PÓDA JENÕ (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az eddigiekben sokat beszéltünk a szorító szociális problémákról és a gazdaság feszítõ kérdéseirõl. Én most általános vita keretébe illõen, de más terület problémáiról, a honvédelmi költségvetés kérdéseirõl szeretnék szólni.
Én úgy gondolom, hogy elõállt egy olyan helyzet a honvédelmi költségvetéssel kapcsolatban, amire az elmúlt években nem volt példa. Nem volt példa abban az értelemben, hogy ennyire alátámasztás nélküli, ennyire megalapozatlan költségvetést nem tárgyalt 1990 óta a Magyar Országgyûlés.
Megalapozatlan azért, mert mind a kiadási, mind a bevételi oldala nem számol olyan tényezõkkel, amelyek nélkül komoly költségvetést egyáltalán tárgyalhatnánk. Nem számol, nem számolhat, hiszen az Állami Számvevõszék vizsgálata szerint például a kiadási oldallal kapcsolatban hiányzik a dologi kiadásokból az infláció beszámítása. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy az energiahordozók, a ruházat, a lõszer és az élelmiszer, mindaz, ami a dologi kiadások körébe tartozik, idei áron, nagyon szerényen, de idei áron lett beállítva a jövõ évi költségvetésbe.
Én úgy gondolom, hogy mindez tarthatatlan, s ezzel nemcsak a kormányt, nemcsak a parlamentet, hanem magát a Honvédelmi Minisztériumot és a végrehajtókat is lehetetlen helyzetbe hozza az, aki ezt a költségvetést eléjük teszi. Hiányzik ugyanakkor a szolgáltatásokból is az infláció beállítása.
(Az elnöki széket dr. Gál Zoltán, az Országgyûlés elnöke foglalja el.)
Tanúi vagyunk egy olyan haderõ-átalakításnak, amelynek során az egyik fõ elv az, hogy nyugodtan megszabadulhat a Honvédelmi Minisztérium a közalkalmazottaktól, hiszen majd a piacon megvásárolja azokat a szolgáltatásokat, amelyeket eddig az õ munkájuk jelentett. Nos, mindjárt itt az elsõ ízben, az elsõ alkalommal láthatjuk, hogy nem fogja tudni ezeket a szolgáltatásokat megvásárolni a honvédelem a piacon, hiszen alig állít rá be pénzt, és azt is a jelenlegi infláció nélküli szinten próbálja beszámítani.
Ugyanilyen megalapozatlan a bevételi oldal is. A tízmilliárdos elõirányzatból 4,5 milliárdra az Állami Számvevõszék jelentése szerint ugyanúgy nincsen semmiféle számítás, egyszerû becslésrõl van szó.
Egy másik tétel is tarthatatlan, nevezetesen az, amely a tõkejellegû bevételeket elég magas számon határozná meg, hiszen az új kincstár megjelenésével egy csomó olyan tõkejellegû bevételre nem lesz lehetõsége a Honvédelmi Minisztériumnak, amelyre korábban volt. Valami kis osztalék talán bizonyos részvénytársaságaitól befolyik.
Mindez azt jelenti, hogy január elsõ hetében, második hetében, harmadik hetében folyamatosan lehetetlen állapotba kerül az, aki ezt végre akarja hajtani, hiszen egyetlenegy szám sem lesz igaz ebbõl a költségvetésbõl. Pontosabban egyetlenegy szám igaz lesz talán, az a közel 79 milliárd forintos sarokszám, amely hogy sok vagy kevés, én azt hiszem, különösebb vita ehhez nem férhet, hiszen ha megnézzük, hogy milyen reálérték-csökkenések következnek ebbõl az egyes területeken, akkor egyértelmûen válaszolunk, hogy nagyon kevés. A csapatoknál 25 százalékos reálértékvesztésre számíthatunk, a titkosszolgálatok esetében 19, a tanintézeteknél 25, - ezek mind katonai részterületek - az egészségügyben 35, a humán kiadásoknál 25, a kormányzati feladatoknál 16, bér és illetményeknél 17, hosszasan lehetne ezeket a számokat sorolni, én azt hiszem, hogy ezek közismertek.
Kérdés tulajdonképpen a kormánypárti képviselõ urakhoz és államtitkár úrhoz, hogy hogy gondolták azt, hogy egy ilyen költségvetést, ilyen honvédelmi költségvetést ide lehet terjeszteni a tisztelt Ház elé.
Ha most eltekintünk ezektõl az alapvetõ problémáktól, és úgy teszünk, mint hogyha rendben lennének ezek a számok, és elkezdjük vizsgálni a költségvetést általában, akkor érdekes következtetésre juthatunk, különösen hogyha azt vesszük figyelembe, hogy folyik egy olyan haderõreformnak egyszerûsíthetõ, bár kormányzati oldalon nem kedvelt kifejezéssel élve, folyik egy olyan folyamat, amely nagyon sok peremfeltétel mellett lett légyen elfogadva az elmúlt idõben, legalábbis azok részérõl, akik ezt megszavazták.
Azt ígérte a honvédelmi miniszter, hogy a drasztikus leépítés azért nem fogja a magyar védelmi képesség csökkenését eredményezni, mert olyan ellentételezésekre is sor kerül, amelyek kiegyensúlyozzák a létszám és a technika kivonásából keletkezõ hiányokat.
(13.10)
Az egyik ilyen nagyon lényeges szempont volt a külpolitika - arra most nincs lehetõség, hogy részletesen kitérjek rá, megfelel-e a magyar külpolitika most ezeknek a feltételeknek. Én úgy gondolom egyébként, hogy nem.
A másik ilyen nagyon fontos ígéret az volt, hogy fejleszti a magyar honvédelem azon képességét, amellyel elõre jelezheti az esetleges konfliktusokat, s mintegy idõt biztosít a gazdaságnak és a politikának a megfelelõ felkészülésre.
Ha megnézzük ezt a költségvetést, akkor megdöbbentõ adatot találunk erre vonatkozóan éppen a titkosszolgálatok vonatkozásában.
Ebben a feladatban a legnagyobb rész talán a Katonai Felderítõ Hivatalra hárulna, amelynek a költségvetése nominál szinten 2 százalékkal fog csökkenni a jövõ évben az ideihez képest, ha a kormánytöbbség elfogadja ezt a határozatot. Én úgy gondolom, hogy ez semmiképpen sem tartható, vagy ha igen, akkor ez azt fogja eredményezni, hogy ismét Keleti miniszter úr szavahihetõsége forog kockán, mint tavasszal, amikor megígérte a hivatásos tiszteknek, hogy nem fog közülük egyet sem elbocsátani.
Ha általános szempontok szerint tovább vizsgáljuk a katonai költségvetést, akkor sajnos visszaigazolódnak mindazok a felvetések, amelyeket oly sokszor megfogalmaztunk és megfogalmazunk az utóbbi idõben.
Az egyik az, hogy a központi szervezetek létszáma, illetve költségvetése rohamosan nõ - nevezhetjük õket egyszerûen íróasztal-katonáknak -, és csökken azoknak a száma - s ennek megfelelõen a költségvetésük is, jelentõsen -, akik elsõsorban vidéken, fõleg csapatoknál, harci alakulatoknál dolgoznak.
Ha megnézzük a változást '94-95-96 vonatkozásában, akkor azt látjuk, hogy a harcoló csapatok költségvetése az egész honvédelmi költségvetés részarányát tekintve 72-67-62 százalékra csökken, miközben a központi szervek költségvetése 7 százalékról 10-re, majd most 16-ra nõ.
Én azt hiszem, ez nem meglepõ, ha tudjuk, hogy miközben általában csökken a védelmi képességünk, aközben a tábornoki kar dinamikusan nõ, két-három hetente neveznek ki egy új tábornokot, számuk most már a 85-90 fõt is elérni.
Én azt hiszem, hogy hosszan folytathatók mindazok a kérdéskör-taglalások, amelyeket majd a részletes vita keretében lehet megtenni, de még egy nagyon rövid szempont idekívánkozik. Az egyetlen halvány pozitív elmozdulás a NATO- hoz való viszony, illetve a békepartnerségi programmal kapcsolatos költségvetési beállításnál tapasztalható. Itt reálértékben is egy örvendetes emelkedés tapasztalható, amit úgy gondolom, hogy az ellenzéki pártok is fognak üdvözölni, nemcsak a Magyar Demokrata Fórum.
Mindazzal együtt az a tény, ahogyan megváltozott a honvédelmi költségvetés szerkezete - az sajnos nem vált elõnyére, hiszen nem a programköltségvetés irányába mozdult el -, nagyon súlyos kérdéseket és aggályokat vet fel az ellenõrizhetõség, az átláthatóság és a civil irányítás szempontjából.
Miközben tehát a NATO-békepartnerségi programra talán valamivel több pénzt tud a honvédelem fordítani, aközben más olyan szempontok, amelyek ugyancsak ezt a célt kellene hogy szolgálják, nem érvényesülnek, sõt e tekintetben határozott romlás van.
Külön kell szólni még két mondat erejéig arról, hogy milyen szorító szociális feszültségek vannak a Magyar Honvédségen belül is.
Én azt hiszem, hogy egyrészt a pénzügyi kormányzat részérõl jobb jövedelemátcsoportosítással - az adópolitikára gondolok itt elsõsorban -, másrészt a Honvédelmi Minisztérium erõteljesebb törekvéseivel mindenképpen javítást kell e tekintetben elérni.
Azt hiszem, hogy rövid és nagyon kétséges eredményû az a megállapodás, amely most a honvéd szakszervezettel köttetett a minisztérium részérõl, és érdemi eredmények nélkül ez semmiképpen sem tartható. Ez az elõterjesztés ugyanis összességében 8,6 százalékos személyijuttatás-növekedést tartalmaz a jövõ évre vonatkozóan - nemcsak a tiszti állományt, hanem a közalmazottakat és mindenki mást beleszámolva -, és ez 20-30 százalékos infláció mellett, nagyon optimista pénzügyminiszteri becslésre alapozva is tarthatatlan álláspont. Ne feledjük el azt, hogy nemcsak technika és nemcsak anyagi ellátmány határozza meg egy honvédség hadrafoghatóságát és védelmi képességét, hanem legalább annyira az ember, legalább annyira az a szubjektív tényezõ, amely kell hogy azonosuljon a feladattal, és amely számára megfelelõ feltételeket biztosítani kell.
Én úgy gondolom, hogy ez a költségvetés ilyen szinten nem fogadható el, és egyelõre nem látok reményt sem arra, hogy módosító indítványokkal hogyan lehetne ezen annyit javítani, hogy elfogadható legyen.
Talán az lenne a legtisztességesebb a kormányzat részérõl, ha egyetlenegy sorból állna a honvédelmi költségvetés, ezzel a címmel: "IX. Honvédelmi költségvetés: 79 milliárd forint." A kormányzat azon belül pedig - eredményeihez, lehetõségeihez, szándékaihoz mérten - így is, úgy is szabadon csoportosít át minden pénzt, s akkor nem kell tovább vergõdnünk itt a parlamentben ennek a civilirányítási kérdésével, átláthatóságával és mindazzal, amit egy polgári demokrácia feltételez.
Természetesen számunkra, a Magyar Demokrata Fórum számára és a magam számára ez elfogadhatatlan verzió, azonban de facto tulajdonképpen ez a jelenlegi helyzet is ehhez közelít. Köszönöm szépen megtisztelõ figyelmüket. (Taps.)