DEMETER ERVIN (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! Sokszor szó esik róla, hogy milyen költségvetést csinál a szabaddemokrata-szocialista kormány, lehet-e baloldali politikát, lehet-e baloldali gazdaságpolitikát folytatni a mai helyzetben. Úgy gondolom, hogy erre a kérdésre az elõttünk lévõ költségvetés teljes mértékben egyértelmû választ ad, igen, ez egy erõteljes baloldali költségvetés. A kialakult politikai rendszerekben általában az a gyakorlat, hogy a baloldali erõk elsõsorban tevékenységük fõ hangsúlyát az elosztásra teszik. Úgy gondolják, hogy a társadalomban keletkezõ jövedelmek jelentõs részét nekik központilag kell elosztani, míg a jobboldali erõk inkább a termelésben hagyják ezeket a jövedelmeket annak árán is, hogy ez feszültségeket szül, mert tudják, hogy ez a mozgósítója a gazdaságnak. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen baloldali gondolkodáshoz egy erõteljes adóelvonásra van szükség, általában baloldali kormányok nagy elõszeretettel emelnek adókat, ez úgy gondolom, a mi költségvetésünkben is meglátszik.
Én a költségvetés bevételi oldalával szeretnék foglalkozni. 1993 elejétõl a magyar gazdaságban az export és a beruházások jelentõs bõvülésére építõ erõs lakossági megtakarításokkal alátámasztott, meglátásunk szerint egészséges növekedés indult meg. A szabaddemokrata-szocialista kormány ezt a növekedést teljesen tévesen lakossági túlfogyasztással magyarázza, és támadást indított a reálbérek emelkedése ellen. A nyolchónapos kormányzati cselekvésképtelenség valójában felerõsítette a negatív tendenciákat, a fizetési mérleg gyors romlását és a költségvetés növekvõ hiányát eredményezte. A kormány a sajátmaga okozta kényszerhelyzetre megalapozatlan és sok részletében alkotmányellenes, úgynevezett stabilizációs csomaggal válaszolt, amely azonban még jobban destabilizálta az országot. 1994-hez képest a gazdaság szinte valamennyi mutatója romlott.
Nézzünk konkrétan egy-két számot, az ominózus Bokros-csomag néven közismert gazdaságpolitikai intézkedések következményeit augusztusig 1994. egész évi adataihoz viszonyítva. Csökkent az export növekedési üteme 120-ról 117 százalékra. Drasztikusan nõtt az infláció, 18,8 százalékról minimum 28 százalékra. Példátlan a reálkereset-visszaesés, 10 százalék. Tisztelt Képviselõtársaim! Utoljára 1951-52-ben volt csak erre példa. De sorolom tovább. Változatlanul nagy a költségvetési hiány, már a hatodik hónapban elérte a 200 milliárd forintot. Csökkent a reálmegtakarítás és némileg a fogyasztás is, az import változatlanul növekszik, augusztusig 1 milliárd dollárral több, mint az elõzõ évben. Csökkent az ipari termelés növekedésének üteme, 9,2 százalékról 8,2 százalékra. Ismét megállt a nemzeti jövedelem bõvülése, 3 százalékról nullára, és teljesen visszaesett a tõkebefektetés. Ezt azért tartottam fontosnak elmondani, hogy a számok mit mutatnak az úgynevezett Bokros-csomag hatásaként, mert meglátásunk szerint a kormány mindennek reális számbavétele nélkül, ismét rossz helyzetmegítélés alapján indította el az 1996. évi gazdaságpolitikai lépéseinek elõkészítését.
Az adótörvények megfelelnek a keresetszûkítõ, reálbércsökkentõ gazdaságpolitikának, csak a gazdaságpolitika, csak ez a szocialista- szabaddemokrata gazdaságpolitika nem felel meg az országnak. Tovább akar és halad is a Békesi-Bokros úton, s ez a további belsõ keresletcsökkentéssel, reálbércsökkenéssel jár. Pedig attól nem lesz felemelkedés, ha elveszik a polgároktól és a vállalkozásoktól az elkölthetõ jövedelmet. A kormány mégis erre törekszik, s ennek eszközéül szolgálnak a most beterjesztett és a költségvetés bevételi oldalát megalapozó adótörvények is. Minden adóelem bevételnövelõ tétel, tehát csökkenti az elkölthetõ jövedelmeket. A kormány azt gondolja, ha csökken a belsõ fogyasztás, növekszik az export, s e tévedésre alapozva az adótörvényekkel nagyon is tudatosan szûkíti a belföldi vásárlóerõt. Meglátásunk szerint ezekkel az adóemelésekkel a kormány nem tartotta be a szavát.
(16.50)
Nem tartotta be az ígéretét, a költségvetés benyújtásakor nem tartotta meg a kormányprogramot.
Engedjék meg, hogy konkrétan a két legnagyobb adótételnél pontosan idézzem a kormányprogram idevonatkozó részeit, a 20. oldalon található az általános forgalmi adóról szóló rész. Az általános forgalmi adó rendszerében további lépéseket tesz az egykulcsos általános forgalmi adó felé, az ebbõl származó tehernövekedésnél a rászoruló rétegeket kompenzálni kell. Ugye, ezt nem teljesítették. (Dr. Toller László: Négy évre szól a kormányprogram!) Személyi jövedelemadó... Igen, a kormányprogram négy évre szól, de a négy év nem biztos, hogy négy év, ezért célszerûnek tartjuk minél elõbb elkezdeni a kormányprogramban... (Derültség.)... meghirdetett feladatokat. Úgy gondoljuk, hogy a nyolchónapi tétlenség kellõen rossz példa kell legyen, és talán cselekvésre kell hogy serkentse a kormányt.
A személyi jövedelemadó rendszerében lehetõséget kell biztosítani a család összjövedelméhez kapcsolódó terhek méltányosabb megosztására. A munka- és tõkejövedelmekhez kapcsolódó adóterheket harmonizálni kell. Ugye, nem azt jelenti a harmonizálás, hogy a tõkejövedelmekhez kapcsolódó adó csökken és a munkajövedelmekhez kapcsolódó adó növekszik? Mert ha nem ezt jelenti, akkor ellentétet vélek felfedezni a kormányprogram és a valóság között.
Összességében úgy látjuk, hogy a költségvetés bevételi oldalát meghatározó adótörvények a belsõ keresletcsökkentés eszközéül szolgálnak. Növelik az adóterhelést, növelik az elvonást, és nem tesznek lépéseket az adózók körének szélesítésére. A magyar adórendszer, amiben aránytalanul magas a jövedelem típusú adók súlya, alapvetõ változtatásokra szorul. Az elõttünk levõ költségvetés a példa arra, hogy egy becsületes és hatékony adórendszer létrehozása nem várható a jelenlegi kormánytól.
Ez az újabb Bokros-csomag, meglátásunk szerint, alkalmatlan a tárgyalásra; célszerû lenne tanulni az elõzõ Bokros-csomagok hibáiból. Ezt mi tárgyalásra nem tartjuk megfelelõnek. Köszönöm a figyelmüket.