LÁNYI ZSOLT, a Független Kisgazdapárt képviselõcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Hölgyeim és Uraim! A XCI. törvénytervezet az adózás rendjének a meghatározására és módosítására szolgál, s az abban meghatározott céllal, azt hiszem, minden magyar állampolgár, minden becsületes magyar állampolgár egyetért. Azzal tudniillik, hogy az adócsalást, a visszaéléseket, a feketegazdaságot valahogy kezelni kell, meg kell szüntetni, csökkenteni kell, ez közös célunk. Ez a törvénytervezet a meghatározásában jól hangzik, azonban a gyakorlatban ez erõsen kifogásolható, erõsen támadható.
Csak két rövidke szempontot vetek fel, mivel tíz perc alatt olyan túlzottan belemerülni nem lehet ebbe a témába.
Az egyik az, hogy nem szelektív. Tehát Magyarországon minden állampolgárra vonatkozik, mert mindenki vizsgálható, mindenki ellenõrizhetõ, és a tapasztalatok azt mutatják, hogy általában ez mindig a kisembereket érinti elsõsorban, és a nagyhalak kényelmesen megúsznak ilyen dolgokat. Én figyelem, hogy a rendõrök figyelme is a csomagtartóknál általában a Trabant- és a lerobbant Zsiguli-csomagtartók kinyitásáig terjed, sosem láttam szép nagy Mercedesek csomagtartóját nyitogattatni a rendõröktõl, és ez csak egy kis példa, mert ezt lehetne fokozni.
A másik dolog: rendkívül szubjektív az APEH szempontjából. Tehát az APEH itt egy hatalmas hatósággá növi ki magát, egy újabb hatósággá, amelyik minket ellenõriz, amelyik bejöhet a lakásunkba, megnézheti, mit ebédelünk, mikor vettem új nyakkendõt, inget, mibõl vettem. Ehhez csatlakozik egy nagyszerû hálózat, amelyet itt úgy neveznek meg, hogy tanuskodási kötelezettség, ez a besúgórendszer kialakítása. Ez egyenesen a gazdasági diktatúra felé mutat az én olvasatomban. Most nem akarnék én a rövid idõ alatt egy történelmi visszatekintést, hogy hazánkban az adóbehajtásnak milyen módszerei voltak, mert az olvasmányaimból a török, tatár idõkrõl, meg ezekrõl a dolgokról nem kívánok beszélni, de az én korosztályom, sajnos, megért egy-két dolgot az újkori magyar történelemben az adóbehajtás és a magyar lakosság, a társadalom kifosztása vonatkozásában.
Gondoljunk elõször a gazdasági rendõrségre, Rákosi-idõkre, amikor hatalmas plakátokon állt, hogy le a feketézõkkel, halál a feketézõkre, árurejtegetõk, stb., stb., és ha valakinél találtak 3 kiló lisztet, akkor már az jogcím volt arra, hogy ide-oda elvigyék, lecsukják, internálják, rendõri felügyelet alá helyezzék, kuláknak kiáltsák ki, és a többi és a többi. Ennyit errõl, mert kevés az idõ.
Aztán jött utána egy másik korszak, azt úgy hívták, hogy NEB. Az én korosztályom emlékszik, az itt ülõ képviselõ urak közül is nagyon sokan, mi volt a Népi Ellenõrzési Bizottság, amelyik körülbelül ugyanezt szolgálta, kissé finomabb, kissé árnyaltabb módon, mint a Rákosi-korszak durvább diktatorikus megoldásánál, ahol a NEB-nek ki volt szolgáltatva a szegény lakosság kényre-kedvre, és természetesen rettegtünk, féltünk, és egyáltalán nem volt demokratikus érzésünk, vagy demokratikus közéleti, hogy úgy mondjam, érzésünk. Mondjuk, most ez az új törvény még finomabb, még árnyaltabb formában, de ugyanazt jelenti, mert ebben rengeteg olyan kitétel van, rengeteg olyan paragrafus van, amelyik bizony alkotmányjogi szempontból erõsen kifogásolható. Csak néhányat sorolok föl.
Az egyik: nagyon fogja ez sérteni az adatvédelmi jogokat. Nem tudom fejbõl, nem is akarom idézni ezt a paragrafust, ami az alkotmányunkban erre hivatkozik, hogy mihez van joga egy állampolgárnak. Tehát ezt mindenképpen sérteni fogja.
A másik dolog a nyomozattal kapcsolatos. Bennünket rengeteg hatóság nyomoz. Ugye van rendõrség, van pénzügyõrség, van vámõrség, van közterület-fenntartó felügyelõ, antantszíjjal, szép egyenruhában, és ezek mind velünk foglalkoznak, s legutóbb becsengetett hozzám a Vízmûvek, mint hatóság, hogy csöpög-e a csapom, azonnal engedjem be, mert ha csöpög, meg fognak büntetni. És ezt megint mondhatnám tovább - nem kívánom tovább mondani.
Mindenesetre én azt hiszem, ennek a társadalomnak untig elege van már a hatóságokból, untig elege van az ellenõrzésekbõl. Mert ezzel mindig csak a kisember jár rosszul, a nagyok pedig vidáman élnek tovább és nagyszerûen lopnak, csalnak, rabolnak.
Most annyit még szeretnék mondani, hogy itt áll az, hogy becslési eljárással meg lehet az adókat állapítani. Engedjék meg, hogy egy példát ne a gazdaságból, ne az adózásból vegyek. Ez engem arra emlékeztet, megint nosztalgia szempontjából, hogy amikor '45 után a magyar hadifoglyokat vitték ki a Szovjetunióba és kísérték õket a kozákok, akkor el-elszökött egy-kettõ, és hiányzott egy-két ember a csapatból. S akkor mit csináltak? A polgári lakosságból gyorsan betettek egyet-kettõt, hogy a létszám meglegyen. Ez ugyanez itt adó szempontjából. Ha úgy érzi az állam, hogy kevés az adó, mert nem tudta azokat a nagyadózókat kellõen megfogni, akkor gyorsan körülnézünk, gyorsan becsülünk annyit, hogy az az adómennyiség, amire szüksége van a költségvetésnek, kijöjjön. (Közbeszólás a bal oldalon: Nem így van!) Lehet, hogy nem igaz, majd meg fogjuk a gyakorlatban látni. Én mindenesetre pesszimista vagyok. Örülök, hogy képviselõtársam ezt nem így gondolja, hanem jól gondolja. Biztos eldönti majd a jövõ, hogy kinek lesz igaza.
Tehát gyakorlatilag én ezt az egészet egy gazdasági diktatúra felé való hajlamnak látom, és aggodalommal tekint a Független Kisgazdapárt éppen az elmondottak miatt ennek a törvénynek a megszavazása elé. Természetes, hogy mi ezt nem fogjuk megszavazni, éppen azért, mert nem kívánjuk azt, hogy a gazdasági diktatúra elkezdõdjék, mert ennek komolyabb következményei lehetnek majd késõbb politikai meg egyéb vonalon.
Természetesen a Független Kisgazdapárt, hangsúlyozni kívánom, egyetért azzal, hogy föl kell venni a harcot a feketegazdaság ellen. Egyetértünk azzal, hogy az adócsalásokat meg kell akadályozni. Egyetértünk azzal, hogy becsületes adózó polgárokká váljon ez a magyar társadalom.
Természetesen ennek nemcsak az a feltétele, hogy az ellenõrzés erõsödjék. Nemcsak az a feltétele, hogy újabb hatóságokat állítsunk be, hogy újabb nyomozó hatóságokat hozzunk létre, hanem az adózás nagysága, aránya, elviselhetõsége lenne a feltétel, mert hisz az adókiszabás egy nagyon komoly tudomány.
Én a múltkor hallottam, hogy milyen sokáig gondolkoztak például a németek Nyugat-Németország idejében arról, hogy mekkora legyen az adó nagysága. Tudniillik nem szabad föltételezni a társadalomról, hogy mindenki adócsaló, hogy mindenki gazember. A magyar társadalom alapjában véve, zömében becsületes emberekbõl áll. Abban a pillanatban, ha az adó elfogadható, ha egy becsületes ember nyugodtan akar aludni, eleget akar tenni a társadalmi elvárásoknak, mert annak jelentõsége van, hogy becsületes adózó polgár legyen, az így fog cselekedni. Azonban a mostani adózásnál, nézzünk körül, ha õszintén, becsületesen mindenki mindent befizet, amit az adótörvények elõírtak eddig is, sehol nem keres kiskapukat, nem tud megélni.
Talán két szakma van: a masszázsszalon meg az ilyen erotikus mozi meg hasonló, ahol komoly bevételre lehet szert tenni. De becsületes, értéktermelõ munkában nagyon nehéz az összes adónak, tb-tõl kezdve mindennek eleget téve, egy tisztes, a megélhetést biztosító, leadózott nyereséghez jutni annak a vállalkozónak. Ezért az tud elõbbre jutni, aki adót csal, az tud nagyon elõbbre jutni, aki még jobban adót csal, tehát gyakorlatilag ezek összefüggésben vannak.
Úgyhogy erre is oda kellene figyelni a tisztelt pénzügyi kormányzatnak, hogy az adók mértékét, az adók nagyságát úgy kellene megállapítani, hogy a becsületes ember fizesse ki az adóját, mert ez kötelessége, de teljesen elnyomorítani embereket az adóval nem lehet, mert akkor meg fogják keresni a kiskapukat, meg fogják keresni azt a módot, hogy az az adó ne folyjék be az országban amit elvár a költségvetés.
Most az egész adóval kapcsolatban kötelességem átadni egy üzenetet. Sajnálom, hogy Bokros Lajos pénzügyminiszter úr nincs itt. (Közbeszólás a bal oldalon: Az államtitkár itt van!) Valamelyik nap Újpesten voltam egy lakossági fórumon. A lakossági fórumon volt 150-200 ember, nem kisgazdák, elõrebocsátom, Újpest munkásváros, lakosság, s akkor ott egy ember fölállt, és azt mondta: arra kérem, képviselõ úr, hogy a következõ lehetõségnél mondja meg, hogy a mi adóztatásunk, a mi rettenetes sanyargatásunk már nem bírható ki, és csak annyit mondjon, hogy mi nemes egyszerûséggel Bokros Lajos új nevét Drakulának neveztük. Én ezt kénytelen voltam átadni, mert ezzel megbíztak engem a választóim.
Köszönöm a kedves, megtisztelõ figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
(13.20)