KERTÉSZ ISTVÁN, a Magyar Szocialista Párt képviselõcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Bár az adózás rendjérõl szóló törvény önálló költségvetési bevétellel nem jár, fontossága és - talán nem túlzás - a jelenlegi ülésszak adótörvényei között kiemelkedõ szerepe abban van, hogy az egyes adótörvények érvényesülését, érvényesítését és az eredményesebb rendszer alkalmazhatóságát teszi lehetõvé úgy, hogy nem sérti sem az önadózás, sem az ártatlanság vélelme, sem a jog elõtti egyenlõség elvét.
Vitathatatlan, hogy a legális gazdaság mellett - és sajnos, egyre inkább helyett - létezik a féllegális, a szürke színnel aposztrofált és az illegális, a fekete színnel megjelölt gazdaság.
(13.00)
Látványos lenne ezek súlyával dobálózni, de nem teszem. Nem teszem, mert nem akarok a demagógok sorába beállni, akik velem együtt ugyan hangoztatják a probléma súlyát, de még egyetlen, jogállami keretek között is használható módszert, javaslatot sem terjesztettek elõ. Sõt az erre irányuló lépéseket is a megoldások módozatának keresése helyett csípõbõl - õk tudják, milyen megfontolás alapján - megvalósíthatatlannak, jog- és alkotmánysértõnek tüntetik fel. Kérdezem: nem sérti-e a közteherviselés alkotmányos követelményét az, ha jól körülhatárolható rétegek az adózást elkerülve, a rájuk esõ terhet a többiekkel fizettetik meg?
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Aki ismeri a jelenlegi adózási gyakorlatot, az APEH korlátozott lehetõségeit, az tudja, hogy a revíziók ma sokkal inkább szabályszerûségi, semmint aktív feltáró jellegûek. Ma az adóhatóság a legális gazdaságot jól tudja vizsgálni, azon a büntetési tételeket be is tudja hajtani. A szürkegazdaságot alig tudja ellenõrizni, mert az elõre bejelentett revízió, a nyilatkozattételi lehetõségek korlátai, a napnál is világosabb esetek dokumentálhatatlansága a jogi érvényesíthetõséget nagyban megnehezíti. A feketegazdaság pedig az adóhatóság, fõleg az APEH számára - épp a jellegzetessége miatt - elérhetetlen.
Az elõttünk lévõ javaslat célja mégsem lehet a feketegazdaság felszámolása. Nemcsak azért nem lehet, mert ebbõl az értéket, a tevékenységet meg kell menteni, a legális szférába át kell terelni, és nemcsak azért nem lehet ez a cél, mert valamennyi nemzetgazdaságban változó arányban jelen van az ilyen jellegû tevékenység, hanem azért sem szabad az Art. módosításától ezt számon kérni, mert a feketegazdaság súlya csökkentését is csak negyven-ötven törvény átfogó és következetes átalakításával, sziszifuszi munkával és nem csökkenõ elszántsággal lehet a büntetõjog, a polgári jog, az adózás és a társadalmi megítélés és hozzáállás változásával hosszú távon sikerre vinni. Külön figyelni fogom tisztelt képviselõtársaimat is - ebben hangsúlyozottan az ellenzéki képviselõtársaimat -, hogy akkor, amikor ebbéli kifogásaikat hangoztatták, mennyire lesznek következetesek akkor, amikor ezeket a feketegazdasággal szembeni törvénypasszusokat terjeszti elõ a kormányzat.
Tisztelt Ház! A következõ kérdés, hogy akkor járunk-e el helyesen, ha a megtehetõ kis lépéseket megtesszük, vagy akkor, ha csak akkor cselekszünk, amikor a probléma egészét kielégítõ módon kezelni tudjuk.
Nagyon sok törvény tárgyalásakor visszaköszön az a sablonos, elutasító kritika, hogy e javaslat nem oldja meg a probléma minden területét, a kapcsolódó szabályzatlanságokat. Nehéz ezt a magatartást nem úgy értékelni, hogy a tökéletességre való törekvés örvén nem a cselekvés, a kemény fellépés elleni szándék nyilatkozik meg. Természetesen nem arról van szó, hogy egy javaslat nem lenne javítható - és ez nem feladata mind a 386 képviselõnek -, de azért ellenezni a megtehetõ lépést, mert az csak a szürkegazdaságot éri el s a feketegazdaságot nem eléggé, nos, ezt a véleményt nemhogy konstruktívnak, de még korrektnek sem tudom értékelni.
Tisztelt Képviselõtársaim! Az adóhatóság csak korlátozottan és a szubjektivitást sem kizárva tud fellépni az adózás szabályait megsértõkkel szemben. Ha igaz a vállalkozások számáról készült statisztika és korlátozott a 7600 APEH-dolgozó által elvégezhetõ vizsgálatok száma, könnyen megállapítható, hogy kétszáz év sem elég ahhoz, hogy az APEH minden vállalkozás ellenõrzésére sort kerítsen. Persze az APEH eddig is - belsõ rend szerint - szûrõket alkalmazott a vizsgálatra kerülõk kijelölésénél. Felteszem a kérdést: vajon nem növeli-e a kijelölés objektivitását az, ha az APEH törvényben rögzített kirívó esetekben köteles lesz a vizsgálatot megejteni?
Tisztelt Ház! Milyen konkrét változásokat tartalmaz a törvényjavaslat? A módosítások között hatásában a legjelentõsebb a 60. §-t érinti. A paragrafusszámra való hivatkozás nem véletlen, mert a javaslatot nem elég figyelmesen olvasók számára ez a módosítás az adóbecslést új alkalmazásként tüntetheti fel; holott errõl szó sincs, szemben a Varga képviselõtársam által elmondottakkal.
Az adózás rendjérõl szóló törvény hatályos rendelkezéseinek 60. §-a szinte ugyanezt az eljárást rögzíti. Eddig is mód volt a becslés alkalmazására adott esetekben. Az eddig alkalmazott esetek a soros felülvizsgálatok, revíziók során megállapítható feltételeken alapulnak. Az pedig, hogy kit vizsgált és mennyire következetesen kérte számon, az eddig is alkalmazható volt. Idézek a jelenleg élõ törvénybõl: "Az azonos idõszakban, hasonló tevékenységet, hasonló körülmények között folytató adózók adatainak felhasználásával lehet az adót megállapítani", valamint - szintén idézek a törvénybõl, egy másik helyrõl - "Ilyen esetben a becslés alapján számított adóalaptól való eltérést az adózónak kell bizonyítani" - az a helyi szervezetek többé-kevésbé szubjektív döntése volt.
A törvényjavaslat szövegezésében új az, hogy kötelezõ eljárást ír elõ azokban az esetekben, melyeknél a magánszemély munkaviszonyon kívül bevallott jövedelme nem éri el a hasonló tevékenységre, területenként differenciált, azonos idõszakra egyszerre kidolgozott jövedelemhatár-összegeket. Az új tehát az, hogy következetes és korrekt eljárási rendben meg kell nyilatkoztatni a magánszemélyt arra vonatkozóan, hogy vállalkozásában a kiugróan alacsony bevétel milyen okok miatt alakult ki, családja fenntartását milyen forrásokból fedezte. Szó sincs tehát arról, hogy magát az adót kivetéses módszerrel akarná a törvényjavaslat ezen passzusa megállapítani.
Tisztelt Ház! A 60. § szükségességét alátámasztandó néhány adat: 1994-ben a személyi jövedelemadó feldolgozási adataiból megállapítható, hogy 618 ezer egyéni vállalkozóból 385 ezer fõ, 62 százalék adott be feldolgozásra alkalmas bevallást; 137 ezer fõ, azaz 22 százalék egyáltalában nem tett eleget, és 94 ezer fõ, azaz 15 százalék feldolgozható tartalommal nem tett eleget bevallási kötelezettségének. A feldolgozásra alkalmas bevallások adataiból az összesítéseket mondanám: az egyéni vállalkozók 1994-ben 44 milliárd forint személyi jövedelemadó-alapot vallottak be vállalkozásaik után. Átlagjövedelmük 1994-ben ezzel együtt is mínusz 26 ezer forint/fõ volt éves szinten. Ez azt jelenti, hogy a 44 milliárd forint jövedelmet bevalló egyéni vállalkozók mellett a többség veszteséget mutatott ki, és ez a veszteség 54 milliárd forint volt. Miután a veszteség a következõ évek nyereséges tevékenységébõl nyereséget csökkentõként leírható, ez az összeg tekinthetõ bespájzolt tartaléknak is.
Maguk a vállalkozók a megosztottak tehát, tisztelt Varga képviselõtársam. Nem a vállalkozók és a társadalom, hanem vállalkozó és vállalkozó között van igazán a határ. Vannak a legális szférában tevékenykedõk, akik közül a 44 milliárd forint jövedelmet bevallók és az 54 milliárd forint veszteséget kimutatók is külön-külön csoportot alkotnak, és vannak azok, akik be sem vallották a jövedelmet, és vannak, akik nem is regisztráltatták magukat.
Meggyõzõdésem, hogy a viszonylag korrektül adózó kör érdekeit és a versenyegyenlõséget is szolgálná, ha a vállalkozások piaci feltételei az adózás oldaláról is azonosan alakulnának.
Az elõttünk lévõ javaslat a lehetséges módon a feketegazdasággal kapcsolatban is tartalmaz új elemeket:
1. Törölni rendeli a nyilvántartásból azokat, akik az adószám kiadása után két hónapon belül a vállalkozói jegyzékbe, cégnyilvántartásba vételüket nem kezdeményezték.
2. Az adóhatóság folyamatos információt kap a munkaügyi központoktól a feketefoglalkoztatás eseteirõl.
3. A magánszemély önálló adóazonosító számjelet kap. Az adóhatósággal kapcsolatban álló 90 százalék értesítés formájában megkapja, míg a 10 százalékhoz, akik az elmúlt öt évben adókapcsolatba nem kerültek, bejelentkezés után juttatják el azonosító számjelüket. Rendkívül fontos annak tudatosítása, hogy minden felnõtt állampolgár alapvetõ érdeke az adóazonosító számjel megszerzése. A számjel szerepe és jelentõsége kettõs. Rövid távú hatás, hogy a számjellel nem rendelkezõ munkavállalótól a maximális adókulccsal kell adóelõleget vonni. Hosszabb távon jelentõsebb az, hogy a ma feketegazdaságban foglalkoztatott magánszemély elõbb-utóbb legális állást vállal, és ekkor fordul majd az adóhatósághoz adóazonosító számjele megszerzése érdekében.
4. A törvényjavaslat növeli a nyilvánosság kontrollját. A jogerõs, lejárt határidejû, jelentõs adótartozással rendelkezõ vállalkozások közzététele az adómorál erõsítését és egyfajta széles körû céginformációs rendszer mûködtetését is jelenti. (Az elnök pohara megkocogtatásával figyelmezteti a képviselõt a hozzászólási idõ leteltére.)
Röviden, befejezésül: persze az igazi a vagyonnyilatkozat általános, kötelezõ vagy valamilyen önkéntes bevezetése lenne. Az ezzel szembeni aggályok, meggyõzõdésem, hogy nem a korrekt, tisztességes többség érdekeit szolgálják, de mint jelenlegi alkotmányos korlátot tudomásul veszem.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az Art. most tárgyalt módosítása nem csodafegyver, de egy komoly, megtehetõ lépés az adózási rendszer eredményességének javítása érdekében.
(13.10)
Módosításokkal javítható, javítandó, összességében a szocialista frakció támogatását bírja. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket és türelmüket. (Taps a bal oldalon.)