GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársak! A kormánypárti képviselõk reagálása Pusztai Erzsébet beszédére, elõadására nyilván más ellenzéki pártok képviselõit is elgondolkodtatja. Az volt az érzésem, amikor a kormánypárti képviselõket hallgattam, mintha 1990-ben kezdõdött volna csak a magyar történelem, mintha elõtte nem lett volna négy évtized, amit mondjuk, úgy hívtak, hogy kommunizmus vagy szocializmus.
Kérem, ma szinte bûnösként állítják be azt az egyszerû, középosztálybeli embert, akinek most még további 4 százalékos reálbércsökkenést és 4 százalékos életszínvonal-csökkenést irányoz elõ a tisztelt kormányzat. Ma szinte bûnösnek állítják be azt az elszegényedõ középosztályt, hogy túl sokat fogyaszt. Hát én azt mondom, hogy 1988-tól kezdõdik az igazi bûnösség, amikor az akkori VI. számú törvény lehetõvé tette, hogy az állami tulajdont a volt kommunista vezetõk privatizálják elsõsorban! Természetesen nemcsak õk, késõbb csatlakoztak hozzájuk az elõzõ kormányból is jeles képviselõk. De azt azért el kell mondani, hogy a fõ bûn itt kezdõdik, hogy a fogyasztás nem a középosztálynál meg az egyszerû embereknél, hanem bizonyos kedvezményezett körben adatott meg. És kérem, azóta sincs, hat-hét év óta, önmérséklet, és ma ne állítsuk be az egyszerû, csirkenyakat vásárló középosztályt bûnösnek, hogy túlfogyaszt, hanem elsõsorban önmérsékletet kellene gyakorolni a volt állampártembereknek, a cinkosaiknak, és csak így lehet a társadalommal elfogadtatni ezt a 4 százalékos életszínvonval-csökkenést!
Így lehet megközelíteni véleményem szerint - mi, kisgazdák ezt mondjuk - a költségvetést is, és végre a reformot itt kellene elkezdeni, az önmérséklet kérdésében. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Kisgazdapárt soraiban.)