DR. VARGA ISTVÁN, a Magyar Demokrata Fórum képviselõcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyûlés! Franklin szerint ezen a világon semmire sem mondhatjuk, hogy biztos, kivéve a halált és az adót. Meggyõzõdésem, hogy az idei költségvetés és a Horn-kormány adótörvényei ennek az idézetnek maximálisan megfelelnek, nevezetesen, ami az adókat illeti, abból nem lesz hiány.
Az adózás rendjérõl szóló törvényjavaslat a nagy átverés, a bizonytalanság, a kilátástalanság és az alkotmányos alapelvek csorbításának törvényjavaslata. Átverés egyrészt azért, mert az MSZP áttekinthetõ és világos, ellenõrizhetõ és végrehajtható, stabil és kiszámítható adópolitikát ígért.
(12.50)
De átverés azért is, mert a törvényjavaslat indokolása egy átfogó, a feketegazdaság elleni fellépést a jelenleginél jobban biztosító, kibõvített eszközrendszert ígér, ez azonban a tételes rendelkezések szemügyre vétele után - hogy finoman fejezzem ki magam - nem válik valóra.
Ez a törvényjavaslat és a hozzá kapcsolódó adó- és áfatörvények nem tartalmaznak valós, széles körû érdekeltséget és eszközrendszert a nem bevallott jövedelmek napfényre hozására, de súlyos fenyegetéseket tartalmaznak a kisebb vállalkozásokra, a kisemberekre és a kiskeresetûekre. A kormány nem tud vagy nem mer szembeszállni a nagyhalakkal, ezért az állami nagyhal lenyeléssel fenyegeti a kishalakat.
Az állam mint adóvégrehajtó jelenik meg, gazdaságpolitikai testõrként. Lépése az elvonásnövekedés, a harács, ami ellen van védekezõ mechnaizmusuk az embereknek és a cégeknek: az elbújás, a menekülés, a kijátszás növekedésére lehet számítani - és természetesen fokozódó sztrájkhullámokra.
A feketézés elleni harc kikiáltott bûnbakja, tisztelt képviselõtársaim, az egyéni vállalkozó lett. Az az egyéni vállalkozó, aki 16 órát dolgozik, aki a saját vagyonát kockáztatja, aki több alkalmazottat foglalkoztat - s az a vállalkozó, akinek nincs szakszervezete. A tisztelt kormány a törvényjavaslatok elõterjesztésekor még azt a fáradságot sem vette, hogy fellapozta volna az idei statisztikai jelentéseket, amelyekbõl kiderül, hogy a kormányzati bizonytalanság miatt 1995 májusától 27 ezerrel csökkent az egyéni vállalkozók száma, ami ötéves trendet - a vállalkozások számának növekedését - tört meg.
Tisztelt Képviselõtársaim! A fejlett nyugati országok adózási rendjének egyebek mellett az is érdekes sajátossága, hogy a mindennapok szintjén kialakult egyfajta halálosan komoly, de mégis roppant színes intellektuális harc az adóhatóságok és az adóalanyok között. Ha ebben a nagy csatában az adóhatóság lép, akkor lépése magával hozza az adóalanyok reakcióit az adóhatóság által remélt elõnyök kizárása vagy korlátozása céljából. Ez a színes intellektuális harc végsõ soron gazdagítja az adózási kultúrát, és termékeny forrása az adózással kapcsolatos jogszabályok fejlesztésének is.
A kormány által beterjesztett törvényjavaslatnak lesz egy, az adózási kultúra magyarországi fejlõdését gátló és ellehetetlenítõ hatása is. A törvényjavaslat ugyanis olyan erõs pozíciót alakít ki az adóhatóság számára, ami lehetetlenné teszi, hogy a két alanyi pólus intellektuális küzdõtéren érintkezzen egymással. Vulgárisan fogalmazva, tisztelt képviselõtársaim, a lengyel lovasságnak sem sikerült 1939-ben legyõznie a német páncélosokat.
A törvénymódosítások jelentõs többsége döntõen csak apró változást tartalmaz, s csak néhány az, ami igazi érdemi rendelkezést fogalmaz meg. Ezt kifejezetten rossz jogalkotási technikának tartom, mert egyrészrõl többet mutat a valóságnál, s így egy részletes módosítás látszatát kelti - megtévesztve ezzel a jogalkalmazót is.
A 9. § szerint az adóbevallás alapján fizetési meghagyással elõírt elõlegfizetési kötelezettség érvényesül a társasági adóban, a helyi adók közül az iparûzési és a vállalkozók kommunális adója tekintetében. A fizetési meghagyás kategóriájával kapcsolatban fel kell hívni a figyelmet, hogy ez az intézmény jogrendszerünkben kötött tartalmú fogalom, mégpedig az adózás rendjénél általánosabb eljárási rendszerhez kötött. Véleményünk szerint, ha az adózás rendjérõl szóló törvény a fizetési meghagyás intézményét más értelemben használja, mint ahogy az jogrendszerünk általános kategóriájaként már megszokott és elfogadott, akkor ennek a törvénynek tisztázni kell a fizetési meghagyás adott keretek közötti speciális jelentését. De még szerencsésebb lenne, ha a két különbözõ jogintézmény között - a polgári eljárásjogi fizetési meghagyás és az adózási eljárási fizetési meghagyás intézményei között - a jogi terminológiák szintjén is különbséget tennénk.
A 15. § szerint bõvül a nyilatkozattételre kötelezhetõk köre. Véleményem szerint ez nem elfogadható, nevezetesen; hogy tanúvallomásra legyen kötelezhetõ az, aki egy államigazgatási eljárásnak semmilyen formában nem alanya. A törvény jelenlegi rendelkezése az adózót kötelezi nyilatkozattételre a vele szerzõdéses kapcsolatban álló más adózók adatairól. Ez az õ adójának pontosítását is szolgálhatja, és így elfogadható. De nem fogadható el olyan személy esetében, akire a törvény hatálya adott esetben nem is terjed ki.
A 21. § lehetõvé teszi az adóhatóság számára, hogy helyszíni ellenõrzési cselekmények színhelyére idézze az adózót, és ha elfogadható indokkal nem menti ki távolmaradását, a rendõrség közremûködésével lehessen elõvezetni.
Túlzónak tartjuk azt a lehetõséget, hogy az adóhatóság helyszíni ellenõrzési cselekmények sikere érdekében ilyen jellegû - tulajdonképpen rendvédelmi - jogi eszközt kapjon. Az elõvezetés intézményének várt pozitív hatását lerontja az elõzetes ügyészi jóváhagyás, hisz annak megszerzése - hogy finoman fejezzem ki magam - kicsit hosszú idõt venne igénybe. Ez az elõvezetés tehát igazából csak a szavak szintjén kemény intézkedés - ahogyan az elején is szóltam errõl: ez csak látszat.
Nem kívánok külön foglalkozni azzal, hogy miért változott meg a korábbi, viszonylag pontos meghatározás, nevezetesen amely szerint az adóhatóság megbízólevéllel rendelkezõ alkalmazottja folytathat le helyiségátvizsgálást. Most pedig, képviselõtársaim, az egész APEH jogosult a törvény szerint? Vagy mit jelent a "más azonosított és ellenõrzött" forrás?
Ugyancsak nem részletezem a 30. §-ban megjelölt bírságok közötti megkülönböztetést, ami enyhén szólva nevetséges és diszkriminatív, mármint az, hogy a vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemély esetében 100 ezer forint a bírság, de aki - uram bocsá! - esetleg vállalkozik, annak 200 ezret kell fizetni. Bizonyos alkotmányossági aggályok merülnének itt fel.
(Az elnöki széket dr. Gál Zoltán, az Országgyûlés elnöke foglalja el.)
A törvényjavaslat legvitathatóbb része a jövõben szélesebb körben alkalmazhatóvá váló becslési módszer, amely nyilvánvalóan számtalan jogbizonytalansági hatást eredményezhet.
Az alkotmányossági aggályokon túlmenõen félõ, hogy a becslési módszer bevezetése az adózási gyakorlatban megindít egy jogbizonytalansági lavinát. A becsléssel történõ adómegállapításnál sérül az önbevallás rendszere és sérül a jog is, mert a minisztérium egy állami feladatot át akar ruházni az adófizetõ polgárra, és jogi nonszensz, hogy ezentúl az adófizetõnek kell saját ártatlanságát és saját igazát bizonyítani.
Itt szeretnék megállni. Természetesen a Magyar Demokrata Fórum ezzel kapcsolatosan az Alkotmánybírósághoz fog fordulni.
Tisztelt Képviselõtársaim! A sok rossz után egyetlen pozitívuma van - és ezt elismerem - az elõterjesztésnek, nevezetesen a feltételes adómegállapítás. Ez kifejezetten jó és elõremutató. Bízni kell a sikerében, mert ez közvetve javíthatja esetleg az adómorált, kiszámíthatóvá teszi az adót, az APEH magatartását, és védelmet nyújt a változásokkal szemben.
Jellemzõ a törvénymódosítás technikai jellegére és dilettantizmusára a 29. §. Ez módosítja a törvény 74. § (12) bekezdését: "a számla, nyugta kiállítása" helyett "száma, nyugta kibocsátása"-ra. Ez persze fontos, de legalább olyan fontos lenne végiggondolni az ugyanezen bekezdésben rejlõ azon ellentmondást, hogy az elsõ alkalommal megállapított és százezer forintig terjedõ mulasztási bírságot milyen idõtartamnak kell követnie, hogy az ismétlõdés megállapítható legyen, vagy hogy ez a paragrafus az elévülést elfogadja-e egyáltalán vagy nem.
Tisztelt Képviselõtársaim! Militáns hasonlatra hivatkoztam - a lovasság és a páncélosok küzdelmére -, holott az adóhivatalok jelenlegi létszáma nem növekszik, csak a feladatok száma. A szakmai szint egyre csökken, az adótisztviselõi oktatási rendszer ma sincs megoldva. Nyilvánvaló, hogy pénz, paripa és fegyver nélkül az adóhivatalok sem tudnak hatékonyan fellépni a feketegazdaság ellen.
Ez a törvényjavaslat, képviselõtársaim, sokat ígér, de keveset teljesít. A most tárgyalt javaslat, a hozzá kapcsolódó egyéb törvényjavaslatok és maga a költségvetés is csak arra jó, hogy tovább gerjessze a társadalmi feszültségeket, csökkentse az emberek egymás iránti megbecsülését, felszaggassa a természetes szolidaritás szövetét, megossza a társadalmat - mondjuk vállalkozókra és nem vállalkozókra. Ez a javaslat, tisztelt Országgyûlés, nem stabilizál, hanem destabilizál. Ezért a Magyar Demokrata Fórum nem tudja elfogadni. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)