DR. GOMBOS ANDRÁS (SZDSZ): Elnök Asszony! Államtitkár Asszonyok! Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselõtársaim! Engedtessék meg nekem, hogy a személyi jövedelemadó törvényrõl egy olyan aspektusból beszéljek, amely megítélésem szerint az ország mintegy két és fél millió lakosát érinti, nevezetesen az agrárium, a mezõgazdaság szereplõinek aspektusából, szempontjából, érdekébõl.
Három témával szeretnék röviden foglalkozni: elsõsorban a mezõgazdasági kistermelõk egymillió forintos adómentességével; másodsorban a törvényjavaslat földbirtok-politikát támogató részével; harmadsorban pedig az üzletrészekkel kapcsolatos kérdésekkel.
Annak az agráriumnak a képviselõirõl szólnék, amelynek kötelessége, hivatása, életfeladata ellátni ezt az országot megfelelõ mennyiségû, minõségû élelmiszerrel és olyan exportárualapot termelni, amelybõl reméljük '95-ben a 2,6 - 2,7 milliárd dollárnyi bruttó árbevétele lesz az országnak, és reményeink szerint az elkövetkezendõ évben ez fokozódni fog.
Ha ezt a vertikumot figyelembe vesszük, és megnézzük, hogy szektoronként milyen a termelési volumen, azt látjuk, hogy kistermelés, a mezõgazdasági kistermelés nagyon jelentõs szerepet vállal és tölt be ebben a gazdasági szektorban.
Ha megnézzük azt, hogy például a szarvasmarha vonatkozásában a teljes hústermelésben 45 százalékot, a sertéshúsnál közel 50 százalékot, a juhnál 60 százalékot, a baromfinál 65 százalékot, a zöldségnél 70 százalékot - és így tovább, sorolhatnám - állítanak elõ a kisgazdaságok, úgy gondolom, hogy rendkívül jelentõs kérdésrõl, több százezer család mindennapi megélhetésérõl van szó. Ez egyes becslések szerint körülbelül másfél millió embernek az érdekeit érinti.
Bizonyára emlékeznek képviselõtársaim arra, hogy az elmúlt hónapokban a sajtóban nagyon sok helyen jelent meg kétkedve, nagyon sokszor elég keményen - mondhatnám úgy is, hogy hisztérikusan - az a kérdés, hogy a kormány meg akarja vonni a mezõgazdasági kistermelõktõl az egymillió forintos adómentességi határt.
Ezek a témák itt, a parlament falai között is megfogalmazódtak, sokszor kérdések, interpellációk vagy napirend elõtti felszólalás keretében, sokszor állítás formájában is: igenis a kormány meg akarja vonni az egymillió forintos adómentes határt. Lám, a törvényjavaslat egyértelmûen bizonyítja, hogy errõl nincs szó, hanem igenis, továbbra is fennmarad az a gyakorlat, hogy a mezõgazdasági kistermelõk egymillió forintos bruttó árbevételhatárig adómentesek.
Számomra nagyon meglepõ volt a tegnapi napon, amikor a mezõgazdasági bizottság kisebbségi véleménye került megfogalmazásra, s képviselõtársam az ellenzéki pártok egységes véleményeként aposztrofálta azt a kijelentését, hogy nem tudják támogatni a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát azért, mert egymillió forintos ez az adómentes határ.
S most engedjék meg - elnézést kérek érte -, hogy egy személyes gondolatot elmondjak. Ebben a szituációban egy régi gyermekmese jutott az eszembe, amelyik a nyúlról és a cukrászról szólt. A cukrászhoz szombat délután, a csúcsforgalom idején a nyuszi beállít és megkérdezi tõle, hogy van-e répatortája. Nem volt répatortája a cukrásznak, azt mondta, hogy nincs. Ez a második alkalommal is megismétlõdik, és még mindig nincs répatortája. A harmadik alkalomra felkészül a cukrász, s azt mondja a nyuszinak a kérdésre, hogy "Igen, van répatortám." A nyuszi azt felelte: "Pfuj! De utálom a répatortát."
Nézzük meg azt, hogy mi van e mögött a kérdés mögött. Úgy gondolom, érdemes felidézni, hogy a 11-12. § egyértelmûen azt mondja, hogy az adóbevallást egymillió forint bruttó bevétel alatt nem kell megtennie a mezõgazdasági kistermelõnek.
A 23. §-ra szeretném felhívni a figyelmet. Ez a paragrafus egyértelmûen kijelenti és elõírja, hogy a mezõgazdasági kistermelõnek egymillió forintig nincs adókötelezettsége; kétmillió forintig választhat: lehet átalányadózó, lehet tételes elszámoló és lehet 10 százalékos költséglevonási lineáris adózási rendszerben mûködõ formát választania.
Amennyiben az átalányadózást választja - és általában a mezõgazdasági kistermelõk ezt a formát szokták választani -, az állattenyésztés esetében a vélelmezett jövedelemtartalom 10 százalék, míg a többi mezõgazdasági növénytermelés vonatkozásában, egyes eseteket kivéve, 30 százalék a vélelmezett jövedelemtartalom. Ez azt jelenti, hogy - 20 százalékos adóval számolva - ha valakinek kétmillió forintos bruttó árbevétele van, akkor annak állattenyésztés esetén 20 ezer forint, egyéb mezõgazdasági kistermelés esetén 60 ezer forint adóval kell számolnia.
Ez az elmúlt években és az idén is így mûködött, s itt van egy nóvum, amelyik arról intézkedik, hogy amennyiben eléri valaki a kétmillió forintos bruttó árbevételt, akkor nem kell automatikusan mezõgazdasági magánvállalkozóvá válnia, hanem továbbra is megmaradhat a tételes adóelszámolási kategóriában. Én úgy gondolom, hogy ez egy könnyebbség.
(14.50)
A másik téma, amivel szeretnék foglalkozni, a kívülálló üzletrészek kérdése. Rendkívül súlyos probléma, hogy a szövetkezetek kívülálló üzletrésztulajdona, amely körülbelül, egyes becslések szerint meghaladja az 50 milliárd forintot, gyakorlatilag nagyon nehezen kezelhetõ, nehezen eladható, nehezen forgalmazható értékpapír. Nagyon sok - valóban nagyon sok - területen 5-10, maximum 15 százalékos áron - a névérték 10-15 százalékos árán - kelnek el ezek az üzletrészjegyek.
Úgy gondolom, hogy a 83. § (5) bekezdése fönntartja továbbra is azt a gyakorlatot, hogy a vásárlásra fordított összeg - amely nem lehet nagyobb, mint az üzletrész névértéke - az adóból - tehát nem az adóalapból, hanem az adóból - levonható, amennyiben a szövetkezeti tag ezt megvásárolja.
Ugyanakkor szeretném fölhívni arra a részre is a figyelmet, hogy az ebbõl származó jövedelem viszont adóköteles jövedelem. Ez a fék arra szolgál, hogy ne fiktív összegeket írjanak be a különbözõ szerzõdésekbe, hanem a valós, tényleges összegek kerüljenek be a szerzõdésbe, mert hiszen ha fiktív, magasabb összeget írnak be ebbe a szerzõdésbe, akkor az eladónak magasabb jövedelemadóval kell számolnia.
Reményeink szerint ez a szabályozás - ennek a szabályozásnak a továbbélése - fel fogja gyorsítani ezeknek az üzletrészeknek a forgalmát, fel fogja gyorsítani a szükséges tõkekoncentrációt, és ezáltal a mezõgazdasági gazdasági egységek - legyenek azok akár egyéni vállalkozások, akár más gazdasági egységek - hatékonyabban tudnak dolgozni.
Ugyanezt a célt szolgálná a föld forgalmával kapcsolatos törvénykezés is, a 61. § (4) bekezdése, amely arról intézkedik, hogy nem minõsül ingatlan- átruházásnak az önkéntes földcsere. Ez rendkívül fontos szabály, mert tudjuk azt, hogy a mezõgazdaság egyik nagyon nagy nehézsége az, hogy sok helyen szétaprózott földbirtokok vannak, amelyeken hatékony, gazdaságos mezõgazdasági termelés nehezen folytatható. Ezeknek a szétaprózott birtokoknak az egyesítése, megfelelõ birtokkoncentrációja irányába hat ez a rendelkezés.
Megemlíthetném a 64. § (1) bekezdését is, amely arról intézkedik, hogy a birtokátruházás esetén - tehát ha valaki eladja a földjét, a kárpótlási földjét, és helyette egy éven belül külterületi földingatlant vásárol, ebben az esetben - ez az összeg, az így kapott jövedelem adómentes - szintén a megfelelõ birtokkoncentráció, a megfelelõ birtokstruktúra kialakítása irányába ható jogszabályról beszélhetünk.
Ugyanakkor itt szeretném megjegyezni ennek a törvénynek egy hiányosságát is: nem intézkedik, nem rendelkezik az úgynevezett részarány-földtulajdonok kérdésében; mert hiszen nemcsak kárpótlással szerzett földek vannak, hanem vannak részaránytulajdonok, amelyeket kimértek. Abban az esetben, ha valaki a földkiadó bizottságokról szóló törvény értelmében '93 március végéig bejelentkezett erre, és kérte földjének a kimérését, adódhat olyan szituáció, hogy ezt szeretné valaki értékesíteni, sok okból - akár birtokösszevonás céljából is -, és ezt mindeféleképpen megítélésem szerint ugyanebbe a kivételezett vagy kedvezményezett csoportba kellene sorolni. De a 20 vagy 30 aranykoronás földek forgalmát is elõ kellene segíteni ilyen formában, mert hiszen célunk az, hogy valóban hatékony birtokstruktúra alakuljon ki.
Ennek érdekében nyújtok be majd módosító indítványt ehhez a törvényhez, és remélem, hogy ezt a kicsit féloldalasra sikerült paragrafust sikerül a mezõgazdaság szereplõi érdekében megváltoztatnunk, és preferálni azokat a csoportokat is, amelyek nemcsak kárpótlási földdel, hanem más, egyéb módon szerzett vagy meglévõ földjüknek az eladásával szeretnének élni.
Köszönöm a türelmet, és kérem képviselõtársaimat, hogy módosító indítványomat majd támogassák. Köszönöm. (Szórványos taps.)