CSÉPE BÉLA (KDNP): Mivel megszólíttattam, ezért vagyok kénytelen újra szót kérni.
Az egyéni és a társas vállalkozás. Az egyéni vállalkozásnak megvannak a hagyományai, vannak iparos családok, akik nagyon régóta például hagyományosan ûznek egy szakmát. Ez a nemzet számára óriási érték. Ezektõl nem lehet elkívánni, hogy mert ilyen a szabályozás, ezért hirtelen, esetleg falból alakítsanak egy társaságot.
Tehát a gazdasági szabályozás jelenleg ott jobb a részükre, ugyanakkor hagyományaik alapján is, és nemcsak a hagyományaik alapján, hanem egyáltalán... Én a jövõt kutatva nem tudom elképzelni, hogy egy ország egyéni vállalkozások nélkül mûködjön. Aki nem akar társas módon mûködni, annak igenis meg kell hagyni a jogi lehetõséget. Nem lehet jogilag, törekvésileg és társadalmilag összeolvasztani a kettõt - ez a válaszom lényege.
A másik része: nagyon sajnálatos, hogy az iparosok egy részének - mert csak egy részérõl van szó - ott megfelelõbb helye van, hiszen ezért is küzdünk azért, hogy átjárhatóság legyen.
Ugyanakkor az is kétségtelen, van olyan része az iparosságnak, amelyik oda nem tud semmiképpen sem bejelentkezni, mert nem tudja vállalni azokat a számviteli stb. elõírásokat, amelyek ott elõ vannak írva. Ezen egyszerû kisvállalkozók részére jó az átalány, ami nagyon döcögve mûködik.
Én arra kívántam itt rámutatni - és újra rámutatni -, hogy nincs megoldva ez a kérdés. De még egyszer hangsúlyozom, hogy az egyéni vállalkozást mint lehetõséget nem szabad kitörölni a társadalom életébõl. Nem szabad úgy felvetni, hogy akkor miért nem alakítanak társaságot. Nem szabad ezt a réteget így kezelni. Köszönöm szépen.