FRANCZ REZSÕ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Kónya képviselõtársam követeli az adótáblát. Érdekes szituáció van.
Kétségkívül, ha van egy kiérlelt adótábla, akkor az ellenzék oly szempontból gyakorolná ellenõrzõ hatását, hogy lám-lám itt egy adótábla: eszi, nem eszi, nem tehet mást, a gõzhenger úgyis átnyomja.
Ezzel szemben a kormány most mit tesz? Ami a dolga: tárgyal az ÉT-vel, s idetárt egyfajta változatot, s azt mondja, hogy nyitott, bármilyen elfogadható adótáblát szívesen vesz. Ha valakinek van javaslata, tegye meg, egy a szent: a 480 milliárd forint a költségvetési oldalról.
Tehát az is baj, ha kemény elhatározása van a kormánynak, az is, ha valamit a tisztelt Háztól vár, hogy oldjon meg.
Nyilván a sajtó mindenrõl hírt ad, ez a dolga. Ezt a társadalom hogy reagálja le? Lereagálhatja úgy, hogy ez egy tárgyalóképes koalíció; lereagálhatja úgy - pusztán tálalás kérdése -, hogy nem teszi a dolgát.
Az adókedvezménnyel kapcsolatosan lenne egy ötven másodperces megjegyzésem. Amennyiben a gyerekek számához kötjük az adókedvezményt, akkor csak az tudja igénybe venni, akinek van adóalapja. Biztos, hogy ez a helyes út? Ugyanis nyilván a költségvetés mond le bevételrõl, viszont a másik oldalon, ha errõl a bevételrõl nem mond le, de a rászorultsági fokon - mert most nem tehetünk mást - visszajuttatja, akkor olyan is kaphat a költségvetési bevételbõl, annak a fedezetébõl, aki egyébként nem produkál adóalapot.
Én nem akarok ebbõl etnikai kérdést csinálni, távol álljon tõlem, de az adókedvezménnyel a tízgyermekes cigánycsalád semmire nem megy, mert nem kap belõle egy huncut vasat sem, márpedig az is részese kell hogy legyen a szociálpolitikának. Köszönöm figyelmüket.