DR. MÉSZÁROS GYULA (KDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Az 1996. évi költségvetés általános vitájában elsõsorban a honvédelmi tárca költségvetésével kívánok foglalkozni. A honvédelem feladatait és alapvetõ céljait a honvédelmi törvény és a honvédelmi alapelvek tartalmazzák. A mindenkori kormány feladata, hogy ezen célok megvalósítását anyagi eszközökkel is biztosítsa. Honvédelmi politikánk védelmi jellegû, nincs kialakított ellenségképünk. A Magyar Köztársaság függetlenségének, szuverenitásának és területi sérthetetlenségének megvédésén kívül nincsenek egyéb, katonai erõvel elérendõ céljai. Tehát katonai doktrinánk alapvetõen védelmi jellegû.
A védelemnek azonban békeidõben is olyannak kell lennie, amely kellõ visszatartó erõt mutat bármilyen külsõ támadási szándékkal szemben. Ez azt jelenti, hogy a magyar fegyveres erõket olyan szinten és készültségi fokon kell tartani, hogy az tegye kockázatossá az ország ellen irányuló fegyveres agressziót, és ezáltal járuljon hozzá a fegyveres konfliktusok elkerüléséhez. Hadseregünk legyen képes minden idõben az ország területének, légterének és lakosságának védelmére.
Röviden arra kívánok kitérni, hogy az elõttünk álló költségvetés biztosítja-e azokat az anyagi eszközöket, amelyek a fenti célok eléréséhez elengedhetetlenül szükségesek.
A tisztelt Ház ez év júniusában fogadta el a Magyar Honvédség átalakításának középtávú tervét, amelyet röviden haderõreformnak szoktunk nevezni. Ezen országgyûlési határozat szerint a kormány 1998 végére a Magyar Honvédség létszámát a jelenlegi mintegy 93 ezer fõrõl 60 ezer fõre kívánja csökkenteni. A létszámcsökkentés éppen 1996-ban a legjelentõsebb, mintegy 20 százalékos. Egy év alatt a tisztek létszáma 1300-zal csökken, míg a tiszthelyettesek létszáma változatlan marad.
A költségvetés évek óta nem biztosítja a hivatásos katonák reálbérének még a szinten tartását sem. Joggal várták volna, hogy a jelentõs létszámleépítés a megmaradó állomány jobb anyagi megbecsülését vonja maga után, azonban a költségvetésbõl éppen az ellenkezõje derül ki. A költségvetés mindössze 8,6 százalékos béremelést irányoz elõ, ami - még ha hiszünk is a pénzügyminiszternek a jövõ évi 20 százalékos inflációt illetõen - mintegy 12 százalékos reálbércsökkenést jelent.
Ezen számokat, valamint a hivatásos katonák jelenlegi életkörülményeit ismerve nem csodálkozhatunk azon, hogy demonstrációra és tüntetésekre készülõdnek. Különösen alacsony a csapattisztek illetménye, olyannyira, hogy elkeseredésük már a harckészültséget is veszélyeztetheti. A honvédségi alkalmazottaknál hasonló a helyzet. Az eddigi leépítéseken túl, jövõre mintegy hét és fél ezer elbocsátás várható. Egyes alakulatoknál a polgári alkalmazottak hirtelen elbocsátása mûködési zavarokat okoz, amely már-már a hadrafoghatóságot veszélyezteti.
Felvetõdik a kérdés, hogy ezek a gyors és drasztikus létszámleépítések milyen haszonnal járnak. Nos, ami a jövõ évet illeti, semmilyen anyagi megtakarítás nem mutatható ki, mert a felmentési, végkielégítési és egyéb járandóságok elviszik a bérmegtakarításokat. Akkor viszont miért ez a sietség, hiszen ezek az alkalmazottak és katonák a munkanélküliek számát növelik és a társadalmi feszültségeket tovább gerjesztik.
Mi, kereszténydemokraták egyetértünk azzal, hogy egy kisebb létszámú, korszerû haditechnikával felszerelt, ütõképes hadsereget kell létrehozni. Természetesen úgy, hogy közben a hadsereg hadrafoghatósága és ezáltal az ország védelmi ereje ne csökkenjen. Ezen feltételekbõl úgy látjuk, hogy jövõre még csak a létszámcsökkentés látszik megvalósulni, a haditechnikai korszerûsítésre még csak elõkészületek történnek.
Az ellenzéki pártok valamennyien, köztük mi, kereszténydemokraták is, örömmel támogattuk a nemzeti légtér-szuverenitási és légtér-gazdálkodási rendszer fejlesztését, továbbá a csapatok kis magasságú légvédelmi oltalmazásával kapcsolatban szükséges beruházások finanszírozását. Úgy gondoljuk, hogy a Magyar Honvédség békelétszáma csak ezen korszerû technikai eszközök megléte esetén csökkenthetõ.
Az Országgyûlés mintegy egy hónappal ezelõtt döntött az 1995. és 1996. évi állománytábla szerinti létszámról. Úgy gondoljuk, legalább a megmaradó személyi állománynak kellene olyan illetményrendszert kidolgozni, amely a reálbérek szinten tartását biztosítja. Az illetményfejlesztések forrásait abban véljük felfedezni, hogy a felszabaduló ingatlanokat mielõbb el kellene adni, mert minél tovább õrizgetnek egy üres objektumot, annál több költség merül fel. Felhívjuk a tárca figyelmét ezen lehetõségek megvizsgálására.
(16.10)
Szomorúan tapasztaljuk, hogy a honvédelmi tárca a hadigondozottak részére az ideivel azonos mértékû elõirányzatot biztosít. Áprilisi interpellációmra adott válaszában a tárca képviselõje ígéretet tett a törvény módosítására és az abban rejlõ igazságtalanságok orvoslására. Azonban ez sajnos mind a mai napig nem valósult meg. A hadiözvegyek nem mennek az utcára, hanem mindennap kevesebben lesznek, éppen ezért érdemelnének nagyobb gondoskodást.
Egyetértünk azzal, hogy a NATO békepartnerségre a szükséges összeget a költségvetés biztosítsa. Éppen a múlt héten látogattuk meg a NATO intézményeit egy hatpárti delegációval, és jólesõ érzés volt, hogy a szövetséges erõk európai fõhadiszállásán ott találtuk a magyar tiszteket is, akik munkájukkal hazánknak megbecsülést szereznek, és várjuk azt a nagy napot, amikor teljes jogú tagjai leszünk ennek a fontos európai biztonsági rendszernek.
A magunk részérõl aggódunk a haditechnikai fejlesztés bázisáért, a magyar hadiiparért. Feltétlenül szükségesnek tartjuk megvizsgálni, hogy amit itthon képesek vagyunk gyártani, azt ne vásároljuk külföldrõl, már csak a munkahelyek teremtése és megõrzése miatt sem.
Egyetértünk azzal, hogy az orosz államadósság csökkentésére minden lehetõséget fel kell használni, azonban csak olyan eszközöket vegyünk át, amelyek a NATO-hoz való csatlakozásunkat nem akadályozzák. Kerülni kell az orosz haditechnikához való szoros kötõdésünket.
A Magyar Honvédségnél tervezett eszközfelújítási programmal kapcsolatban az a véleményünk, hogy azok feleslegesek, mert a felújítással együtt is elavultak maradnak ezek az eszközök. Javasoljuk inkább, hogy a hazai hadiipari vállalatoknál a hadiipari fejlesztéseket támogassák. Ezek felfuttatásával pedig a modernizálást, esetleg új eszközök, berendezések beszerzését lehetne megoldani.
A magunk részérõl hiányoljuk, hogy nagyobb, a hadsereg ütõképességét szolgáló gyakorlatok tervezését nem említi a költségvetés. A tartalékosok kiképzésérõl, továbbképzésérõl szintén nem esik említés.
A repülõhajózó állomány szinten tartó képzéséhez, a gyakorlatokhoz biztosított évi repülési óraszámot kevésnek tartjuk. Javasoljuk azt felemelni, akár más költségvetési kiadások csökkentése árán is, mivel azok jelenleg a hadrafoghatóságot, a mûködõképességet, a haditechnikát és a pilóták életét is veszélyeztetik.
Tekintettel arra, hogy a honvédség létszáma jelentõsen csökken, javasoljuk, hogy a katonai tanintézetek létszámának megmaradása is felülvizsgálatra kerüljön.
A frekvenciagazdálkodó hivatal kormányzati feladatokat lát el, ezért úgy gondoljuk, hogy kiadásait nem a honvédelmi költségvetésben kell tervezni.
Javasoljuk, hogy az államháztartás csapdájából való kikerülés, a kormányzati változásokból adódó zökkenõk elkerülése érdekében a pénzügyi kormányzat a honvédelmi költségvetési támogatást a jelenlegi gyakorlattal ellentétben automatikusan utalja ki.
Hazánk biztonságának legfontosabb elemei a légierõ és a légvédelem korszerûsége. Honvédelmünk ütõképességének szinten tartásához elengedhetetlen a többcélú, de fõleg harcászati repülõcsapatok fönntartása. A jelenleg üzemben lévõk jelentõs része elavult, a hadrendünkbõl történõ kivonásuk tovább nem odázható. Új gépek beszerzésénél nem az eladó politikai hovatartozása, hanem a gépek harcászati értéke, ára és a fizetési feltételek legyenek meghatározóak.
Összegezve: a honvédség szervezeti és létszámcsökkentésével kizárólag fiskális gazdasági kényszerbõl nem lehet egyetérteni. A mindenkor szükséges honvédelmi erõk létszámát és ütõképességét csak szomszédaink haderejével összehasonlítva, a CFE-szerzõdésben meghatározott szinten kell tartani. Ebbõl csak a költségvetési szempontok figyelembevételével nem engedhetünk. Mert hazánk biztonsága mindennél fontosabb, ezért nem lehet pénzügyi alku tárgya.
Tisztelt Képviselõtársaim! Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a jobb oldalon.)