DR. DORNBACH ALAJOS, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselõcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Mindenki tudja, hogy az ország egyik legégetõbb gondja az évek óta fokozatosan felhalmozódó és immár alig elviselhetõ mértékû költésgvetési hiány, a belsõ államadósság. Bár a nemzeti össztermék értéke az utóbbi években lassú, de ígéretes emelkedést mutat, de még nem kevés idõre van szükség ahhoz, hogy a bevételi források olyan gyarapodásával számolhassunk, hogy enyhíthetõ legyen az adóalanyok adóterhe.
Annak érdekében, hogy a legfontosabb közös kiadásainkhoz, a költségvetés legfontosabb kötelezettségeihez a fedezetet megteremtsük, a kormánynak évek óta nehezen elviselhetõ adóterheket kell az adóalanyok vállára raknia. Azonban a költségvetés legfontosabb forrása az adóbevétel. Mindenki jogos elvárása viszont, hogy a kormány adópolitikájában az igazságosság, az arányosság és a méltányos közteherviselés szempontjai érvényesüljenek. Az alkotmány kimondja, hogy a Magyar Köztársaság minden állampolgára köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelõen a közterhekhez hozzájárulni. Az utóbbi években mind többet hallottunk a feketegazdaságról, amelynek lényege az, hogy egyes gazdálkodók nem a törvényes keretek között végzik gazdálkodó tevékenységüket döntõen abból a célból, hogy a közteherviselési kötelezettségek alól mentesüljenek és ezzel tisztességtelen elõnyhöz jussanak.
(12.40)
A kormányok és az adóhatóság szerte a civilizált világban évtizedek óta folytatja a maga küzdelmét a feketegazdaság visszaszorítása érdekében. A technikai fejlõdés folytán a megváltozott és bonyolult gazdasági és társadalmi viszonyok között a feketegazdaság lehetõségei mind nagyobbak, az ellene folytatott küzdelem mind nagyobb kihívás a kormányok számára. Így vannak ezzel a fejlett polgári demokráciák kormányai is, de különösen így vannak térségünk átalakuló szférájában az új demokráciák kormányai, amelyeknek kellõ tapasztalat, begyakorlott apparátusok, jól mûködõ intézmények nélkül kellett felvállalnia a feketegazdaság elleni küzdelmet.
Minél sikeresebb egy kormány a feketegazdaság elleni küzdelemben, annál nagyobb mértékben enyhítheti a tisztességes adózók terheit. Ha viszont a feketegazdaság megadóztatásában a kormány nem képes eredményeket elérni, akkor a költségvetési kiadásokhoz a fedezetet csak a tisztességes adóalanyok további megadóztatásával képes elõteremteni. Természetesen ebbõl a szempontból a feketegazdasághoz tartozónak kell tekinteni minden olyan jövedelmet, amelyet az adóalanyok az adóhatóság elõl eltitkolnak.
Ma még Magyarországon nem általános az a vélemény, az a mentalitás, amely több, nagy hagyományú demokráciában természetes, vagyis hogy az emberek az egyik legsúlyosabb közösségellenes magatartásnak tekintik az adókötelezettségek alól való kibúvást. Ígéretes próbálkozásokat kormányaink mindig is tettek az adóeltitkolások gyakorlatának visszaszorítása ellen. Mégis, az eddig meghozott törvényi rendelkezések nem bizonyultak elégségesnek.
Az adózás rendjérõl szóló törvény módosítását indokolta az is, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minõsítette a személyi szám használatát, ezért a most benyújtott törvényjavaslat több paragrafusa az ebbõl eredõ kötelezettségeknek kíván eleget tenni.
A törvényjavaslat több rendelkezése technikai jellegû, apróbb változtatásokat tartalmaz, azokról itt most nem érdemes szót ejteni.
Adórendszerünk helyesen az önadóztatás elvébõl indul ki, vagyis az adókivetés alapja elsõdlegesen az adózó által bevallott jövedelem. Szükséges azonban az adóhatóság számára, hogy a bevallott adatokat ellenõrizhesse, kétség esetén azok helyességérõl vagy téves voltáról megbizonyosodhasson.
Az Alkotmánybíróság több döntésében világosan kimondta, hogy egy alkotmányos alapjog korlátozását akkor tekinthetjük alkotmányszerûnek, ha a korlátozó rendelkezések az általuk elérni kívánt és alkotmányosan elismert célhoz képest szükségszerûek és arányosak. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert az adózók igen sokszor alkotmányos jogaik sérelmére hivatkoznak, amikor az adóhatóság a jogosítványai kiszélesítését követeli.
A törvényjavaslat szerint lényeges jogosítványt kap az adóhatóság a tekintetben, hogy amíg korábban csak az adózót és a vele kapcsolatban álló másik adóalanyt kötelezhette nyilatkozattételre, a továbbiakban minden olyan magánszemélyt meghallgathat, tanúvallomásra kötelezhet, aki az adózónak az adókötelezettség szempontjából fontos adatairól ismeretekkel rendelkezik.
A legnagyobb izgalmat a törvényjavaslatnak az a rendelkezése váltotta ki, amely szerint a valóságos adóalapnak adóhatósági becsléssel történõ megállapítását teszi lehetõvé. Itt nyomatékosan hangsúlyoznom kell, hogy a jelenleg hatályos törvény is lehetõséget biztosít az adóhatóságnak erre a becsléses eljárásra, azonban a módosítás a becslés feltételeit világosabbá teszi, és kétségtelen, bizonyos mértékben könnyítést jelent az adóhatóságnak a tekintetben, hogy mikor alkalmazható ez az eljárás. Azonban nagyon pontos, taxatív felsorolását adja azoknak az eseteknek, amikor erre sor kerülhet. Kimondja egyebek között, hogy becsléses adóalap-megállapításnak van helye a vagyonszerzési illeték megállapításánál, továbbá minden olyan esetben, ha az adó vagy a költségvetési támogatás alapja pontosan nem állapítható meg, de a legfontosabb lehetõség az, amely szerint, ha az egyéni vállalkozó magánszemély bevallott jövedelme nem éri el az illetékes kamarák közremûködésével meghatározott minimális jövedelemhatárt, akkor az adóhatóság erre hivatkozva alkalmazhatja a becslést. Erre figyelemmel a javaslat a becslést mint a jövedelem valószínûsítésének egy lehetséges módszerét, kétségtelenül szélesebb körben teszi lehetõvé.
A tervezetnek ezt a rendelkezését mind a hatékonyság, mind az alkotmányossági aggályok szempontjából célszerû megvizsgálni. A hatékonysági vizsgálat eredménye nem lehet kétséges. Nyilvánvaló, hogy az adózók ösztönözve érzik magukat, hogy lehetõleg minél ritkább esetben tegyék ki magukat a becslési eljárásnak. Meggyõzõdésem, hogy az adóbevallási fegyelmet ez javítani fogja.
De az is nyilvánvaló, hogy az irreálisan alacsony jövedelmet bevalló vállalkozók esetében a becslés az egyedüli lehetõség a valós adatok megállapításához. Ismerjük az adatokat. Ma Magyarországon az egyéni vállalkozók által bevallott jövedelmek - kiadásaik elszámolása után - az alkalmazottak éves átlagjövedelmének mindössze egynegyedét teszik ki. Ebben a helyzetben, ilyen társadalmi környezetben feltétlenül szükséges erõsíteni az adóhatóság jogosítványait. A törvényjavaslat pontos garanciákat tartalmaz arra nézve, hogy egyrészt jogorvoslati lehetõségei legyenek az állampolgárnak, másrészt az adóhatóság ezzel a számára megnyíló lehetõséggel ne élhessen vissza.
Lényeges még az a rendelkezés, amely arra jogosítja fel az adóhatóságot, hogy közzéteheti mindazoknak az adózóknak a nevét és az adózás szempontjából fontosabb adatait, akiknek az elõzõ negyedévben a jogerõre emelkedett határozattal megállapított adótartozása magánszemélynél a 10 millió forintot, más adózóknál a 100 millió forintot meghaladja. Úgy gondolom, széles társadalmi egyetértés fogadja ezt a rendelkezést, hisz ez sok tízmillió forintos bevételt tételez fel, ha maga az adóalap meghaladhatja a 10 millió, illetve 100 millió forintos értékhatárt. Ebben a szférában feltétlenül szükség van a nagyobb társadalmi nyilvánosságra. Úgy gondolom, ennek lesz talán a legösztönzõbb hatása, hogy a nagy forgalmat, a nagy pénzforgalmat bonyolító vállalkozók adózási fegyelme javuljon.
Tartalmaz a rendelkezés az adózók számára könnyítõ és biztonságukat növelõ rendelkezéseket is. Ezek közül egyet emelnék ki: az adó feltételes megállapítására vonatkozó rendelkezést. Eszerint: a Pénzügyminisztériumtól bármely adózó kérheti, hogy egy általa a jövõben megkötni tervezett szerzõdés vagy más ügylet részletes tényállása alapján a pénzügyi kormányzat foglaljon állást az adókötelezettség léte vagy meg nem léte, valamint az adóteher mértéke tekintetében. Amennyiben a közölt tényálláshoz képest a megvalósuló tényállás nem tér el, akkor az adózó teljes biztonsággal elõre számíthat arra, hogy milyen kötelezettségekkel kell számolnia. Ez különösen fontos ilyen bonyolult viszonyok között, amikor nem egyszer az adótanácsadók is eltérõ vagy bizonytalan véleményeket szolgáltatnak a hozzájuk fordulóknak.
Tisztelt Országgyûlés! Összességében: meggyõzõdésem, hogy a törvény a célját megfelelõen fogja szolgálni, a törvénymódosítás indokolt, társadalmilag elfogadható. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)