HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Elsõsorban Gyõriványi Sándor tanult és tisztelt képviselõtársam szavaira szeretnék válaszolni. Természetesen igaza van, képviselõ úr: vannak becsületes vállalkozók, akik akkor is bevallják a jövedelmüket, amennyiben az adóhivatalnál ezt nem kellene megtenniük. Ezek azonban sajnos, igen kis számban vannak.
Az emberek viselkedése általában azt mutatja - nemcsak Magyarországon, mindenütt a világon -, hogy ha nem kényszerítik rá õket az adó fizetésére, akkor általában kibújnak alóla. Sajnos, ez egy valóság, amely így mûködik, úgyhogy nem hiszem, hogy az embereket szándékaik alapján rablókra és tisztességesekre kell osztani - bár ez nyilván az erkölcstanban, teológiában nagyon sok gondolkodási ágazatban helyes.
(10.00)
Az adópolitikának azonban olyannak kell lenni, hogy lehetõleg mindenkitõl egyformán beszedje a közterheket, hiszen ezért beszélünk közterhekrõl. És amikor például a vállalkozók adózásával kapcsolatban - az önök kifejezésével élve -, mondjuk a rablóvállalkozókkal szemben például a tanúskodási kötelezettség szóba kerül, akkor a Kisgazdapárt egyik tisztelt képviselõje ezt a tanúskodási kötelezettséget besúgórendszernek és gazdasági diktatúrának nevezi. A rablókkal szemben természetesen a rendõr is egy diktatúrát gyakorol. Csakhogy kétfajta demokráciamodell van: az egyik a törvénytisztelõ állampolgárok demokráciája, a másik pedig - az önök fogalmával élve - a rablóknak, az adócsalóknak a demokráciája. Én jobban szeretném, ha az elõzõ érvényesülne - képviselõ úr is erre célzott, természetesen. De arra szeretném még egyszer felhívni a figyelmet, hogy sajnos az emberi természet olyan, hogy ha az adót szeretnénk beszedni, ahhoz világos törvények is kellenek. Mert biztos, hogy vannak, akik jó szándékkal akkor is befizetnék, ha az adóhivatal egyáltalán nem ellenõrizné õket - ezt nem vonom kétségbe -, de azért az emberek többsége sajnos nem ilyen. Lehet, hogy még én sem ilyen lennék, ha vállalkozó lennék. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)