TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! A költségvetési vita nagyon lényeges kérdésekkel foglalkozik az infrastrukturális fejlesztéssel kapcsolatban, és amikor készültem arra, hogy fölszólalok, akkor csupán ezekrõl a kérdésekrõl szerettem volna beszélni.
Fontosnak tartom, hogy e nagyon nehéz idõszakban se essenek vissza az infrastrukturális beruházások, és hogy az ország fellendítésének - az infrastrukturális szolgáltatásokkal - megteremtõdjön az alapja. Most mégis a vita hatására arra kényszerülök, hogy más problémákkal is foglalkozzam. Nevezetesen avval, hogy a képviselõk nem kis száma hivatkozott arra, hogy a közgazdaságtudomány azokat a megoldási javaslatokat - amelyeket õk kiolvasnak a költségvetés és az államháztartási törvény javaslataiból - nem támogatja, nem helyesli és elfogadhatatlannak tartja. Azt gondolom, hogy képviselõtársaimnak valamilyen szempontból talán igazat is lehetne adni. Nevezetesen abból a szempontból, hogy a világgazdaság fejlõdése nem ismert eddig olyan helyzetet, amikor egy év, két év, három év leforgása alatt az ország nemzeti jövedelemének 20 százalékos csökkenése következett volna be, és a gazdaságnak ehhez kellett alkalmazkodnia demokratikus feltételek mellett. Az átalakulás feltételei mellett, olyan feltételek mellett, amikor az állampolgár joggal várta, hogy a diktatúra kedvezõtlen hatásai után a demokratikus élet, a hatékony piacgazdaság áldásait fogja élvezni. Nem fordult elõ az, hogy egy országnak olyan adósságállomány mellett kellett ezt a nehéz feladatot, a 20 százalékos jövedelemtermelés-visszaesést tudomásul venni - és alkalmazkodni hozzá -, amikor az országban termelt jövedelmek nagyságrendjében van az ország adósságállománya is, és ennek a szolgálata ugyancsak elkerülhetetlen feladat.
A kérdés azonban nem az, hogy tud-e a közgazdasági elmélet egyértelmû választ adni arra, hogy ilyenkor mit kell csinálni, hanem az, hogy mit kell csinálni akkor, amikor ez a helyzet. Elmondani, hogy ezek a feltételek elviselhetetlenek, hogy ezekre a feltételekre a megszorítások nem adnak egyértelmû választ, az én véleményem szerint értelmetlen. Ha ezek a feltételek, akkor ezekre a feltételekre kell kialakítani azt a stratégiát, aminek alapján kitörhetünk ebbõl a helyzetbõl.
Úgy ítélem meg, hogy a '96-os költségvetés és az államháztartási törvény '96-ra benyújtott módosításai erre a kérdésre keresnek választ. Hogyan keresnek választ? A próbálkozás módszerével. Nincs olyan módszer valóban, amire azt lehet mondani, hogy minden szempontból megfelel és biztos, hogy beválik. Csak próbálkozni lehet és korrigálni a próbálkozásokat, hogy ha a próbálkozások félre vezettek, nem jó irányba mutattak. Megtalálni azt az utat, hogy egy ország, amelynek a külkereskedelmi kapcsolatai a jó években is súlyos, milliárd dolláros, két milliárd dolláros nagyságrendû külkereskedelmi deficittel zárulnak, egy ország, amelyben ilyen nehézségekkel kell szembenézni, békésen éljen együtt a nemzetközi tõkével, nincs más lehetõsége. Csak akkor beszélhet átütemezésrõl, ha meg tudja találni annak a módját is, hogy a kétmilliárdos minimális szinten megjelenõ deficitet a nemzetközi tõke támogatása és együttmûködése nélkül is fenn tudja tartani. Ha tudniillik, ezt nem teszi meg, akkor nem fogadható el, hogy az 1993-94-ben kialakult termelési mélypont az átalakulás legrosszabb pillanata és innen már csak felemelkedés következik, hanem tudomásul kell venni, hogy a nemzetközi tõkével való együttmûködés fennakadása esetén egy új súlyos és a '92-es, '93-as visszaeséshez hasonló visszaesés fog bekövetkezni.
(11.30)
A mély válság tovább fog mélyülni. A munkanélküliek hirtelen megnõtt száma, ami elviselhetetlen terhet jelent a magyar társadalomnak - elfogadom ezt az állítást -, még elviselhetetlenebbé válik.
Igaz-e a másik állítás, hogy ugyanakkor, amikor ezt a nyomást tudomásul kell venni, számolnunk kell avval is, hogy a magyar állampolgárok tûrõképessége egy fontos tényezõ, amit nem lehet a gazdaságpolitikában, a költségvetés-politikában figyelmen kívül hagyni? Teljesen igaza van annak, aki ezt állítja - ez egy nagyon lényeges kérdés. Ha a kormányzat, ha a gazdaságpolitika nem kapja meg az állampolgárok és a vállalkozók aktív támogatását és együttmûködését, akkor nincs kiemelkedés. De ez nem ellentétes avval a másik állítással, amit az elõbb mondtam! Tehát ha a tûrõképességünk nem elég ahhoz, hogy ezekhez a nehézségekhez igazodjunk, akkor nagyobb bajba kerül az állampolgár; tehát a tûrõképesség, az elviselés, az alkalmazkodóképesség fokozása nemzeti érdek. Nem a kormány érdeke - az ország érdeke!
Az ellenzék ma arra számít, hogy mivel a kormány szigorú politikát folytat és ez nem szimpatikus sokaknak, megbukik. Állítom, hogy ha ezekben a kérdésekben nem tudunk együttesen elfogadható eredményre jutni, akkor nem a kormány bukik meg és nem a kormányt fölváltó ellenzék kerül nehéz helyzetbe, hanem az ország kerül katasztrofális helyzetbe! (Taps a bal oldalon.)
Ennek az elkerülése országos érdek, minden állampolgár érdeke, és ehhez az ellenzék és a kormány együttmûködésére van szükség, hogy ezt a dolgot megoldjuk. Megoldható, nagyon nagy áldozatokat követel; de akkor, ha nem értjük meg azt, hogy itt konstruktívnak kell lennünk, akkor is, ha ellenzéki pozícióban vagyunk - bírálva a kormányt természetesen, de ezekben az alapvetõ kérdésekben megértve az ország helyzetét -, akkor nem tudunk megoldásra jutni.
Én nagyon kérem a kormányt támogató képviselõket is és a kormánnyal ellenzékben levõ képviselõket is, hogy gondolják meg ezeket a mondatokat; vegyék tudomásul, hogy vannak helyi érdekek, melyeket érdemes képviselni, és amelyek képviseletét hasznosnak tekintik, de ha azokat túlhangsúlyozzák, szembeállítják a nemzet alapvetõ érdekeivel, akkor mindnyájan nagy bajba kerülünk.
És megismétlem azt az állításomat, hogy elfogadhatatlan - különösen egy eladósodott országban -, hogyha egyszer 20 százalékkal csökkent a nemzetijövedelem-termelés, a jövedelemtermelés, akkor a lakosság jövedelme csak 10 százalékkal esett, és hogy az állami költségvetéssel finanszírozott - szakkifejezéssel élve: az állami transzferekkel finanszírozott - lakossági fölhasználás visszaesése pedig az átlagos jövedelem-visszaesést sem érte el, csak 6 százalékos. Ez azt jelenti, hogy mindnyájunk közös érdeke, hogy ezekre a megszorító intézkedésekre sor kerüljön. Csak akkor lehet az országot fölvirágoztatni, csak akkor lehet a vágyunkat - hogy ne leszakadjunk Ausztriától és a nyugat-európai országoktól, hanem fölzárkózzunk hozzájuk - elérni, ha nemcsak megoldjuk ezt - átmenetileg - és fönntartjuk a kialakult 2- 3 százalékos növekedési ütemet, hanem ha olyan megtakarítások alakulnak ki az országban, amelyek egy 5-6 százalékos állandósult növekedést tudnak fölmutatni. Ilyent országok jelentõs csoportja már produkált, és Magyarország is képes lehet ennek megteremtésére, mert Magyarországon képzett munkaerõ van, mert Magyarországon rengeteg beruházás történt, amelyek ma be vannak fagyva, nem termelnek jövedelmet; de ahhoz, hogy ez mûködésbe kerüljön, hogy ez meghozza a maga hasznát, friss pénzre van szükség, és ezt csak a jelenlegi megtakarítások növekedésével és a külföldi tõke beáramlásának fokozásával lehet biztosítani.
Ezek után már tényleg nem marad idõm arra, hogy az infrastrukturális kérdésekrõl is beszéljek, de mégis megemlítem õket. Az infrastrukturális fejlesztések nélkül nincs hatékony magyar gazdaság és - képviselõtársaimnak különösen a figyelmébe ajánlom ezt az érvet: - nincs hatékony magyar vidék. A falu fölemelkedését nem elsõsorban állami támogatások, hanem a falu általános színvonalának emelkedése, az ott lévõ ipar, kereskedelem fejlõdése fogja megalapozni. Ez a fejlõdés pedig csak akkor lehetséges, ha ott jó az úthálózat, a vízhálózat, ha jó az egyéb infrastrukturális szolgáltatásokkal nyújtott feltételrendszer; telefonok vannak, az információk megérkeznek, az információkat el lehet küldeni.
Én a költségvetés nagy eredményének tekintem azt, hogy az infrastruktúrára fordított pénzek - az állami kiadások általános csökkenésének idõszakában - reálértékben megtartják az erejüket, sõt valószínûleg növekednek is; hogy jelentõs erõfeszítések történnek arra, hogy a magyar közlekedési hálózat - és ezen belül elsõsorban a vasutat értem - válsága föloldódjon, megoldódjon, a vasút a szolgálatait el tudja látni, anélkül, hogy olyan mértékben vegye igénybe az államháztartási támogatást, mint ahogy az elmúlt idõszakban igénybe vette; és hogy elérjük vagy megközelítjük az információs társadalmat, az informatika, a telefonhálózatok rendszere és az információ más csatornái ugyancsak fejlõdni fognak, és erre a költségvetés megfelelõ alapokat talál.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)