DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDF): Elnök Asszony! Én arról azért nem tudok - bár idõkeretes ez a tárgyalás, de minekutána most nem vagyunk televízió elõtt -, hogy ilyen mértékben kiszámított lenne, hogy kétperces viszontválaszra ne lenne mód. Hiszen a vezérszónoki felszólalások és a miniszter úr megszólalása után is volt kétpercesekbõl egy vita.
Csodálkozom egyébként, hogy egy költségvetési vitában most már polémiára sem lesz mód. Különösen akkor csodálkozom, ha közel négy óra vitaidõ még hátravan, és csak azért kell lezárnunk a vitát, mert a kormánypárti képviselõk jelentõsrészt nem töltötték ki a nekik szánt idõt. Így gondolom, talán mégiscsak van még reményem néhány szóra. Ez az egyik dolog.
Szép dolog azt mondani, hogy a társadalombiztosítási önkormányzatok a saját költségvetésüket nem fogadták el, de ez egy egyeztetési folyamat, és amikor a Pénzügyminisztérium elõáll egy olyan költségvetési tervvel, hogy 184 milliárdra, azaz több mint 10 milliárd forinttal kevesebbre tervezzék az idei egészségbiztosítási finanszírozást, mint a tavalyit, akkor nem csodálkozom rajta, hogy ez nem mehet olyan egyszerûen. Ezt a társadalombiztosítási önkormányzat így, egyenesben nem fogadhatja el! Nincs az a feladatfelmérés, amire ez az összeg elég lenne.
Egyébként felvilágosítom: ha az egészségügyben egyszer - amirõl ön beszélt - végigvizsgálnák a feladatokat alapjaitól kezdve, akkor ez a költségvetés közel sem lenne elegendõ a feladat ellátásához.
(17.10)
Én egyébként nem errõl beszéltem, hanem a tisztiorvosi szolgálatról, ami az állami költségvetésben található, és aminek a feladatrendszerét nem vizsgálta meg senki - ellenben le van írva a költségvetési törvényben, hogy a jelenlegi keretek csak a minimális feladatellátásra elegendõek. Majd ki fogok térni arra a kérdésre, hogy mondjuk a közegészségügyben mit tekinthetünk minimális feladatellátásnak: esetleg a kolera ellen még küzdünk, de a szalmonellózist már hagyjuk a fenébe mert nincs rá pénzünk? Sajnos, így vetõdik fel a kérdés. Köszönöm. (Taps a jobb oldalról.)