DR. MOLNÁR PÉTER (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõtársak! Arról szeretnék beszélni, hogy a kultúra finanszírozásával kapcsolatban milyen elemek találhatók a költségvetési törvényjavaslatban, illetve hozzá kapcsolódóan pár szót ejtenék arról is, hogy az adótörvény-javaslatokból még milyen kultúrpolitika rajzolódik ki, és milyen elemeket kellene erõsíteni. Azért mondtam az elõbb kultúrpolitikát a kultúrafinanszírozás után, mert azt hiszem, abban egyetérthetünk: az államnak úgy kell a kultúra finanszírozásában szerepet vállalnia, hogy evidenciának tekintse, tekintsük azt, hogy tartalmilag elfogulatlanul kell ezt tennie. Ha ebbõl indulunk ki, akkor a kultúrpolitika nagyon-nagyon túlnyomó részben nem lehet más, mint azoknak a pénzügyi technikáknak a megkeresése, amelyekkel az ország mostani helyzetében is hatékonyan lehet a kulturális szférát, a mûvészeteket, a mûvelõdést támogatni.
Itt pedig az a kérdés, hogy a különbözõ eszközöket, amiket ezen a területen az állam alkalmazhat, hogyan tudjuk a leghatékonyabban kombinálni. Tehát a költségvetési pénzek, a közpénzek közvetett és közvetlen eljuttatását hogyan tudjuk a legjobban megtoldani a kulturális szféra számára, másrészt a magánszférát hogyan tudjuk ösztönözni arra, hogy a mûvészeteket, a mûvelõdést támogassa. Ezeket az eszközöket illetõen vannak komoly pozitívumok, eredmények, olyan elemek a törvényjavaslatban és a hozzá kapcsolódó adótörvény-javaslatokban, amiket én fontos eredménynek, jó megoldásoknak tartok. Másrészrõl viszont néhány kiegészítésre még mindenképpen szorulnak ezek a javaslatok, a következõ évben pedig további lépéseket kell tenni ahhoz, hogy egy valóban hatékony kultúrafinanszírozási rendszert tudjunk létrehozni és mûködtetni.
(12.20)
Elõször is, ha megnézzük az említett eszközök közül az egyiket: a közpénzek közvetett elosztása a Nemzeti Kulturális Alapon és a kulturális közalapítványokon vagy kvázi közalapítványokon, közvagyonból közpénzzel mûködõ alapítványokon keresztül történhet. Itt azt tartom eredménynek egy részrõl, hogy lépések történtek abba az irányba, hogy a már az elõzõ kormány által - kormány idején - létrehozott kulturális alapítványok, amelyek közvagyonból mûködnek, és közpénzeket osztanak el, közalapítvánnyá váljanak, és így a közpénzek elosztása ellenõrizhetõbbé váljon. Azt, hogy ez nem történik meg teljes mértékben ezzel a költségvetési törvénnyel, nem tartom nagy bajnak. Azt tartom fontosnak, hogy az érintett alapítványokkal való kompromisszumok útján megoldható legyen az, hogy minden közpénzt osztó alapítvány legalábbis közalapítványszerûen mûködjön abban az értelemben, hogy mûködésének a nyilvánossága, pénzügyi ellenõrizhetõsége fokozódjon, amellett, hogy tartalmilag teljesen függetlenül, szakmai kuratóriumok hozzák ezeknek a döntéseit, nemcsak az eddigiekhez hasonlóan, hanem annál még nagyobb mértékben is.
Meg kell említeni, hogy fontos a Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány vagyonpótlása - ami mûvészek nyugdíjazásához már régóta húzódó problémaként szükséges volt, és most megoldást fog nyerni. Viszont azt hiszem, hogy van egy olyan dolog, amit meg kell említeni még, nem ezeknek a törvényeknek a hiányosságaként feltétlenül, de hiányzó elemként: a mecenatúra, az állami mecenatúra ezen eszközének, a közvetett támogatásnak a kiegészítéseképpen szükséges lesz még a Nemzeti Kulturális Alap pénzforrásainak az erõsítése. Ugyanis a kulturális alapítványok, illetve közalapítványok, amelyekrõl az elõbb beszéltem, nem rendelkeznek olyan pénzeszközök felett... - csökkenõ pénzeszközökkel rendelkeznek csak -, és ezért ezek nem elegendõek ahhoz, hogy a Nemzeti Kulturális Alap nagyobb mértékû forrásbõvítése nélkül a különbözõ kulturális területeket kellõképpen támogatni tudják. Ezért feltétlenül szükséges lenne a Nemzeti Kulturális Alapról szóló törvény módosításával annak a járulékalapnak a kibõvítése, amibõl a kulturális alap a közalapítványi támogatásokat nagymértékben ki tudja egészíteni. Tehát itt ez a két dolog összekapcsolódik oly mértékben, hogyha járulékbõvítés nem lesz lehetséges, akkor a Nemzeti Kulturális Alap költségvetési támogatását kellene nagyon jelentõsen megemelni.
Az említett állami mecenatúralehetõségek közül másodikként említeném a közvetlen intézménytámogatást, a kulturális költségvetési intézmények közvetlen támogatását. Itt azt kell majd hosszabb távon tisztázni, hogy melyek azok az intézmények a közmûvelõdés területén, amelyeket az államnak kell hosszabb távon is fenntartania. Ez ügyben a Mûvelõdési Minisztérium tudtommal tervezi a kulturális intézményrendszernek is az oktatás intézményrendszeréhez hasonló felmérését, átvilágítását. Ennek alapján lehet majd meghatározni, hogy mi adható át a magánszférának.
Az intézménytámogatás területén kiemelkedõ eredménynek tartom a színháztámogatás megújítását, ami az önkormányzatokat érdekeltté fogja tenni abban, hogy maguk is erõsebben támogassák a színházaikat, mert a költségvetés a színházak infrastrukturális fenntartásán túl akkor fogja a produkciókat és a társulatokat is támogatni, annak arányában fog plusztámogatást adni, amilyen mértékben az önkormányzatok is részt vállalnak majd a támogatásból. Azt hiszem, ez példa lehet a támogatások hatékonyabb elosztására, és tudtommal ennek a technikának a bevezetését jövõre a Mûvelõdési Minisztérium a könyvtárak területén is tervezi. De a könyvtártámogatásnak már jövõre is olyan újszerû módozatai lesznek bevezetve, amelyeket szintén nagyon fontosnak tartok: például könyvbeszerzési támogatások révén úgy tudják majd a kiadókat és a könyvtárakat is támogatni, hogy egyúttal a kulturális esélyegyenlõtlenség csökkentésével olyan rétegekhez is el tudnak könyveket juttatni, amelyek a rettentõ magasra szökött könyvárakat nem tudják semmiképpen megfizetni.
Az intézményekkel kapcsolatban említettem már azt, hogy itt a jövõ évben és a következõ években minél elõbb tisztázandó kérdés, hogy milyen intézményeket kell az állami költségvetésnek fenntartania, és milyen intézmények mûködtetését adhatja át az állam a magánszférának. Azt hiszem, hogy itt nagyon fontos - és erre a Pénzügyminisztérium figyelmét különösen szeretném felhívni és persze képviselõtársaim figyelmét is -, hogy a nonprofittörvény megalkotása nélkül és ahhoz kapcsolódóan, egy differenciált adókedvezmény-rendszer érvényesítése nélkül nem lehet átadni az egyébként átadandó, átadható kulturális intézményeket sem többek között a magánszférának. Úgyhogy azt hiszem, hogy a nonprofittörvény elõkészítésében a Pénzügyminisztériumnak is feltétlenül sokkal aktívabb szerepet kellene játszania, méghozzá olyan határidõvel, hogy a '97. évi költségvetést - és annak a differenciált adórendszerét - már az elfogadott nonprofittörvényhez lehessen hozzáhangolni.
Viszont a másik, amit már a jövõ évi költségvetéshez és az adótörvényekhez kapcsolódóan meg lehetne és meg kellene tennünk: erõsítenünk kellene azokat az adókedvezményeket, amelyek a kulturális vállalkozásokat segítik, a magánmecenatúrát ösztönzik, és a kulturális fogyasztást, a fogyasztókat, a vásárlókat, a közönséget segítik abban, hogy hozzá tudjanak jutni különbözõ kulturális cikkekhez, szolgáltatásokhoz, a produkciók árát meg tudják fizetni. Ebben a tekintetben szerintem, az állami mecenatúra e harmadik eleme tekintetében mindenképpen még erõsítenünk kéne a jövõ évi pénzügyi törvényeket - ugyanis ebben az elemében a leggyengébb szerintem az állami mecenatúra kialakított eszközrendszere. Itt új elem gyakorlatilag - szemben az intézménytámogatással és a Nemzeti Kulturális Alapon, alapítványokon keresztül történõ támogatással - nem jelenik meg. Tehát az állami mecenatúra eszközrendszerének ezt a harmadik elemét erõsíteni kell. Itt eredményként legfeljebb azt lehet említeni, hogy olyan könyvszakmai hitelgarancia-alap mûködését teszi majd a költségvetés lehetõvé, ami többek között a könyvkereskedelem támogatása révén nagyon fontos segítséget jelenthet a könyvszakmának, mert a könyvterjesztés fejlesztésével a kiadók végre - a könyvtártámogatás által is, persze - jobban el fognak tudni annyi példányt adni a kinyomatott könyvekbõl, hogy legalább a veszteségek elkerüléséhez szükséges minimális példányszámot elérjék.
Viszont - ahogy mondtam - az adótörvényekben még további elemeket kellene érvényesíteni. Csak címszavakban mondom, mert nem akarom én sem tovább már elvenni az idõt más hozzászólók elõl: tehát egyrészrõl a sokat tárgyalt személyi jövedelemadóhoz kapcsolódó javaslatot már a jövõ évi személyi jövedelemadó törvényben érvényesíteni kellene, azzal kapcsolatban, hogy a személyi jövedelemadó egy százalékát közhasznú - és köztük kulturális - célokra fordíthassák az adózók közvetlenül. Az áfatörvényben a korszerû információhordozók - a CD-k - kedvezményes adókulcsba kerülésével lehetne az információs eszközök terjedését jobban segíteni, aminek a kulturális szféra szempontjából is nagyon nagy jelentõsége van. Végezetül pedig a jövõ évi törvények által remélhetõleg erõsen ösztönzött beruházásokat is, beruházókat is arra kell a társasági adó által az eddigieknél jobban ösztönözni, hogy a beruházáshoz kapcsolódóan mûalkotásokat is, kulturális szolgáltatásokat is rendeljenek meg - az ehhez kapcsolódó adókedvezményt is erõsíteni kellene.
Tehát azt hiszem, hogy a jövõ évi költségvetés és az adótörvények tartalmaznak olyan fontos elemeket már, amelyek komoly lépéseket jelentenek egy hatékony kultúrafinanszírozási rendszer kialakítása felé, de részben ezt még erõsíteni kell módosító javaslatok elfogadásával, másrészrõl pedig a jövõ évben legfõképpen a nonprofittörvény elfogadásával. Köszönöm képviselõtársaim figyelmét. (Szórványos taps.)
(12.30)