GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Urak! A központi költségvetés tervezetének a parlament elé beterjesztett változata 1604,6 milliárd forint bevételi és 1829,3 milliárd forint kiadási elõirányzat egyenlegeként 224,7 milliárd forint hiányt irányoz elõ a privatizációs bevételek nélkül. Az idén várhatóan realizálható bevételekhez képest a jövõ évi terv 201,2 milliárdos növekedést - ez 14,3 százalék - tartalmaz, a kiadások viszont csak 96,2 milliárddal, azaz 5,6 százalékkal nõnek, így a folyó költségvetés deficitje várhatóan 105 milliárddal lesz kevesebb.
A központi költségvetés tervezett deficitje így a GDP 6 százalékáról 4 százalék alá csökkenne. A Pénzügyminisztérium azzal számol, hogy a költségvetést jövõre 553,5 milliárd kamatfizetési kötelezettség terheli. Az adósságszolgálathoz kapcsolódó kamatkiadások és egyéb költségek számításához a Pénzügyminisztérium jövõre 20,5 százalékos inflációs rátát vett alapul.
A költségvetési törvény tervezete a társaságiadó-bevételek számításához jövõre 25 százalékos nyereségnövekedést jósol úgy, hogy az adózás elõtti eredmény nemzetgazdasági szinten meghaladja az 500 milliárd forintot. Véleményünk szerint azonban e nyereség ilyen növekedése nagyon kérdéses.
A kormány elõirányzata szerint a közösségi fogyasztásnak 10 százalékos, az egyéni fogyasztásnak 4 százalékos csökkenése a belföldi kereslet olyan szûkítéséhez vezet, melyet a beruházások remélt 11 százalékos növekedése és az export 7-8 százalékos bõvülése csak nehezen ellensúlyozhat. Az átlagos vámtétel az idei 11 százalékrõl jövõre 9 százalékra csökken. A személyi jövedelemadó törvényjavaslat szerint legalább 480 milliárd forint bevételt el kell érni - ez az összeg tudtommal 32 százalékos növekedést jelentene az idén várható személyi jövedelemadó-bevételekhez képest.
Azt hiszem, itt van a lényege költségvetésünknek. Ilyen optimista pénzügyminisztert vagy államtitkárt régen lehetett látni Magyarországon, hogy plusz 32 százalékos személyi jövedelemadó lesz egyik évrõl a másikra! Ugyanis ahogy az Állami Számvevõszék elnöke, Hagelmayer István úr is elmondta, ezt csak hatalmas társadalmi feszültséggel lehet megoldani, illetve valószínûsíthetõ, hogy senki nem adja olcsón - úgymond - magát ehhez a dologhoz, hogy még jobban csavarjanak rajta.
Gyakorlatilag ez a bérbõl és fizetésbõl élõ, átlagos és alacsonyabb jövedelmû rétegeknél tragédiához vezet, fõleg akkor, amikor ma Magyarországon egy szûk kedvezményezett réteg van és egy lecsúszott, többmilliós középosztály. Ez valóban tragikus lehet.
Tragikus az is, hogy a kormány az ideinél 24,9 milliárd forinttal kevesebbet, azaz csak 29,9 milliárdot szán a magánerõs lakásépítés támogatására, pedig nincs sok lakás - gondolom, ezt mindenki tudja itt, a Házon belül és a Házon kívül is Magyarországon. Évek óta nagyon kevés lakás épül, és az, hogy most még szinte a felére csökkentik a magánerõs lakásépítés támogatását, ez egyszerûen szinte érthetetlen számomra.
A családi pótlék 22 milliárd forinttal lesz kevesebb, azaz 116,8 milliárdot állított be a költségvetési javaslat, pedig még mindig nincs törvényi felhatalmazás a szigorú rendszer bevezetésére. Véleményem szerint a márciusi Bokros-csomag, ami elsõsorban ezeket a szociális kiadásokat nyirbálta meg - anyasági támogatás, családi pótlék -, politikailag és gazdaságilag is elhibázott. Politikailag azért, mert egy társadalommal szemben, széllel szemben nem lehet ilyen mérvû erõlködést végezni. De nemcsak az Alkotmánybíróság, hanem ha bármi lehetõvé tenné a jövõ áprilisi bevezetést, akkor is a társadalomnak olyan mérvû ellenállásába ütközik ez a tervezet, hogy mondjuk pénzügyminiszter jöhet és pénzügyminiszter mehet, de ezzel a népnek nem lesz jobb. Volt már itt pénzügyminiszter-csere, nem lett jobb - ezt el kell ismerni. Hiába küzdöttünk ellene, hogy ne az a pénzügyminiszter legyen - lehet, hogy sokszor úgy érezzük, hogy majdnem rosszabbat kaptunk. Tehát gyakorlatilag nem a személy a lényeg, de a társadalom ellenállásába ütközve önök nem tudják végigvinni ezt a fejezetet.
Gazdaságilag pedig azért tartom célszerûtlennek, mert az a pármilliárd forint, amit így megspórolnának, gyakorlatilag megmaradna, de az adminisztrációs költség majdnem szinte felemésztené, az az adminisztrációs költség, amennyi pluszban járna, hogy ezt a rendszert életben tartsák, fenntartsák. Tehát az adminisztrációs költség hatalmas összegbe kerülne.
Tehát a jövedelempótló és -kiegészítõ szociális támogatásokra szánt összeg nem fogja fedezni a jogos szükségleteket, ez már eleve látható, és így semmi értelme nincs a családipótlék-rendszer megváltoztatása erõltetésének. A jövedelempótló és -kiegészítõ szociális támogatásokra szánt összeg nem fogja fedezni a jogos szükségleteket, ezt már eleve lehet látni a költségvetésbõl.
Az Állami Számvevõszék véleménye szerint is a 4 százalékos életszínvonal- csökkenés esetén nem lehet mellõzni a valódi társadalmi érdekegyeztetést. Itt már több ellenzéki képviselõtársunk is elmondta, hogy zajlik az Érdekegyeztetõ Tanács munkája, és valóban, itt még komoly változások lehetnek. Úgyhogy bízunk abban, hogy nemcsak bizonyos hangos rétegek - most nem nevezek meg úgymond hangos rétegeket, akik akár parlamenti képviselõk, akár bármilyen lobby folytán sokkal hangosabban el tudják mondani a véleményüket...
Gondoljanak bele abba, hogy a több százezer mezõgazdasággal foglalkozó ember, akik az istállókban, a földön stb. dolgoznak, azok nem tudnak felülni a buszra, mert meg kell fejni a tehenet, gyakorlatilag el kell végezni az õszi, tavaszi, nyári munkákat, bármikor. Õk nem tudnak olyan szervezetten viselkedni, mint a társadalom bizonyos rétegei, akik viszonylag koncentráltan, egy munkahelyen dolgoznak, vagy a szociális életük lehetõvé teszi, hogy feljöjjenek akár kéthetente, háromhetente, négyhetente a Parlament elé vagy bárhová, tüntetni.
Gyakorlatilag ez egy nagyon nagy tragédia a mi társadalmunkban, hogyha az átlagkereseteket nézzük, például a mezõgazdaságban a legalacsonyabb az átlagkereset. Ezek az emberek mégis sokkal nehezebben tudják az érdekeiket képviselni, egyáltalán megjeleníteni, mert nincsenek meg azok a szociális, fizikai körülmények, amelyek ezt lehetõvé tennék, hiszen az egész ország 93 ezer négyzetkilométeren vannak elosztva a parasztgazdaságok - és akár a termelõszövetkezeti tagságra is gondolhatunk, mindenki, aki a mezõgazdasági termelõk életét éli. Sokkal nehezebben fogják a mezõgazdasági termelõk az érdekeiket képviselni, mint mondjuk egy másik társadalmi réteg.
Tehát az, hogy az Érdekegyeztetõ Tanácsban ki a hangosabb és kinek fognak segíteni - sztrájk formájában vagy nem tudom -, szerintem ez a kormány és közösen a parlament felelõssége is, hogy valóban itt is a közteherviselés és a társadalmi igazságosság érvényesüljön.
Leszögezhetjük, hogy a kormány költségvetési törvényjavaslatában a bevételi oldal eltúlzott, a kiadásokat pedig alábecsülték a tisztelt elõterjesztõk.
Bokros Lajos pénzügyminiszter úr az expozéjában két kiemelt ágazatot, tárcát jelölt meg. Az egyik a közlekedéshez tartozó MÁV, a másik pedig a kedvenc területünk - ugye, államtitkár úr -, az agrárágazat, a mezõgazdaság. Nekem, amikor hallgattam ezt az expozét miniszter úrtól, Bokros miniszter úrtól, hogy a mezõgazdaság jövõre kiemelt állami támogatást kap, és ennyire preferálja a kormány a mezõgazdaságot, hirtelen egy történet, anekdota jutott az eszembe. Amikor jó pár évtizeddel ezelõtt ilyen piros színû népmûvelõk kint jártak egy "Lenin hagyatéka" nevezetû elmaradott faluban, és ott látták, hogy egy ittas egyén, egy férfi ilyen tiszta meztelen, kis pucér gyerekeket ütlegel nagyon erõsen. Akkor odamentek hozzá ezek a népmûvelõk, hogy "ez nem fér össze a lenini normákkal, elvtárs, hagyja abba, ezt nem szabad, mit csinál ön ezekkel a gyerekekkel?" Azt mondta, hogy "mit szólnak bele, én ruházom õket."
Körülbelül ma így néz ki, ebben a helyzetben van a mezõgazdaság is, hogy legalábbis szavakban a tisztelt kormánykoalíció másfél éve borzasztóan mondja - persze, az elõzõ kormánytól is hallottuk -, hogy kiemelt ágazat a mezõgazdaság, támogatni kell. De ha a valóságot nézzük, jövõre az idei várható támogatáshoz képest a plusz 14 százalék - mint ahogy miniszter úr is nagyon helyesen elmondta, hiszen a számok szerint 81,7 milliárd a jövõre tervezett agrártámogatás összességében - egy 14 százalékos támogatásbõvülést jelentene.
(12.40)
Igen ám, de ha már csak a 20,5 tervezett inflációt számoljuk - ami mondjuk lesz legalább 25 százalék látatlanban -, akkor már gyakorlatilag fele az, amit elõirányoztak. Tehát - hogy mondjam - jóval kevesebb, mint az idei támogatás. Pedig az idei támogatás is borzasztó szûk volt.
Tudom, ilyenkor lehetne azt mondani, hogy de a másik ágazathoz, egészségügyhöz, oktatáshoz képest még mindig, tessék, itt a mezõgazdaság még egy kiemelt helyen szerepel. De ne hangsúlyozzuk, tisztelt államtitkár úr, mert lehet, hogy a kormány akarja, hogy az Akar államtitkár úr itt gyakorlatilag megvédje ezt a kormányálláspontot, de nem tudom elfogadni, mert a mezõgazdaságban dolgozó emberek a bérükön, a jövedelmükön nem ezt érzik. Ezt tudja mindenki. Márpedig azért itt kellene sorrendet felállítani, hogy ha a nemzetgazdaságunknak - és a Független Kisgazdapárt véleménye régóta ez - ezt a hatalmas válságát valahogy meg akarjuk oldani, ki akarunk lábalni ebbõl, akkor nyilván a mezõgazdaságnál és az élelmiszeriparnál kellene kezdeni. Évek óta hangoztatjuk mi is, hogy egyelõre, amikor földhöz ugyan jutottak az emberek - az más dolog, hogy legtöbb helyen nincs bejegyezve még -, de ha a földet használhatják, de a jövedelemtermelõ képesség azért nincs meg, mert nem rendelkeznek saját erõforrással, azok a gépkörök vagy a Nyugaton bevált egyéb, jól szervezett önszervezõ dolgok még Magyarországon nem tudtak megindulni, sokszor emberi hibák, maguk az érintettek hibái miatt is, de az az integráció, amely kellene a befejezésre, értékesítésre, segítségre a magángazdáknak, sajnos nem adatott meg.
Ahogy Rusznák képviselõtársam is elmondta, ez most ráadásul térségenként még súlyosbodik, a borsodi, szabolcsi elmaradott, gazdaságilag teljesen ellehetetlenült térségeket, ahol szinte egész járások néptelenednek el nemsokára vagy pedig földönfutóvá válnak; az a szociális földprogramtól kezdve minden jó ötlet nagyon kevés embert érintett, fogott meg. Tehát itt az állam teljes körû mellszélességgel támogatott támogatása nem hiányozhat a magyar mezõgazdaságból. Ennek sajnos nem sok elõjelét láttunk, volt miniszterek, volt sikeres gazdasági vezetõk Gödöllõn alkotnak, én úgy hívom, MSZP-programot, mert az MSZP megbízhat volt személyeket akár 16 millió forinttal is, hogy készítsen tanulmányokat. Van választott parlament, van a parlamentnek egy kormánya állítólag, van kormányprogram, van mezõgazdasági program, tessék azt végrehajtani.
Elsõsorban mi arra helyeznénk a hangsúlyt, a szerzõdéses termeltetési rendszereket most már végleg ágazatokra lebontva segíteni a termelõket abban, hogy a megélhetésük biztosítva legyen a faluhelyen, és ezekkel a dolgokkal kellene foglalkozni. Nem pedig arra, hogy bizonyos kedvezményezett embereknek biztos, jól fizetett állásuk legyen, hanem a termelõkhöz jusson igenis - tisztelt államtitkár úr, gondolom, ezzel ön is egyetért - azok a állami támogatások, amelyeket jövõre szánnak. Itt az exporttámogatásról is - nagyon egyetértünk és évek óta hangsúlyozzuk, hogy közvetlenül a termelõhöz jusson el. És én még annyit is hozzátennék, hogy amit itt a térségi támogatások között önök 10 milliárd forintot szerepeltetnek, a kedvezõ adottságú agrártérség 2, átlagosnál gyengébb mezõgazdasági termelõi jövedelemkiegészítésre pedig 8 milliárd forintot szánnak. Tehát minden pénzt komplexen kellene kezelni, nehogy megint abba a hibába essünk, illetve essen a kormány, hogy több tételben odajutva mindig az embert kell nézni, az embert és azt a tevékenységet, amelyeket folytat, egyáltalán hogy ott tudjon maradni, megélhetése biztosítva legyen a falun, a tanyán. Például amikor ilyen dolgokról beszélünk, hogy a tanyák villamosenergia-ellátása legyen biztosítva, mikor interpellálunk, kérdést teszünk fel, nem azért tesszük fel, tisztelt kormánypárti képviselõk, mert szeretünk beszélni, hanem azért, mert vidéken, ahogy járjuk, gyûléseket tartunk és járjuk a vidéket, ezeket a gondokat tapasztaljuk a megyei önkormányzati tagoktól kezdve, hogy a tanyák, a falvak, a kisfalvak elnéptelenednek. És kérem, nem kell erõszakkal megszüntetni valamit, elég hogyha azokat a mondjuk transzformátorállomásokat, azt az infrastruktúrát hagyjuk leépülni, hagyjuk hogy teljes lepusztuljon, és akkor utána lehet arra hivatkozni, hogy a piacgazdaság nem bírja el azt, kérem, hogy mondjuk a tanyák villamosenergia-ellátása biztosítva legyen. Nagyon sok ilyen dolgon fog függni, tehát ez egy összetett kérdés, komplexen kell kezelni ezt a dolgot, és a mezõgazdaságot valóban a térségi kérdésektõl, térségfejlesztéstõl nem lehet különválasztani. Egyetértünk ezzel, de legyen ennek felelõse.
Én azt szoktam erre mondani, hogy akkor volt utoljára rend a magyar mezõgazdaságban, mikor Mezõgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumnak hívták ezt a szemben lévõ nagy épületet, mert az összes fejlesztésre szánt pénz, az összes közgazdasági lehetõség ott volt egy ember kezében, egy szakapparátus kezében és keményen döntött. Kérem, tisztelt államtitkár úr, nem vonulhatnak önök ki és a piacgazdaságra bízva, hogy majd a piacgazdaság dönt. Nem. Igenis azért van választott parlament, választott kormány, hogy tessék, oldják meg a dolgokat. És nem lehet mindent, egyelõre évekig rendpártinak kell lenni a Földmûvelési Minisztériumnak, abban az értelemben rendpártinak, hogy nem vonulhat ki, nem vonulhat ki a termelésszervezésbõl, és igenis nem vonulhat ki a kormány, hogy a paraszt embereket segítse. Sajnos, ezt a kritikát önök megkapták, azok a tsz-tagság, akik önöket hatalmas százalékkal, 54 százalékkal ide szavazta a Szocialista Pártot, ma ugyanolyan elégedetlenek - gondolok a MOSZ-tanulmányokra -, mint mi, a magántermelõk vagy bárki, akik képviseljük és azok a kisgazda képviselõk, ahogy elmondjuk a problémákat. Tehát nem igaz az, hogy itt rózsás helyzetben van a mezõgazdaság, és fõleg az, tisztelt Akar államtitkár úr tolmácsolja Bokros úrnak, tessék mondani, nincs támogatva ezzel a plusz 14 százalékkal sem a mezõgazdaság. Sõt, a pucér gyermek hasonlatát is... (Dr. Kis Zoltán: Ez már volt egyszer!) ...tessék szíves neki elmesélni, mert körülbelül itt tart a magyar mezõgazdaság.
Ilyen gyengén öltözött, agyonvert a mezõgazdaságunk, és ha az inflációs rátát beszámoljuk, akkor így jövõre sokkal kevesebbet fog kapni - mint ahogy elõbb megállapítottam -, mint idén. A Kisgazdapárt szerint egyedül a mezõgazdaság és élelmiszeripar gyors fejlesztésével, támogatásával lehetne kiutat találni a nemzetgazdasági válságból.
Véleményem szerint másik terület még, tehát az agárágazat mellett az egyházak ügye. És befejezésül... (Dr. Kis Zoltán: Na, végre!) ...ezzel a gondolattal fogom. Az egyházak, államtitkár úr örömmel veszi ezt, de van még jó pár percem, ígérem önnek, tehát gyakorlatilag 20 percünk legalább a Kisgazdapártnak van, és önöknek, a Szabad Demokrata Párt képviselõjének is gondolom, a hátralévõ percekben lesz idejük reagálni a mi beszédünkre. Tehát a másik kiemelten fontos ágazatnak, területnek tartanám azt az egyházi munkát, amely szavakban szintén, akárcsak a mezõgazdaságban, támogatásáról biztosítja a püspöki kart és a Magyarországon dolgozó, élõ egyházakat. Viszont valójában leállt az egyházi kárpótlás, és így az egyházak nem tudják betölteni azt a szerepet, tisztelt államtitkár urak, hölgy, amelyre gyakorlatilag nemcsak a hitbeli elhivatás alapján, hanem minden józan ész ezt kívánná. Mire gondolok? Ahogy a társadalmi feszültségek nõnek, ahogy nõ a társadalmi feszültség a társadalomban, mind nagyobb szükség lenne az egyházak hitére, nevelésére és a karitatív tevékenységére. Sajnos ezt, ha önök nem növelik a mostani elõterjesztésben - tehát ezt mi, Független Kisgazdapárt mindenképp szeretné, hogy az egyházaknak nyújtandó támogatást épp az elõbb említett okok miatt növeljék, és így talán õk is jobban el tudják látni azokat a feladatokat, amelyeket elõbb fölsoroltam.
Befejezésül azt mondom, hogy aki a szegények érdekében tenni tud és nem tesz, az nagyon nehezen tud szembenézni a lelkiismeretével, hiszen mindnyájan olvashatjuk: "Boldogok az irgalmasok, mert õk irgalmasságot nyernek." Köszönöm a figyelmüket. (Taps mind ellenzéki, mind kormánypárti oldalról. - Dr. Kis Zoltán hátrafordulva a kormánypárti padsorok felé: Ne tapsolj!)