irányba tett hibás lépésnek tekintjük - más jót ellenzéki oldalról nem állt módomban megtalálni. Még fogom tanulmányozni, hiszen a rendelkezésre álló idõ azért nem mindennek a föltárására adott lehetõséget.
Módosító indítványainkkal az elmondott irányban szeretnénk hatni; a jelen pillanatban pedig megköszönöm megtisztelõ figyelmüket. Szomorúan állapítom meg, hogy túl sok munkát kell túl kevés haszonba fektetni a jelen adótervezet kapcsán. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék soraiban.)