DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Elnök Úr! Képviselõtársaim! Azt hiszem, a legfontosabb feladat az, hogy mi használjunk és ne a fénylés irányába menjünk. Az, hogy a mi részünkrõl este hét óra után kezdõdnek meg a hozzászólások, amikor nincs tv-közvetítés, az egy dolog - de most nem errõl akarok szólni.
Többször felmerült ma az eladósodás kérdése. Mindenki jól tudja, hogy Lengyel László nem a kormány szekértáborához tartozik. Ezért hadd olvassam fel azt a néhány mondatot, amit õ a Kritikában megfogalmazott. Annak ellenére felolvasom, hogy a Bokros-csomag jó néhány pontját nem szavaztam meg:
"Szakmailag az egyetlen lehetséges út a megszorítás és az azonnali reformok kezdeményezésének az útja volt. Bokros ellenfelei kiáltozhatják, hogy van más út is, de ennek a "más út"-nak a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel való szakítás, a külföldi beruházók elüldözése és Magyarország bezárkózása az ára. Ha Magyarország - Csehország vagy Szlovákia mintájára - nem volna már évtized óta fogyasztóilag nyitott, s nem függene mindennapi létünk a nyugati importtól, talán szórakozhatnánk azzal, hogy kivonva rozsdás kardjainkat, nekimegyünk a világ pénzügyi intézményeinek.
De még az ordítozók is tudják, hogy olyan árucikkeket fogyasztanak, amely vagy nyugati, vagy legalábbis attól mûködik, ami nyugati benne. S egy napot nem bírnának ki, ha be kellene zárkózniuk a magyar áruk keleti árupiacára. S a nyugati hitelezõk, valamint a nemzetközi pénzügyi intézmények nem hajlandók részt venni Magyarország újabb eladósodásában. De vajon jogunk van-e nekünk is elfogadni gyermekeink terhére ezt az eladósodást?" Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti képviselõk padsoraiban.)