SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Államtitkár Urak, Miniszter Urak, tisztelt Államtitkár Asszony! Engedjék meg, hogy egy idézettel kezdjem a mai hozzászólásomat: "De most igazán vehetnénk egy fogást arra, hogy kidolgozzunk egy olyan rendszert, amely lehetõvé teszi a családi elvû közteherviselést. Nekem az a meggyõzõdésem, hogy ebbe az irányba már most, decemberben, amikor újratárgyaljuk az adórendszert, az 1996. évi költségvetés törvényjavaslatát, el lehet menni." - mondta mindezt Bokros Lajos pénzügyminiszter úr azon a szociális bizottsági ülésen, ahol - még áprilisban - meghallgattuk õt.
Mit mondjak, a költségvetés és az adótörvények expozéja mintha egy más ember szájából hangzott volna el... És mielõtt valamelyik kormánypárti képviselõtársam ismét idézné azt az ominózus mondatot, hogy Bokros Lajossal és Surányi Györggyel az az egyetlen baj, hogy nem fideszesek, felhívnám a tisztelt figyelmüket, hogy a kijelentés a fenti uraknak az általam idézett hasonló megnyilvánulásaira vonatkozik, és nem, mondjuk, például az expozéban elmondottakra.
A '96. évi költségvetés szociális és egészségügyi részeirõl azt kell megállapítanunk, hogy a levegõben lógnak; nem derül ki, hogy mi alapján sikerült ezt összeállítani. Hiányoznak, elfogadásra várnak azok a törvények, amelyek az elõirányzatok megalapozását szolgálnák: a családipótlék-törvény, anyasági ellátások, a tb-alapok költségvetése - szokás szerint.
Még ebben a helyzetben is sikerül találni néhány pozitív megoldást. Rendezi például a törvényjavaslat az alapok évek alatt felhalmozott és görgetett hiányának kérdését, ami nagyon-nagyon régi adóssága az Országgyûlésnek. Az az intézkedés, ami korlátozza az alapok kamatmentes hozzáférését a költségvetés forgóalapjához, elvileg helyeselhetõ, ám a szabályozás konkrét mértékét vitatjuk. Tehát önmagában helyeselhetõ elv, hogy ne fordulhasson elõ, miszerint a tb úgy vesz fel kamatmentesen pénzt a költségvetéstõl, hogy közben a saját pénzét befektette, szintén kamatokra. A szabályozás mértékével az a baj, az a problémánk, hogy a kamatmentes összeghatár körülbelül a fele a tavalyi év folyamán tapasztalható hitelfelvételi csúcsösszegeknek, ami - az elõirányzatok nominális növekedését is kalkulálva - igen tetemes kamatkiadásokat eredményezhet a két alapnál.
(13.00)
Ezzel a két, illetve másfél momentummal le is zárul a költségvetés ezen területén található pozitívumok sora. Sajnos.
A családi pótlék kérdésében a kormány szemmel láthatóan úgy gondolja, hogy ami önmagában nem alkotmányellenes az egykori csomagjából, azt muszáj megvalósítania. Számunkra érthetetlen ez a makacsság. A bevezetni szándékozott intézkedésekbõl, azaz a családi pótlék megkurtításából nem fog annyit megspórolni a kormány, amennyit itt a költségvetés elõirányoz.
Véleményünk szerint, és több ellenzéki képviselõtársunk szerint is, az adminisztrációs költségek összemérhetõ nagyságrendet fognak képezni a várható megtakarítással. Vagy úgy is fogalmazhatnánk, hogy a családok molesztálásának mértéke nincs arányban a várható megtakarítással. Ha pedig az intézkedést nem az államháztartás egyensúlya iránti féltés motiválta, akkor vélhetõen arról van szó, hogy a pénzügyi kormányzat ezzel a pénzügyi szempontból látszatintézkedéssel próbálja a nemzetközi pénzügyi szervek bizalmát visszaszerezni.Tisztelt Államtitkár Úr! Azt kell mondanunk, hogy ez a törekvés súlyosan sértõ az illetõ szervekre nézve.
Arra, hogy a bölcsõdei normatíva most sem szerepel a költségvetésben, már lélekben felkészültünk. Pedig soha nagyobb szükség nem volt arra, hogy a bölcsõdei hálózatot megtartsuk, vagy akár erõsítsük. Akkor, amikor a duplájára nõtt azoknak az anyukáknak a száma, akik apró gyermeküket kénytelenek bölcsõdébe adni azért, hogy el tudjanak menni dolgozni, mert kell a pénz, nincs más választásuk, egy keresetbõl nem tudnak megélni, közben a kormány ígérete ellenére sem óhajtja alanyi jogúvá tenni az anyasági ellátásokat, és a gyermekek után járó adókedvezményt sem szándékozik visszaállítani. Az Alkotmánybíróságnak ugyan sikerült a koalíció gyermekes családok ellen indított hadjáratát lefékezni, de a költségvetés tanúsága szerint az ellenségkép megváltoztatása nem sikerült.
A megszorító intézkedések jellemzõen a fiatal családosokat sújtják. Azt a réteget, azt a generációt, ahonnan a legkönnyebb elvenni. Vajon hogyan tiltakozzék, hogyan demonstráljon egy fiatal anyuka, akinek éppen az a problémája, hogy hogyan jöjjön ki a családi költségvetésbõl a hónap végéig? A kosztpénz már régen nem elég, az energiaárak meglódultak, ha gyógyszerért megy a patikába, akkor egy-kétezer forint alatt már nem ússza meg, a beiskolázás több tízezer forintra rúg, a reálbérek csökkennek, és most már a nagymama nyugdíjából is egyre kevesebb jut az unokára, mert nagyon sok családnál a nagyszülõk besegítettek a gyereknevelésbe, de most már ez se megy.
Szemmel láthatóan nem sok jóra számíthatunk a költségvetés alapján. Nem sok jóra számíthatnak az egészségügyben dolgozók sem. Az ágazati vezetõk megértõ nyilatkozatain kívül semmi nyoma sincs annak, hogy a kormány tisztában lenne azzal, hogy milyen a helyzet, milyen súlyos a helyzet az egészségügyben. Sõt, egyre inkább az látszik, hogy a kormány egészségpolitikájának egyetlen vezérlõ elve van: a magyar egészségügy egyetlen baja, hogy pénzbe kerül. És kerül, amibe kerül, ezen változtatni fog. Hát kerülni fog, méghozzá sokba: egyelõre még csak szülõotthonokba, gyermekkórházakba, lyukas fogakba, ki nem váltott gyógyszerekbe, jövõre pedig ki tudja megjósolni, hogy mibe.
Az egészségügyben tervezett kapacitáscsökkenés miatt már most feszültség van az intézményekben. A kormány nem vállalja fel nyíltan a döntés felelõsségét, hanem egy olyan finanszírozási rendszert eszelt ki, amely az intézmények vezetõit kényszeríti a megszorító döntések meghozatalára. Ez az intézményvezetõ fogja majd aláírni az elbocsátásokat, a leépítésekrõl szóló döntéseket, addig, amíg egyszer csak mûködésképtelenek nem lesznek ezek az intézmények, javarészt például a vidéki kis kórházak. A pályakezdõ orvosok munkanélkülivé válása pedig azért nem öltött még tömeges méretet, mert országos szinten több évfolyamnyi orvos helyezkedett el gyógyszergyártó cégeknél ügynökként.
Tisztelt Ház! A fentiekbõl látható, hogy a költségvetés, ez a költségvetés egyenes folytatása a tavaszi márciusi Bokros-csomagnak. Annak a szociálpolitikai tévútnak, amin a kormány ez év márciusában elindult. Ezért ezt a költségvetést támogatni nem tudjuk. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)