FRANCZ REZSÕ (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Amennyiben az iparosokkal kapcsolatosan elfogadjuk a 202 ezer forintos jövedelmet - tulajdonképpen ismeretlen még elõttünk a leendõ évi adótábla -, ez 40-50 ezer forintos adóterhet jelenthet éves szinten. Az nem jellemzõ, hogy 40-50 ezer forinttól elnyomorodna valamelyik vállalkozó. Ha már szóba került a dolog a munkahelyteremtést, valamint a társadalombiztosítási járulékot illetõen, csak szeretném megjegyezni, hogy az én ismeretségi körömben és saját családomban is az a tapasztalat, hogy általában a létminimumon, a feltétlenül kötelezõ foglalkoztatási bérszínvonalon jelentik be a vállalkozót, a többi pedig zsebbõl, tb-járulékmentesen történik.
Tehát egyrészrõl, amikor üres a társadalombiztosítás kasszája és mind nagyobb súllyal a magánszférába helyezõdik át a foglalkoztatottak tömege, azok után nem történik meg a keresetükkel arányos társadalombiztosítási járulék befizetése. Következésképpen hogyan lehetne azt a szolgáltatási igényt kielégíteni, amit jogosan vagy vélten elvárnak?
Másrészt a becsléssel kapcsolatosan: ha egyszer azt mondjuk, hogy ezeket az embereket tényleg a szakmájuk iránti szeretet viszi elõre, és nem a keresetért dolgoznak, ez így ironikusan hangzik. Az adóhivatal köteles-e elhinni a végtelenségig az önbevallás valódiságtartalmát? Igen. Következésképpen soha senki rá nem fogja bírni, hogy az egymilliós vagy akármennyi keresetének ne csak a töredékét vallja be, mert köteles az adóhivatal elhinni. Ilyen a világon nincs sehol! Ugyanakkor a bérbõl, keresetbõl élõk fizetése kimutatható - már az elõbb említett anomáliákkal -, tehát azoknak a végtelen terhelése nem elviselhetõ. Tehát éppen ezért az arányos teherviselés következtében a becslés szükséges, nyilván megadott jogi keretek között. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)