TÓTH PÁL (MSZP): Azt hiszem, a vita ebben a dologban elég rossz irányba megy, mert itt nem arról van szó, hogy bármelyik kormány - hangsúlyozni szeretném: bármelyik kormány - arra törekedne, hogy szembeállítsa egymással a vállalkozói kört és az összes többi munkavállalót, hanem a tényekkel kell szembenézni a kormányoknak. Bármelyik, a témával, a feketegazdasággal foglalkozó szakszerûen megírt tanulmányban meg lehet nézni, hogy mik a tények.
A tények, hölgyeim és uraim, a következõk. Ebben az országban kizárólag adóeltitkolásból, járulék-nemfizetésbõl és adócsalásból évente 5 uszkve 600 milliárd forint az, amelyik nem kerül be a költségvetésbe. Nem hiszem el, hogy felelõs kormány, amely felelõsséggel tartozik a társadalomnak, mindannyiunknak, ezt szó nélkül, szembrebbenés nélkül tûrni fogja. Nem is tûrheti. Nem arról van tehát szó, hogy a politika, a hatalom, a pártok vagy egy kormány perszonifikálja a problémát, megbélyegzi a vállalkozói kört, hanem arról van szó, hogy ezt az 5-600 milliárd forintos tételt nem hagyhatja a költségvetésen kívül. Ehhez persze hozzátartozik az, tisztelt Ház, amit szintén leírtak számtalanszor, hogy a magyar gazdaság állapota sok-sok ok miatt olyan, hogy ezek a jövedelmek bizonyos értelemben hozzátartoznak, majdnem azt mondhatnám: elemi feltételét képezik annak, hogy ez a gazdaság bizonyos szegmenseiben még mûködjön. Éppen ez teszi hallatlanul bonyolulttá és nehézzé az úgynevezett harcot a feketegazdaság ellen.
Még egy szót. Elleneznék minden hektikus kormányzati reagálást ennek a problémának a kezelésére, éppen azért, mert nagyon bonyolult, ami mögötte van. Ami azonban tény - és ez nem emberi gyarlóság, ez nem ilyen-olyan vállalkozói mentalitás... (Az elnök csengetéssel figyelmezteti az idõ leteltére.).., ez tény, ilyen mennyiségû pénz nem maradhat tartósan az államkincstár körén kívül. Úgy gondolom, hogy ebben mindnyájan egyetérthetünk. (Taps.)