KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ma az országnak olyan gazdaságpolitikára van szüksége, amely elõsegíti a hazai ipar, a hazai gazdaság versenyképességének javulását. Csak így állhatjuk meg a helyünket a nemzetközi versenyben. Olyan gazdaságpolitikára van szükség, amely munkahelyeket teremt, hiszen a munkahelyteremtés nélkül elképzelhetetlen a munkanélküliség valamelyest visszaszorítása. A munkanélküliség pedig sem morálisan, sem gazdaságilag nem elfogadható állapot azoknak az embereknek, akik benne élnek. Elsõrendû kötelesség, hogy olyan gazdaságpolitikát csináljunk, amely munkahelyteremtésekkel segíti a munkanélküliség kezelését.
Olyan gazdaságpolitikára van szükségünk, amely a folyó fizetési mérleget és annak egyensúlyát javítja. Csökkenteni kell az eladósodás mértékét, különös tekintettel az eladósodás kamatterheire. Küzdeni kell a gazdaságpolitika eszközeivel a feketegazdaság ellen. Nyilvánvaló, hogy amíg a költségvetés jelentõs bevételektõl esik el amiatt, mert a magyar gazdaság teljesítményének majdnem 20 százaléka, de egyes becslések szerint még ennél is több része a feketegazdaságban bonyolódik le, addig nem lehet várni azt, hogy hatékonyan megteremtse a parlament, illetõleg a kormány a költségvetés és az államháztartás egyensúlyát.
Nyilvánvaló, hogy küzdeni kell a gazdaságban azok ellen a jelenségek ellen, amelyeket összefoglaló névvel összeférhetetlenségnek neveznek. Nevezetesen, hogy bizonyos összefonódások miatt a verseny csökkentésével újraosztódjanak a gazdaságban termelt jövedelmek. Éppen ezért küzdeni kell a korrupció ellen; minden gazdaságpolitikának olyan eszközöket is fel kell mutatni, amely ezt a gazdasági jelenséget megpróbálja kiküszöbölni vagy legalábbis csökkenteni a gazdaságban.
A hajléktalanoknak fedelet kell adni a fejük fölé. Nyilvánvaló, hogy minden olyan hír, ami róluk szól, hogy hányan élnek honfitársaink közül ilyen sorban, minden politikust arra kell hogy kötelezzen, hogy az õ helyzetükön megpróbáljon segíteni.
Bõvíteni kell az egyetemi oktatást. Elemi érdeke ennek az országnak, hogy az egyetemeken diplomát kapók aránya növekedjék a lakosság összlétszámán belül.
Olyan gazdaságpolitikát kell folytatni, amely növekedésbarát. Nyilvánvaló, hogy a gazdasági problémák, illetõleg az államháztartás egyensúlyi problémái egy jelentõs részének megoldása növekvõ gazdaság nélkül elképzelhetetlen.
Támogatni kell a családokat. Támogatni kell a családokat azért, mert egyrészt ez népesedéspolitikai érdek, hiszen a magyarság létszáma egyelõre csökken. Másrészt az is világos, hogy a jövõ generációinak a nevelése, jó nevelése alapvetõ humánpolitikai cél kell hogy legyen gazdasági szempontból is; természetesen nem elsõsorban gazdasági szempontból.
A szociálisan rászorulók terheit csökkenteni kell. Azok számára, akik önhibájukon kívül kerülnek hátrányos helyzetbe, elfogadhatatlan az, hogy az õ terheik ebben a gazdasági helyzetben növekedjenek.
Olyan gazdaságpolitikára van szükség, amely a pénzügyi infrastruktúrát, a gazdaság pénzügyi infrastruktúráját javítja, éppen ezért a bankprivatizációt elõsegíti. Átlátható és az ország érdekeinek megfelelõ privatizációra van szükség, és olyan gazdaságpolitikára, amely ezt elõsegíti.
Adócsökkentésre van szükség. Az adóterhek növekedése ugyanis ma már elfogadhatatlan; olyan mértékû, amely meghaladja a teherbíró-képességét a lakosság jelentõs részének, ezért adócsökkentésre van szükség.
A mezõgazdasági termelõket támogatni kell. Támogatni kell azért, mert az Európai Közösség számos tagországa olyan támogatási rendszert üzemeltet, amely mellett a magyar termelõk támogatás nélkül nem tudnak versenyképesek lenni; másrészt azért, mert a lakosság nagyobb része mezõgazdasági jövedelembõl él, nagyobb arányban, mint ezt a fejlett gazdaságú országoknál tapasztalhatjuk. Ezen emberek támogatása ezért alapvetõen fontos az ország számára.
Olyan gazdaságpolitikát kell folytatni és olyan privatizációs politikát, amely a kárpótlási jegyek beválthatóságát és privatizációra való képességét elõsegíti.
Támogatni kell az önkormányzatokat és erõsíteni. Hiszen nyilvánvaló, hogy az önkormányzati szolgáltatásokat igénybe vevõ emberek nem tudnak azzal szembesülni, hogy folyton csökken és csökken annak a szolgáltatásnak a mennyisége vagy a finanszírozása, amit õk egyébként méltán elvárhatnak az önkormányzattól.
És olyan gazdaságpolitikára van szükség, amely elegendõ jövedelmet termel a gazdaságban ahhoz, hogy a nyugdíjasok helyzetén javítani lehessen. Egyrészt nem elfogadható a korhatár növelése, másrészt meg kell tenni azokat a lépéseket, amelyek elvezethetnek minket az állampolgári alapon járó nyugdíjrendszer felé.
Tisztelt Képviselõtársak! Talán most felvetõdik önökben a kérdés, hogy bizonyára megbolondultam, hogy egy ilyen gazdaságpolitikai szöveget mondok el önöknek, merthogy nem szokása általában a Fidesznek ilyenekkel elõállni.
(14.40)
Megvallom õszintén, nem teljesen alaptalan a felvetés, ugyanis valószínûleg politikai bolondság kell ahhoz, hogy az ember elõvegye az önök kormányzati programját, önöknek a kormányprogram elfogadása óta nyilvánosságot látott nyilatkozatait és abból összerakjon egy ilyen beszédet.
Azért kell hozzá politikai bolondság, mert a kiindulópont akkor az, hogy egy olyan törvényben, ami a gazdaságpolitikát alapvetõen meghatározza, illetõleg az egész törvény: az államháztartási és a költségvetésrõl szóló törvénynek együttese magán a gazdaságpolitikán alapul, ezeket az ígéreteket vissza kell hogy tükrözze.
Ha valaki figyelmesen elolvassa a költségvetést és a költségvetéshez kapcsolódóan az államháztartás egészét érintõ törvényeket, akkor rájön arra, ebben a törvényben hogy nyoma sincs azoknak az elemeknek, amelyeket én itt felsoroltam. Egészen egyszerûen nincsen köszönõ viszonyban az önök gazdaságpolitikai propagandája és ez a költségvetési törvény.
Fel lehet tenni a kérdést, hogy miért baj ez. Azért, uraim, kedves képviselõtársak, mert ez a helyzet megszünteti azt a feltételt, hogy eredményes gazdaságpolitikát folytathassanak ebben az országban. Azért szüntetheti meg, mert ha a választópolgárok, akik ennek az egész gazdaságpolitikának az alanyai, szembesítik ezt a törvényt és ebben a törvényben megfogalmazott célokat azokkal az ígéretekkel, szlogenekkel, amelyeket nem a választások idején, hanem azóta, kormányzati pozícióban hallottak önöktõl, akkor azt fogják mondani, hogy ennek a kormánynak nem lehet hinni, vagyis ezt a gazdaságpolitikát nem lehet komolyan venni, és nem hajlandók tudomásul venni azokat az elképzeléseket, fõleg nem azokat a megszorításokat, amelyeket ezek a törvények megfogalmaznak. Ez pedig súlyos baj, mert az ország valóban nincs jó helyzetben.
Tisztelt Képviselõtársak! Nyilvánvaló, ha az ember azon töri a fejét, hogy ezeket az önök által elhangzott ígéreteket megpróbálja módosító javaslatok formájában a költségvetési törvénybe beilleszteni, akkor pillanatok alatt ott találja magát, hogy még neki se kezdett igazán a munkának, s már ötven milliárd forinttal megnövelte a költségvetés hiányát.
Kérdezem én, hogy vajon mi okozza ezt a jelenséget. Az, hogy önök össze- vissza ígérgettek, lényegében megalapozatlanul és felelõtlenül? Vagy a költségvetés eleve olyan elátkozott dolog, hogy ezeket az ígéreteket nem lehet teljesíteni? Én azt hiszem, hogy inkább az elõbbirõl van szó. Éppen ezért a politikusoknak meg kell gondolni minden oldalról, hogy mit beszélnek, még akkor is, ha adott esetben nincsen politikai kampány, mert nagyon visszaüthet az a helyzet, ami ennek a jelenségnek a nyomán kialakul. Elég, ha csak arra gondolnak, hogy Horn Gyula nem is olyan régen, egy évvel ezelõtt - egy kicsit régebben - egy nevezetes miniszterelnöki beszédében azt ígérte meg, utána lehet járni, hogy decemberre, tehát a tavalyi év decemberére ez a kormány minden hajléktalannak fedelet ad a feje fölé. Ha olvassák az újságokat, eddig ebben a váratlanul beállt idõjárásban 13 ember, magyar honfitársunk hûlt ki és fagyott meg, és még csak november van, s ki tudja, hogy mit hoz még ez a tél. Most gondolják el: azok az emberek, akik ezt az ígéretet annak idején, egy évvel ezelõtt komolyan vették, mit gondolnak most a Magyar Köztársaság miniszterelnökérõl?
Ez látszólag könnyen megoldható, igazából nagyon nehezen. Fõleg azért nagyon nehezen, mert ha ez az ország egy normális gazdasággal, nagyjából kiegyensúlyozott államháztartással mûködõ ország lenne, akkor elviselné vagy könnyebben elviselné ezt a jelenséget. De nem az, éppen ezért a kormány hitelességének az elvesztése valóban katasztrófával fenyegethet.
Én az önök ígéretei közül egyetlenegyrõl szeretnék részletesebben beszélni, mert úgy gondolom, hogy az államháztartás egészét tekintve nagyon fontos dologról van szó, amit a költségvetésben is tükröztetni kell valamilyen módon: ez pedig a feketegazdaság és a korrupció elleni küzdelem.
A választási kampányban, illetõleg az azóta eltelt idõszakban hetente láttak napvilágot azok a fejtegetések, amelyek a feketegazdaságról szólnak. Jól leírják azokat a jelenségeket, amelyek ehhez kapcsolódnak és világossá teszik, hogy az a helyzet, ami ma az országban kialakul, meghatározhatja ennek az országnak, gazdasága fejlõdésének következõ 20-30 évét. A rendszerváltás óta eltelt idõszak ugyanis ma nem jó másra, mint arra, hogy aki a gazdaság szereplõjévé vált, az azt tapasztalja, hogy Magyarországon a feketegazdaság olyan mértékben elterjedt és általános, hogy el sem tudja képzelni, hogy van olyan ország, ahol egyébként nem kérdezik meg egy egyszerû ügylet után, hogy: "Uram, adjak számlát, mert ha nem adok, akkor a fele." Ez pedig azért baj, mert hogyha - egy ilyen rossz szóval - a magyar gazdaság erre a mûködésre szocializálódik, nem lesz kormány, amelyik ezt a mûködést visszafordítja, ez pedig rendkívül aránytalan közteherviselést jelent, ez pedig azt jelenti, hogy az államháztartás egyensúlyát nagyon nehéz megteremteni, azt jelenti, hogy a gazdaságpolitika nem tudja hatékonyan irányítani a magyar gazdaságot, intézkedései csak egy szûk körre vonatkoznak, azt jelenti, hogy a jövedelemközpontosítás folyamatai legfeljebb ha hatvan-hetven százalékban érik el a magyar gazdaságot - és a kormányzat szándékai is léket kapnak itt.
Én azt hiszem, hogy ebben a költségvetésben legalább a jeleit tükröztetnünk kell annak - megfelelõ átcsoportosításokkal -, hogy ezeket a jelenségeket komolyan vesszük és valami módon megpróbálunk küzdeni ellenük.
Itt szeretném mindjárt leszögezni, hogy nem pusztán arról van szó, hogy a magyar emberek, ha a gazdaság területére lépnek, akkor azonnal azt keresik, hogy hol a kiskapu, hogy lehet a másikat átvágni, vagy hogy lehet megkerülni a törvényeket. Ugyanis a feketegazdaság kialakulásának ez csak az egyik szelete, hogy egy ország kultúrájában vagy történelmében mennyire beágyazott ez a gondolkodás, van egy csomó olyan objektív körülmény, amelyik a gazdálkodókat, a gazdaságban szereplõket ebbe az irányba tereli, mondhatnám kényszeríti. Hadd mondjak csak egy ilyet.
Ma Magyarországon a gazdasági jogszolgáltatás tragikus állapotban van. Hogyha valaki gazdálkodó és egészen egyszerûen egy vevõje nem fizet, akkor egy kereseti meghagyásnak érvényt szerezni három évbe telik Magyarországon. Ez ma azt jelenti, hogy a gazdálkodó szempontjából megszûnik a jogai érvényesítésének lehetõsége, hiszen az õ idõperspektívája nem terjed ki három évig. Miért is terjedne, amikor, hogyha visszatekint az elmúlt öt-hat évre, akkor évente olyan mértékben változtak a gazdaság szabályzói, az adótörvények, a költségvetésbõl folyó gazdaságpolitikai lépések, amelyek világossá tették számára: itt egy évre sem tervezhet biztonságosan; akkor hogy tervezhet azzal, hogy nem baj, most ugyan nekem nem fizettek, de majd esetleg három év múlva érvényesítem azzal az adósommal szembeni követelésemet, aki most azt mondja, hogy uram, menjen bírósághoz.
Kérdezem én, mit is csinál ilyenkor ez a szereplõ? Azt látja, hogy Magyarországon a jogszolgáltatás nem mûködik ilyen értelemben a gazdaságban - most más jogágakról nem is beszélek -, értelemszerûen inkább fog a feketegazdasági lépésekhez folyamodni. Hasonlóképpen, hogyha egyszerû birtokháborítási vagy bérletijog-érvényesítési ügyekre gondol az ember, ezek a jelenségek Magyarországon általánosak. Ez borzasztó nagy gond.
Hogy miért kell ezt itt elmondani? Azért, mert ez csak egy szûk szegmens, de a költségvetési törvényben megfelelõ átcsoportosításokkal a kormány jelezhetné, hogy igen, érzékeli ezt a problémát, a feketegazdaság elleni küzdelem jelentõs eszköze az, hogy megpróbál fél évre gondolkodni, és azt mondani, hogy mik azok a feltételek, amelyeket biztosítani kell a bíróságnak ahhoz, hogy elõrehozzák, gyorsítsák az ítélethozatalt és az egész procedúrát. Ezek a lépések egyszerûen hiányoznak ebbõl a költségvetésbõl, nem érhetõk jól nyomon. Mondom, csak egyetlenegy apró, ám nem jelentéktelen lépésre utaltam.
Én a módosító indítványaimmal azt próbálom a költségvetésben érzékeltetni - önökkel együtt, ha ebben tudnak támogatni -, hogy legalább a feketegazdaság elleni küzdelem valamilyen formájában kerüljön be ebbe a törvénycsomagba és a gondolkodásunkba. Én azt hiszem, hogy az egész államháztartási problematikának alapvetõ lépése lenne az, ha a feketegazdaság kiterjedtségét csökkenteni tudnánk.
(14.50)
Kérem önöket arra, hogy ebben próbáljanak meg segíteni. Egyébként - pusztán csak a lelkiismeret kedvéért - a beszédem elsõ részében jelzett ígéreteknek megfelelõ módosító indítványokból néhányat be fogok adni, csak hogy lássák azt, hogy mit is jelent az, amikor megpróbálja az ember módosító indítványokra átfogalmazni adott esetben mondjuk a miniszterelnöknek egy beszédét. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)