SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Azt hiszem, egy hosszú és tartalmas beszéd és egy rövid kiegészítés után érdemes lenne még a mai napon néhány dolgot rögzíteni. Ez pedig a következõ.
Úgy kellett e parlament képviselõinek beszélniük és elmondaniuk vezérszónoklataikat, hogy nem ismerték a kormány tényleges szándékát. Nem ismerték, mert ez a szándék ma is változik. A mai napon a munkaügyi államtitkár úr bejelentette, hogy megváltozik az adótábla. Ezt a bejelentést tette meg - nem tudják a képviselõk, hogy milyen irányban változik meg. Ez a parlament nem kapott semmiféle hivatalos tájékoztatást arról, hogy milyen változási szándékokat akar kinyilvánítani a kormány. Nem ismerjük az adótáblát - ezt kell hogy mondjam. Ennek alapján nehéz azt mondani, hogy egy korrekt rendszert épít ki ez a kormány - ahogy Gaál Gyula mondta -, mert nem ismerjük ezt a korrekt rendszert, mert egy korrekt rendszer része kell hogy legyen az adótábla, amirõl nem tudjuk, hogy hogyan áll össze. Azt gondolom, azt az eljárást be kellett volna tartani, hogy tájékoztatják a magyar parlamentet arról, hogy hogyan változik meg a személyi jövedelemadó táblázata.
A másik, amit rögzíteni kell: arra a kérdésre, miért is személyi jövedelemadóról tárgyal a parlament és miért nem másfajta személyi jövedelemadóról, ennek kapcsán egy kormánypárti képviselõ által is elmondott állítás adhat valamilyenfajta igazolást. Ez pedig úgy szól, hogy a személyi jövedelemadót kívánják fölhasználni a reálbérek csökkentésére. Errõl is lehet néhány szót váltanunk, érdemes rögzíteni itt és most, hogy a kormány az szja táblázatával, -törvénnyel a reálbéreket akarja csökkenteni - pont. Ezt kívánják elérni. Nos, ezt a néhány általános jellegû dolgot kívántam rögzíteni itt és most a parlamentben, és szeretnék néhány szót szólni a személyi jövedelemadó törvényjavaslatban szereplõ kedvezmények közül néhány dologról.
Alapvetõen, nagy részben a lakással, lakásépítéssel összefüggõ konstrukciók állnak figyelmem középpontjában. Módosító indítványt kívánunk benyújtani abban az ügyben, hogy a magánszemélyek személyi jövedelemadója összevont adóalapját csökkentõ befizetésébõl néhány tételt szeretnénk megnövelni, a leírhatóság mértékét szeretnénk növelni. Az egyik ilyen, ami a 37. §-ban szerepel, ahol a lakáscélú megtakarításokról szóló pénzügyminisztériumi rendelet kapcsán beszél arról a törvénytervezet, hogy egy adóévben legfeljebb évi 60 ezer forintot, a megtakarítás 20 százalékát lehet levonni az adóból. Ez a mai számítások szerint évi 12 ezer forint. Azt gondolom, hogy ezt az immár két éve nem változó összeghatárt érdemes volna megnövelni, mégpedig talán azzal a megfogalmazással élnék, hogy legfeljebb 100 ezer forint erejéig, a megtakarítás 30 százalékában is. Azért érdemes növelni e kedvezmény pénzügyi határát és a 30 százalékos adólevonást lehetõvé tenni, mert a lakáscélú megtakarítások esetében ösztönözni lehet az elõtakarékosságot. Ennek az elõtakarékosságnak lehetõségével több bevételhez jut az érdekelt pénzintézet. Ez az elõtakarékossági kedvezmény lehetõséget teremt egy késõbbi, nagyobb összegû lakáscélú hitel felvételéhez azon fiatalok számára, akik úgy jutnának elsõ lakáshoz, hogy ilyen hitelt igénybe vesznek.
A második módosítás a 38. §-t érintené, ahol szintén a lakáscélú kifizetésekrõl van szó. Itt az szerepel: abban az esetben, ha valaki adós egy hitelt vezetõ pénzintézetnek, akkor az oda befizetett pénznek hány százalékát lehet leírni az adóból. Az eredeti elõterjesztés ezt évi 35 ezer forintra állapítja meg. Az én javaslatom pedig megnövelné egyrészt a maximált összeg visszatéríthetõségének körét, másrészt pedig a százalékot.
(15.30)
Itt is 30 százalékot javasolnék, együttvéve pedig 54 ezer forintot. Ennek az az indoka, hogy a lakáscélú hitelek havi törlesztésének nagyobb arányú adót csökkentõ tétele elõsegítheti, hogy a hiteleket mielõbb visszafizessék, hiszen a visszafizetett adót a hitelek további törlesztésére lehetne fordítani, így csökkentve a hitel idõtartamát és nagyságát. Ma már nem ritka az, hogy fiatalok 10-15-20 ezer forintot fizetnek havonta ilyen hitelek törlesztésére, ezért azt gondolom, számukra így elõnyt jelenthetne ez a módosítás.
Úgy gondolom, azért lenne méltánylandó ezt a dolgot figyelembe venni, mert például a 42. §-ban - ahol a biztosítások kedvezményérõl szól a törvényjavaslat - szerepel a biztosítóknak befizetett összeg leírhatóságának a tétele, mégpedig 50 ezer forinttal. Azt hiszem, nem titok, és mindenki tudja azt, hogy vannak olyan életbiztosítási szerzõdések, amelyek tulajdonképpen kvázi lakás-elõtakarékossági szerzõdések. Én azt gondolom, ha a kormányzat azt a szándékot tûzte ki célul, hogy egy ilyen kvázi lakás-elõtakarékossági támogatást adóleírhatósággal is támogasson - és ennek a kerete, ennek a határa 50 ezer forint -, akkor ezt ugyanúgy megteheti azokkal a pénzintézményekkel kapcsolatban, amelyek utána esetlegesen lakáscélú hitelek kihelyezésében is érdekeltek. Tehát azt gondolom, így méltányos lenne a két összeget körülbelül azonos szintre hozni.
Még egy apró dolgot szeretnék megjegyezni; ez az 59. §-t érinti, ahol az ingatlanokról van szó, illetve az ingatlan, vagyoni értékû jog átruházásából származó jövedelemrõl. Itt a törvénytervezet eredeti szövege úgy szól, hogy "az ingatlan, a vagyoni értékû jog átruházásából származó jövedelmet azon a napon kell megszerzettnek tekinteni, amikor az errõl szóló érvényes szerzõdést, okiratot, bírósági, hatósági határozatot a földhivatalhoz benyújtották". Tehát itt a benyújtás idõpontjához van rögzítve a jövedelem megszerzésének az idõpontja.
Én azt gondolom, hogy miután a földhivataloknak törvény általi kötelessége, hogy harminc napon belül bejegyezzék az adott ingatlan vagy vagyoni értékû jog mivoltát, ebben az esetben nem szükséges - és csakis ebben az esetben nem szükséges - a benyújtáshoz kötni ennek a jövedelemmegszerzésnek az idõpontját, hanem ezt a bejegyzéssel kell megtörténtté nyilvánítani. Azt gondolom, ez tenné végre tisztába a különbözõ tulajdonosi helyzeteket, ahol is, és ezt mindannyian tudjuk, a különbözõ földhivatalok között - itt elsõsorban Budapestrõl van szó, és nem a vidéki földhivatalokról - más-más a megterhelés mértéke; többéves lemaradással bírnak. Bár azt is tudom, hogy folynak modernizációs programok ebben az ügyben, de azt gondolom, mindenképp érdemes arra törekedni, hogy a hatályos törvények betartásával, illetve például a személyi jövedelemadón keresztüli szabályozással - nem azt mondom, hogy kényszerítsük - arra kötelezzük a különbözõ intézményeket, amelyeknek a polgárokat kell kiszolgálniuk, hogy betartsák azokat a határidõket, amelyeket a törvény kitûz maga elé.
Köszönöm szépen a figyelmüket.