DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Miniszter Úr! Magam is kezdhetném úgy, hogy szeretnék majd a remélhetõleg le nem zárandó vita további részében hozzászólni, annál is inkább, mert itt rengeteg szakmai érv, rengeteg kategória csapott össze az elõzõekben. Mint az önök elõtt ismert, a Magyar Demokrata Fórum a Tóth Pál képviselõtársam által is részleteiben felidézett alkotmányossági aggályokat a Házszabállyal, a Házszabály és a törvényjavaslat összefüggéseit illetõen, tartalmi, garanciális aggályokat, valamint jogszabály-szerkesztési, de még ennyiben sem formai aggályokat támasztott. Tehát az általános vitának ebben a részében magam, aki nem vagyok jogász, semmiképpen sem szeretnék belebonyolódni az általános vita elején a vezérszónoki körben már érintett kategóriákba, nemcsak az említett okoknál fogva, de azért sem, mert bizonyos idõ elteltével az érvek logikus rendszere is nagyon nehezen követhetõ a hallgatóságnak, és mivel látom, hogy miniszter úr a szónokokat megtisztelõ módon jegyzeteli, természetesen õt sem szeretném terhelni.
Éppen ezért az általános vitának ebben a részében szólni szeretnék arról, amit Tóth Pál képviselõ úrtól örömmel hallottam - egyszer biztosan, de lehet, hogy kétszer -, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvényjavaslat a magyar nemzet biztonságát, a magyar társadalom biztonságát van hivatva szolgálni.
(17.20)
Nem pusztán mint törvényjavaslat és reményeink szerint módosító javaslatokkal javítandó törvény, hanem elsõsorban ennek a törvénynek a végrehajtása. Ez a törvény nagyon sok mindenrõl szól, alkotmányossági kérdésekrõl, garanciákról, irányítástechnikai kérdésekrõl, biztonsági kérdésekrõl, de kevesebbet szól talán az emberrõl. Nemcsak azokról az emberekrõl, a nemzet közösségérõl, akiket ez a törvény majd életbelépése után hivatva lesz szolgálni, hanem keveset szól az én olvasói benyomásaim alapján azokról az emberekrõl, akikre vonatkozik. Nemcsak úgy, mint nyilatkozattévõkre és nemcsak úgy, mint ellenõrzöttekre, tehát nemcsak a vezetõk körére, hanem keveset szól talán azokról az emberekrõl és azoknak az embereknek a családjáról, azoknak a biztonságáról, akik ezen szolgálatoknál a már említett magyar nemzet biztonságát vannak hivatva szolgálni.
Egy arab közmondás nyomán Rudolf von Wudigess német szakértõ azt mondta - és a titokról is szól a törvény -, hogy amit két ember tud, az nem titok. Az sem titok, amit csak egy ember tud. Az a titok, amit egy ember tudott, az az ember, aki már ötszáz éve halott.
No azért ne misztifikáljuk ennyire a titkot, de azt hiszem, az is igaz, hogyha egy papírlapra egy egyest írok, tehát az a titok, amit egy ember tud, és ha ugyanarra a lapra odaírok egy másik egyest, akkor az nem egy plusz egy egyenlõ kettõ, hanem az egy olyan idézõjelben említhetõ titok, amit már tizenegyen tudnak, és ha egy harmadik egyest írok oda, akkor annak az összege nem három, hanem száztizenegy stb.
Tehát azt hiszem, amikor a titokról is szól ez a törvény, akkor ezeknek a kérdéseknek a súlyával is tisztában kell lennünk. Három kérdéskört szeretnék érinteni. Elõször is az általános vitában már feltûnt érvek egyikére-másikára szeretnék visszatérni, másodjára a furcsa módon eddig még kellõ hangsúlyt nem kapott A, B és C típusú kérdõívekkel kapcsolatos néhány olyan észrevételre, amelyek közül többet módosító javaslatba öntöttem - és ezekre majd részben az általános vita folytatásában, de pontosan, elemeiben a részletes vitában szeretnék visszatérni -, harmadszor és ez irányítás, vezetés kérdése, a nemzetbiztonsági szolgálatok irányítása és vezetése, illetõleg a felhatalmazó rendelkezések összefüggésére.
Elõször, ami a feladatokat, a célokat és az elõírásokat illeti, itt csupán azt szeretném kiemelni magam is, hogy ennek a törvénynek egyszerre két feltételnek kell eleget tennie. Képesnek kell lennie Magyarország biztonsága jogi feltételeit megteremteni, éppen az alkotmányos rend védelmében, másodszor pedig, mivel ez speciális tevékenység, ehhez kapjon a nemzetbiztonság titkos és sajátos eszközöket, ugyanakkor - és most már harmadszor mondom - jogi garanciák kellenek az állampolgárok védelmére, hogy állampolgári jogokat csak szükséges és indokolt esetekben korlátozzon. Értelemszerûen következik ebbõl egy harmadik vagy 2/b pont, hogy soha ne lehessen a szolgálatokat politikai célokra felhasználni.
Ami az irányítás kérdéseit illeti, erre majd késõbb szeretnék visszatérni. Az azonban szembetûnõ a különösebben hozzá nem értõ számára is, hogy igaz ugyan, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító tárca nélküli miniszteri poszt természetesen nem volt és nem is maradhatott sohasem üresen, azonban a mostani kormánynak nincsen nemzetbiztonsági fõtanácsadója. Nincsen nemzetbiztonsági fõtanácsadója, az irányítás, a vezetés és az ellenõrzés sajátos rendjében egymás mellé kiegészítõleg rendelt két olyan poszt, ami részben a politikai felelõsség viselését, a politikai irányítás munkáját, valamint a szakmai irányítás felelõsségét és a szakmai irányítás tevékenységét megjeleníthetné.
Itt még vissza szeretnék térni a hatáskörökre is, amelyek tisztázatlansága azért számos gond okozója lehet. Elég talán utalnom itt az általános vita korábbi szakaszában részben a Független Kisgazdapárt által említett észrevételek egyikére-másikára, illetõleg Kövér képviselõtársunk néhány megállapítására.
Ami a szervezetek számát, struktúráját illeti, teljesen egyetértek Füzessy képviselõ úr, miniszter úr azon véleményével, hogy itt a három és az öt aránya - tehát hogy melyik az a három alapvetõ szempont, amelynek meg kell felelni a szolgálatoknak és hogy ez milyen fajta szervezeti rendben jelenik meg - másodlagos kérdés, de ez csak látszólag másodlagos: ha formalizáljuk. Ugyanis alapvetõen a nemzetbiztonsági, az információszerzési, illetõleg az ezek hátterét biztosító technikai oldalra van szükség, azonban ez alapvetõen civil és katonai térfélre is tagolódik, de itt érthetõ módon minden szervezet és minden struktúra önmagát is védi és ezek a belsõ érdekek is természetes módon és hagyományosan kifejezõdnek egy törvényjavaslatban.
Döntõ azonban, hogy nem szabad ad hoc módon változtatni és nyilván kell egy tapasztalati idõ, aminek az eltelte után, az elfogadás után majd átalakításra lesz szükség. Az is biztos, hogy az országgyûlési határozatot '96 végére mindenképpen el kell fogadni.
Itt a kétharmados, illetõleg egyszerû többség kérdésére nem szeretnék visszatérni, mert gondolom, itt egy történeti kérdés is felmerül, hogy melyik párt mikor, mit mondott. Azt hiszem, a Magyar Demokrata Fórum álláspontja ebben a kérdésben konzekvens, és azért konzekvens, mert nem egy pillanatnyi politikai helyzetbõl indult ki, hanem a tevékenység és a struktúra kettõssége azért korábban is felismerhetõ volt. A titkos módszerek, intézmények, a parlamenti ellenõrzés, a jogorvoslat, a kábítószer problémájának kezelésére, az esetleges alkotmányellenesség problémáira, az alkukötésre és nagyon sok mindenre nyilván nemcsak én, hanem más képviselõtársaim is vissza fognak majd térni.
Másodszor a kérdõívekrõl: amint azt önök ismerik, a három típusú kérdõív, mint egy akadályversenyen, valószínûleg nehézségi fokozatokat is jelent. Mindenesetre az én civil benyomásom szerint az A-kérdõív olyannyira puha, gyenge és igazából a voltaképpen neki szánt célt be nem töltõ, hogy a benne feltett kérdésekre megkapható információk mindenféle létezõ és mûködõ adatbankból, adattárból, tehát információs készletbõl különösebb erõfeszítés nélkül összehozhatók. De hogy ugorjak egyet, én magam a célnak, az ellenõrzésnek igazából megfelelõnek kizárólag a C-változatot tudom tekinteni.
Mint említettem, hét összefüggõ módosító javaslattal szeretném a magam véleményét is hozzátenni ehhez a kérdõívkérdéshez, ezek közül csak a B típusú kérdõív néhány jellegzetességére szeretnék itt most utalni. Ennek 18. pontja - az én javaslatom szerint - úgy kellene hogy módosuljon, hogy az ott szereplõ huzamosabb idejû külföldi tartózkodás, mint nehezen megfogható kategória, nem használandó, hiszen az, hogy ki, hol és mennyire huzamos ideig tartózkodott külföldön - fõleg az, hogy mikortól visszaszámítva -, korántsem közömbös. Éppen ezért azt a javaslatot fogom majd tenni, hogy amennyiben hat hónapot meghaladó ideig tartózkodott a nyilatkozattevõ külföldön, értelemszerûen tüntesse fel külföldi címeit és külföldi tartózkodásának okát is, de ne öt, hanem tizenöt évre visszamenõleg. Ugyanis az öt esztendõ egy sajátságos történeti, politikai határpont és aki magát ilyen ellenõrzésnek aláveti, nyilvánvalóan rendelkezik elõélettel is.
Egy másik javaslat: a pénzügy. Ma nagyon sok vita volt a költségvetésünkrõl, ugyanennek a B típusú kérdõívnek a 24. pontja javaslatom szerint úgy kellene hogy szóljon, hogy fõfoglalkozásán kívül nettó 500 ezer forintot elérõ vagy azt meghaladó jövedelmének forrásairól legyen szó. Ugyanis az országban mára kialakult jövedelmi viszonyok alapján a törvényjavaslatban szereplõ bruttó 500 ezer, vagyis félmillió forintot meghaladó jövedelem figyelembevétele a szabályozásnál elég irreális, mert ez ténylegesen csak mintegy az összeg felét kitevõ nettó jövedelmet jelent az érintett számára.
(17.30)
Ez az összeg pedig a nyilatkozattévõk jelentõs körében valószínûleg két- három havi, fõfoglalkozásból származó nettó jövedelemnek felel meg. Nem jelent tehát olyan túlzott többletjövedelmet, ami indokolttá tenné a nyilatkozattételi kötelezettséget ennél az összeghatárnál. Azonban annak a bizonyos nettó 500 ezret meghaladó jövedelemnek - amit én javasolok - a forrását egy ilyen típusú nemzetbiztonsági ellenõrzésnél mindenképpen célszerû föltárni.
Csak zárójelben jegyzem meg, pénzrõl lévén szó, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok mûködéséhez a technikai részek mögé való pénzodahelyezés éppúgy szükséges, mint a bérek kérdése, hiszen rendkívül nehéz és veszélyes munkát végzõ emberekrõl van szó, akiknek a biztonságáról - és arról, hogy õk maguk egy kicsit hiányoznak ebbõl a törvénybõl - már szóltam.
Javaslom, hogy a B-típusú kérdõív 32. pontja maradjon ki. A kérdés ugyanis az, hogy "Tart-e fent antidemokratikus berendezkedésû ország állampolgárával kapcsolatot?", és sorban az adatok, hogy családi és utóneve stb., stb. Azért javaslom ezt elhagyni, mert annak megítélése, hogy egy ország antidemokratikus berendezkedésû-e vagy sem - noha mindenkinek megvan a jól körülhatárolható és indokolható álláspontja, így nekem is, ebben az ügyben -, ez politikai nézetrendszer kérdése. Ugyanakkor nem lehet célja a biztonsági kérdõívnek, hogy a nyilatkozó minõsítsen valamilyen országot, mert ezáltal a nemzetbiztonsági szolgálatok részére politikai nézeteirõl lenne kénytelen nyilatkozni, ami tõle nem várható el. Ezért ezt a pontot törölni kell. Pontosan értem a megfogalmazó szándékát, hiszen ez szinte egy amerikai típusú kérdõív visszafordított magyar változata. Egyetértek a kérdéssel, csak egy szerencsésebb megfogalmazást javaslok.
Végezetül a kérdõívekkel kapcsolatos problémák további taglalása helyett - mert a C-nél lesznek még komolyabbak - szeretnék rátérni az utolsónak, harmadikként említett kérdéskörre: a nemzetbiztonsági szolgálatok irányítása és vezetése, valamint a felhatalmazó rendelkezések; törvényszövegszerûen a 11. § (6) bekezdése, valamint a 77. § 2/c pontja. Az elsõ azt mondja, hogy "a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító miniszter irányítja az állami szervektõl származó, az ország nemzetbiztonságára vonatkozó információk elemzését, értékelését, valamint az e tárgyú kormányzati döntés-elõkészítést támogató munkát". Látható, hogy ebben a mondatban kifejezésre jut: egy ilyen szakmai döntés-elõkészítõ, értékelõ munkára, ennek a kereteinek a biztosítására szükség van, de ezt a tevékenységet az ezeket a szolgálatokat irányító miniszter irányítja. Emellett - szándékosan nem azt mondom, hogy ezzel szemben, hanem egyelõre emellett - a felhatalmazó rendelkezéseket tartalmazó 77. § c) pontja viszont azt mondja, hogy "felhatalmazást kap a kormány, hogy határozatban megállapítsa" - figyelem! az elõzõ esetben a miniszter irányít, dönt, vezet stb., itt viszont a kormány kap arra felhatalmazást, hogy határozatban, tehát kormányhatározati szinten megállapítsa - "a nemzetbiztonsági szolgálatok és egyéb állami szerv tájékoztató tevékenységének rendjét, valamint a nemzetbiztonsági információk értékelésének, hasznosításának szervezeti kereteit és részletes szabályait." Itt véleményem szerint el kell dönteni, hogy milyen mértékben, milyen keretek között, összetételben, milyen irányítási, vezetési szinten, milyen testületi formában, milyen kontroll mellett, milyen gyakorisággal - és sorolhatnám - rendelõdik alá a politikai vezetésnek, tehát a tárca nélküli miniszternek - vagy majd késõbb az õ tevékenységét kiegészítõ kormány-fõtanácsadónak, ombudsmannak és a többi - ez a munka. Magyarul: kell-e, és ha igen, milyen formában, milyen szilárdan, milyen keményen nevesíteni ezt a fajta rendkívül fontos politikai, szakmai elemzõ munkát.
Mindenki tudja, hogy a döntés-elõkészítéshez rendkívüli gyorsaság és alaposság szükséges egyidejûleg. De azért is fontos ez, hogy a mindenkori tárca nélküli miniszter nehogy úgy járjon, mint Alekszandr Szolzsenyicin beszédes címû, "A pokol tornáca" címû mûvében az illetõ, akit idézek: "Foma Gurjanovics anélkül is értett az irányításhoz, hogy ismerte volna az általa irányított szakterületet. Régen megtanulta, hogy ehhez csak ütköztetni kell a hozzáértõ beosztottak véleményét, s ily módon irányítani. Mint most is, összevont szemöldökkel körültekintett és megkérdezte: Nos, hogy állnak? - És ezzel arra kényszerítette a beosztottjait, hogy nyilatkozzanak." Tehát nagyon fontos, hogy ezek a nehézségek, ezek a feszültségek elkerülhetõek legyenek. Természetesen minden mindennel összefügg, és az élet nem tesz mást, mint hogy az irodalmat másolja... (Derültség.).., de nagyon kívánom, hogy a foma gurjanovicsok távozóban legyenek a cégektõl - amennyiben még vannak.
De komolyra fordítva a szót: ennek az elemzõ munkának, ennek a bázisnak a tevékenysége feltétlenül átgondolandó, védendõ, megalapozandó, és persze minõségileg fejlesztendõ.
A kérdések végén - amelyek immár, azt hiszem, inkább a részletkérdések sorába tartoznak - még egyszer arról szeretnék szólni, hogy ez a törvény egyszerre szól a magyar társadalom, a Magyar Köztársaság és a magyar nemzet biztonságáról. Éppen ezért - természetesen azon túl, hogy minden szónak rendkívüli jelentõsége van ebben a törvényben - fontos átgondolni talán azt is - és itt csak elképzelésem, elgondolásom lehet, nem vagyok jogszabályszerkesztõ -, hogy számos fogalmazásbeli átfedés, no nem a hatáskörök érintkezése, hanem úgymond, a munkaköri leírások számos azonossága nehezíti talán az eligazodást.
De ceterum censeo, azzal szeretném befejezni, hogy persze a kérdés akkor áll elõttünk majd világosan, ha ezeknek a szolgálatoknak a tevékenysége az ideálist megközelítõ lesz, másrészt pedig, ha közös erõvel a valóban számos jogalkotási nonszenszt tartalmazó törvényünk eljuthat majd oda, hogy a javításokkal végre az évek, évtizedek óta rendezetlen helyzetet orvosolja.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)