DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselõcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt, még kitartó, bár kicsit álmos Kormány és tisztelt még kitartóbb Képviselõtársaim! Sajnos ismét az adózás rendjérõl szóló törvényt módosítjuk. Azért sajnos, mert a pénzügyi szabályozórendszer stabilitásának hiányát mi sem tükrözi jobban, mint az, hogy az adózásra vonatkozó szabályokat évrõl évre jelentõsen átdolgozzuk. Persze nem volna baj, ha a módosítások csak az adózók terheit, az adózók, az adóhatóság adminisztrációját csökkentenék, az eljárásokat egyszerûsítenék, gyorsítanák, valamint a jogágazat belsõ jogharmonizációját szolgálnák. A baj csupán az, hogy az elõttünk álló módosítások zöme nem ilyen.
Nem hiszem, csak remélem, hogy a pénzügyi kormányzat elõbb-utóbb megállapodik majd saját magával, és végre az Országgyûlés közremûködésével stabilizálni fogja a pénzügyi-adózási viszonyokat, és ezáltal a külföldi és belföldi vállalkozók számára is kiszámíthatóvá teszi a tevékenység üzleti kockázatát és eredményességét.
Az elõterjesztõ az elõttünk lévõ törvényjavaslattal nyilvánvalóan reagálni kíván az eddig meghozott megszorító intézkedések társadalmi visszhangjában egyre erõteljesebben megfogalmazódó kritikákra. A tisztességes adófizetõk körében, akikre egyre nagyobb terheket rak a kormány, pedig egyre erõsebb és - valljuk be mindannyian: - jogos az elégedetlenség, hogy a feketegazdaság szereplõi továbbra sem tetten érhetõk, jövedelmük nem ellenõrizhetõ, a közterhek viselésébõl alig vesznek részt. E téren minden hangzatos ígéret és látványos kezdeményezés ellenére az elmúlt évben sem sikerült kézzelfogható eredményt felmutatni. Valószínûleg ezt felismerve és bevallva az elõttünk lévõ törvényjavaslat általános indoklásából egy átfogó, a feketegazdaság elleni fellépést a jelenleginél jobban biztosító, kibõvített eszközrendszert ígérõ szabályozórendszer képe vázolódik fel.
A tételes rendelkezéseket vizsgálva azonban már most biztos, hogy ez az ígéret nem fog valóra válni. A mintegy negyven paragrafusból álló módosítás többsége ugyanis csak apró változtatást tartalmaz, és csupán néhány az, amely érdemi rendelkezést fogalmaz meg jól és rosszul. A többség csupán technikai rendelkezés. Ezt mi is kifejezetten rossz jogalkotási technikának tartjuk; de nevezhetnénk a megtévesztés mestermûvének is, mert sokkal többet mutat a valóságnál, és ezzel egy részletes módosítás látszatát kelti. És persze leplezni kívánja azt a tényt, hogy az adóhatóság eddig sem volt fegyvertelen, csak nem tudott vagy nem mert fellépni azokkal szemben, akik a nagy jövedelmeket a feketegazdaságból zsebre tették. Sokkal könnyebb volt persze, olcsóbb és hatékonyabb, például egy kiegészítõ tevékenységet folytató falusi szódással elbánni, mint a széles politikai, gazdasági kapcsolatrendszerrel és ügyvédek hadával rendelkezõ, dörzsölt adóeltitkolóval.
Rossz ez a módosítási technika azért is, mert indokolatlanul nyithat és már nyitott is vitákat olyan kérdésekben, amelyekben a módosítási szándék fel sem merült. Persze fontosak lehetnek a technikai módosítások, de nem azok, amelyek ebben a törvénytervezetben találhatók, mert ezek az általános indoklásban beígért érdemi változtatásokat nem fogják szolgálni.
Amit viszont annak gondolt az elõterjesztõ, az máris jó néhány aggályt vet fel. Bõvül a nyilatkozattételre kötelezhetõk köre. Megjegyzem, hogy a törvényjavaslat indoklása, mely szerint a módosítás az adóhatóság információszerzési lehetõségét bõvíti, nem egészen igaz, mivel a hatályban lévõ törvények erre eddig is lehetõséget adtak. Máris vita bontakozott ki - hallottuk - arról, hogy tanúvallomásra kötelezhetõ-e az, aki egy államigazgatási eljárásnak semmilyen formában nem alanya. Ha igen, akkor meggondolandó lehetne, hogy az esetek többségében elég lenne az a bizalom, amit a pénzügyminiszter úr meghitelezett az adózó állampolgároknak, esetleg az írásbeli nyilatkozattételre való felkérés is.
A törvényjavaslat 13. §-ának (3)-(4) bekezdésében az APEH lehetõséget kap arra, hogy a nyilvánosság elé tárja egyes, adót nem fizetõk adatait. A baj az, hogy az elõterjesztõ ugyanakkor elfelejtette módosítani a törvénynek az adótitokra vonatkozó 46. §-át.
A személyazonosság megállapítása egyáltalán nem új eszköz. Ez a jelenlegi szabályok megismétlése apróbb technikai módosítással. A gépjármû, a helyiség átvizsgálása, az elõtalált bizonyítékok lefoglalása valóban új paragrafus a törvényben - legalábbis ami a számát illeti, mivel a jelenlegi szabályozás majdnem ezeket a jogosítványokat tartalmazza.
Az új rendelkezés alkalmazásából ismét látjuk, csak viták fognak keletkezni, hiszen amíg most az ellenõrzést az adóhatóság megbízólevéllel rendelkezõ alkalmazottja folytatja le az adóalany helyiségében, addig a mostani módosítás szerint az adóhatóság, az egész APEH jogosult erre? Mit jelent a "más azonosított és ellenõrzött forrás"? Ezt az ellenõrzést is csak az 56. §-ban meghatározott módon lehet majd megtenni, munkaidõben, megbízólevéllel - vagy hogyan?
A becslés módszere majdnem a jelenlegi szabályok szó szerinti ismétlése, csak átrendezve. Az egyetlen érdemi változás, hogy most pénzügyminiszteri rendelet - és nem a törvény! - tesz közzé jövedelem- és bevételi határokat, amelyek el nem érése esetén, vagy ha ennél kevesebbet vallanak be, az adóalany nyilatkozattételre kötelezhetõ a személyi és családi felhasználásairól, kiadásairól. Ez sem egészen új szabály. Ha a felhasználáshoz a bevallott jövedelem nem nyújthat fedezetet, akkor az adóhatóság állapítja meg az adóalapot, eddig csak becsülte az adót. Ez a módosítás ebben a formában - mint máris tapasztaljuk - alkotmányossági és illetékességi vitákat fog kiváltani.
Nem tartjuk jónak a 20. §-t. Utóellenõrzésre ugyanis az eddigiekhez hasonlóan szükség és mód lehet átalakulásnál, megszûnésnél, felszámolásnál is, tehát nem indokolt az itt megfogalmazott változtatás.
A 24. § indoklásában megjelölt célt nem fogja elérni. Az indoklásban megfogalmazottak helyesek, csak éppen a törvény szövege rossz hozzá, mivel nem egyértelmûen utal arra, hogy itt az utóellenõrzés során kivetett pótlékokról van szó.
Ostorozni kívántam még - mint a törvénymódosítás technikai bravúrját - a 29. §-t, az ostort azonban az MDF vezérszónoka kivette a kezembõl.
Elismerjük, a feltételes adómegállapítás pozitív lehet, már a fejlett adókultúrájú országokban nagyon remekül bevált. Vitatható, hogy nálunk is elérkezett-e már az idõ ennek a bevezetésére. Bízunk benne, talán sikeres lesz.
Meggondolandó lenne a készpénzforgalom szabályainak felülvizsgálata és esetleges korlátozása, mivel a feketegazdaság jelentõs mértékû visszaszorítása enélkül elképzelhetetlen, még akkor is, ha átmenetileg egyes gazdálkodó szervezeteket hátrányosan érintene. Mindannyian tudjuk, hogy a feketegazdaság pénzforgalma kizárólag készpénzforgalommal bonyolódik.
Emlékszünk rá, a törvényjavaslat elõkészítése során széles körû vita zajlott, indokolt-e az adóhatóságot nyomozati jogkörrel felruházni. Mi továbbra is szükségesnek tartanánk a nyomozóhivatalok hatáskörét és illetékességét felülvizsgálni, összehangolni és szükség szerint módosítani.
Összegzésként azt tudom csak megállapítani, hogy a törvényjavaslat nagyon sokat ígér, de nagyon keveset teljesít. Adós marad a feketegazdaság elleni fellépés hatékony eszközeivel, a tételes szabályok adózóbb szempontú átgondolásával.
Ez két dolgot is jelenthet. Jelentheti azt, hogy már nincs mit javítani - ez nyilvánvalóan nem igaz. De jelentheti azt is, hogy már valóban csak technikai pontosítások szükségesek, és az adóhatóság munkájának javítására van szükség, mert nem a szabályozás, hanem a végrehajtás hatékonytalan és eredménytelen.
(13.30)
Az adóhatóság munkájának hatékonyságához pedig ma még nagyon sok tényezõ hiányzik: személyi, szemléletbeli megújulás és persze több pénz, például a feltárt és behajtott adóbevételekbõl, mert félõ, hogy addig hiába kozmetikázzuk a már eddig is meglévõ és alkalmazható szabályokat, hiába élesítjük tovább az adóhatóság véleményünk szerint eddig is éles kardját, mindez csak látszatintézkedés, és továbbra is csak a szódásnak és a leszázalékolt képeslapárusnak kell majd a legjobban félnie.
Végül: mi, kereszténydemokraták partnerek vagyunk minden hatékony fellépéshez, törvényhez, módosításhoz, amely valóban a feketegazdaság visszaszorítására szolgál. Ezt azonban nem tartjuk ilyennek. Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)