DR. BOROSS PÉTER (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engem jórészt és javarészt Tóth Pál képviselõ úr emóciókat sem mellõzõ hozzászólása és véleménynyilvánítása késztetett szólásra, de ennek kapcsán más kérdéseket is érinteni kívánok. Hozzá kell tennem, hogy nem a vita szándékával, hiszen én csak annyi megjegyzést fûznék ahhoz, amit õ mondott, hogy nem ilyen egyszerû ez a problémakör, amit szóvá tett, valamint a még idetartozó egy-két dilemma, amit nem tett szóvá, legyen szó alkotmányról, legyen szó a Házszabály és e törvény sajátos viszonyáról, a szervezeti rendszerrõl, az 50 és nem 50 százalékos arányról vagy éppen a honvédelmi törvénnyel való harmonizálásról.
Tehát most valóban csak arra szorítkozom és nem többre, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy ez a kérdéskör korántsem egyszerû, és korántsem lehet ily módon e problémakört megoldani. Annál is inkább, mert hisz az alkotmányügyi bizottság e kérdésben még tárgyal a jövõ héten - ha jól tudom, kedden -, és jelenleg is ülésezik tudomásom szerint a honvédelmi bizottság, ahol szintén valamiféle új gondolatok kezdenek csírázni. Ezért én úgy vélem, elnök úr - bár elhangzott, tudomásom szerint a miniszter úr is kezdeményezte -, hogy az általános vita lezárására most nem célszerû sort keríteni. Ezért tisztelettel indítványozom, hogy ez a lehetséges lezárása a vitának maradjon el a mai napon.
Azok közé tartozom, akik öt évvel ezelõtt elindultak ezen a nagyon rögös területen, és mintegy öt-hat hónapig, mondjuk, elsõ számú felelõse voltam ennek az akkor nagyon újszerû feladatnak. A törvény - valamiféle törvény - létrehozásának gondolata még felügyelõ miniszterségem korában született.
(17.40)
Aztán - szerencsémre - a sors csak másodsorbéli felelõssé tett, és más miniszterek töltötték be ezt a felügyeleti funkciót. Ismervén azonban, közvetlenül és közvetve is, és résztvevõként is és közremûködõként ezt a nagyon nehéz idõszakot, amikor különbözõ kísérletek, kifogások, aggályok, a kétharmadosság hiánya, elõre elhangzott üzenetek szinte lehetetlenné tették, hogy egy ilyen törvényjavaslat a Ház elé kerüljön az elfogadás reményével, ezért hadd húzzam alá, hogy számomra rendkívül örvendetes, hogy ide eljutottunk. Hogy ide eljutottunk!
Azonban ha végiggondolom ennek a törvénynek a legújabbkori történetét, akkor azért az annalesekben rögzítendõ, hogy ami e törvény körül történt a tavaly decemberi, közel egy esztendõvel ezelõtti benyújtás óta, azért az sem a kormányzati munka szempontjából nem válik dicsõségünkre, sem egyéb szempontból. Hisz készült egy tervezet, amely ugyan kormány-elõterjesztésnek tûnt, de kiderült, hogy nem az, ezt követte a koalíciós partnerek egyeztetése, és én folytathatnám a sort, hogy hányféle fázison ment át. S valóban volt hatpárti egyeztetés, ámbátor nem hatpárti elõterjesztés. Mindez, azt hiszem, természetes.
Most ehhez egy újabb probléma kapcsolódik, és ez pont a honvédelmi bizottságban születõ valamiféle olyan elképzelésekhez kapcsolódik, amiknek a pontos tartalmát nem tudom, bár hírek jöttek róluk. Most ismét azt kell mondanom, egy párthoz tartozó két miniszter felügyeli ezeket a területeket, így egyeztetési lehetõségeik, gondolom, egyszerûbben adottak, ámbátor a Szabad Demokraták Szövetségéhez tartozik a bizottság elnöke, aki szintén valamiféle saját elgondolást táplál.
Fel kell hívnom a figyelmet, hogy jó volna koalíción belül - most már nem is elõször - nyugvópontra jutni, és elõttünk kizárólag kormányálláspontként jelenhet meg egy törvényjavaslat. Ha nem így van, akkor nagyon nagy baj van. És miután rutint kezdünk szerezni abban, hogy a törvényjavaslatról nem vagyunk biztosak, hogy az kormányálláspontot képvisel más egyéb törvényekben is, én itt egy kicsit a kormányzati munka nívójára, összeszedettségére, összefogottságára, rangjára, és sok minden másra is felhívhatnám a figyelmet.
Tisztelt Ház! Azért nehéz ez a törvényjavaslat, mert két követelménynek kell megfelelnie. Az egyik az, hogy mûködõképes legyen az a szervezet, amit egy nagyon fontos célra létrehoztak.
Másodszor: korlátozott legyen ez a szervezet, ne kerüljön olyan helyzetbe, ami a közéletben zavarokat, a személyiség jogait érintõen sérelmeket, és sok mindenféle egyéb más bajt is okozhat. Tehát ez a törvény egy kényes egyensúlyi helyzetet kell hogy kifejezzen.
Kényes egyensúlyi helyzetet, és ebben bizony némelykor patikamérlegen kell mérlegelni, milyen jog, milyen ellenõrzés mellett, milyen mûködési körben, milyen kontroll szerint érvényesülhet.
Én úgy hiszem, hogy a hosszas egyeztetõ eljárások eredményeként ebbõl a szempontból nagyon sokat javult ez a törvényjavaslat, amelyik egyrészt - hangsúlyozom még egyszer - a mûködõképességet biztosítja, másrészt pedig a kontroll feltételeit is magába foglalja.
Itt szeretném felhívni a figyelmet is arra, hogy öt évvel ezelõtt más volt a probléma. Az volt a probléma, hogy legyen ez a szervezet, vagy szüntessük meg, vagy szûnjön meg. Az akkori hónapok ez irányú polémiái még élénken élnek - legalábbis azok emlékezetében biztos, akik ebben közvetlenebbül részt vettek.
A baj azonban az, hogy egy ilyen szervezetet mindig föl lehet használni rossz célokra is. Rossz és kedvezõtlen célokra. Mindig. Az, hogy a biztonság, az ország biztonságának érdeke miatt mûködtetni kell, és az, hogy egy ilyen kockázat jár vele, kétségkívül szorosan kapcsolódik a felügyelet, ellenõrzés és kontroll rendszeréhez. Nos, ebben a törvényjavaslatban a parlamenti képviselõknek, helyesebben a parlament nemzetbiztonsági bizottságának valóban olyan szerepe van, ami módot ad arra, hogy a kontrollt, a parlament kontrollját megfelelõ módon gyakorolja.
Van még egy kérdéskör azonban: ez a védelem és különbözõ személyek ellenõrzésével kapcsolatos kérdéskör. Ez annyit jelent, hogy ilyen funkcióra vállalkozók - ezek között képviselõk is vannak, ezek között ellenzéki képviselõk is vannak, és más, magasabb beosztást betöltõ személyek -, bizony beengedik a magánszférájukba ezt a szervezetet, amelyiknek valóban ügyelni kell arra, hogy ne közelítsék meg bizonyos állami érdekek képviselõit, vagy titkok hordozóit éppen, ne kerüljön olyan helyzetbe, amelyiknél kompromittálódhat, netán ne zsarolhassák, és nem folytatom tovább, hogy mennyi ok miatt kell egy ilyen kontroll. Van olyan ország, ahol ez van, és van, ahol nincs. Én azt hiszem, hogy egyet kell értenünk azzal, kell hogy ilyen legyen.
Felvetõdik a kérdés, hogy e feladathoz, az e törvényjavaslatba foglalt, és különbözõ módon módosító javaslatokkal, vagy korábbi egyezkedések alapján már módosult ténykedéshez a szükséges bizalom adott-e.
Tisztelt Ház! Ez a bizalom nagyfokú bizalom kell hogy legyen. És magam kénytelen vagyok utalni arra, hogy történt azért az új kormány megalakulása óta olyan esemény is - nem is egy, kettõ is -, amelyik a bizalom szempontjából okoz azért némi belsõ megrendülést annak, aki ennek részese volt. És aggályos, amikor magától a szervezettõl érkeznek olyan inspirációk, amelyek törvényi félreértésen, sõt olyan szövegformában jelennek meg, amelyek bizonyos szemléletre is kellemetlen módon utalnak, olyan szemléletre, amelyik 1989 elõtt érvényesült inkább e honban, mint azóta.
Ezért én úgy hiszem, a miniszter úrnak különösen kell ügyelni arra, hogy eme kényes funkciót, ami az ország vezetõinek, parlamenti képviselõinek kontrolljával foglalkozik, olyan személyek végezzék, akik minden szempontból megfelelnek azoknak a követelményeknek - és azt kell mondanom, az intelligencia-hányadosbéli követelményeknek, a tapintat és empátia készségével rendelkezés igényének -, akik egy ilyen feladat ellátására alkalmasak.
És ez még nem elég. Nagyon fontos, hogy e körben közvetlenebbül érvényesüljön egy miniszteri felelõsség. Egy miniszteri politikai felelõsség. Mert a téma, úgy hiszem, nem szorul bõvebb kifejtésre, hogy ez milyen lényeges. Miniszter úrral én több alkalommal tárgyaltam e körben is, és ilyen természetû egyeztetésre is készségét mutatta - és ezzel teljes mértékben egyetértek. Azonban nagyon fontos, hogy a törvény késõbbi elfogadása után is ezek a lehetõségek nyitottak maradjanak, hisz roppant kellemetlen volna, ha rossz felismerésekbõl, jogszabály helytelen értelmezésébõl, vagy a dolgok nem megértésébõl itt, vagy ott e körben bármilyen botrányos esemény következne be, hisz hitelét járatná le annak, ami nagyon fontos: hogy az ország vezetõi vállalják és felvállalják, és helyeslik e törvényben a személyükre irányuló kontrollt, ha ez a kontroll csak akár egy esetben is vétene a tárgyilagosság követelménye ellen.
(17.50)
Nem kívánok most, e helyt és e körben magáról a törvényrõl részletesebben szólni, hiszen mindig minden törvény esetében messzemenõen mérlegelni kell azt, hogy milyen szervezet hajtja végre, milyen körülmények között érvényesül. Nálunk sajnos gyakorta elõforduló úgynevezett absztrakt törvényalkotás, amikor a törvény önmagában logikus és rendben van, csak ahhoz az életviszonyhoz nincs közvetlen köze, amit szabályozni hivatott. Nos, ebben a dologban úgy hiszem, hogy ezt a követelményt nem lehet eléggé hangsúlyozni.
Ha bármi probléma merül fel bármely körrel kapcsolatban, amit a törvény megjelöl védelmi vagy ellenõrzési szempontból, nekem az a leghatározottabb véleményem - most egyéni véleményemet mondom -, hogy akkor annak a csoportnak, amelyik bármi aggályból e törvényben nem kerülhetne szabályozásra a késõbbi viták miatt, módjában van önként felvállalni és igényelni, hogy ez a kontroll rá nézve érvényesüljön. Ezt csak azért említem, mert hisz itt alkotmányos, házszabálybéli és egyéb aggályok lehetnek még. Eléje akarok menni, hogy ez ne jelentse azt, hogy akár a nemzetbiztonsági bizottság tagjai - mert a Házszabály azért ebben aggályokra alapot ad - ne kerüljenek olyan természetû kontroll alá, ami éppen adódik nagyobb hatáskörükbõl vagy nagyobb ismeretszerzési lehetõségükbõl vagy benyomulásukból e szolgálatok belvilágába; hiszen valójában a törvény azt teszi lehetõvé, hogy ez kontroll, személyi kontroll nélkül történhessen. Ez az ország kockázatát jelentené.
Tehát a védelem és a biztonság terén úgy hiszem, ez egy olyan fontos kérdés, hogy akkor is meg kell oldani, ha más okból itt valamiféle akadályok lehetnek.
Tisztelt Ház! Többféle módosító javaslattal jelentkeztem magam is. Ezek a módosító javaslatok érintenek tulajdonképp elveket is és konkrét normaszövegeket is. Én nagyon szeretném, ha lenne törvényünk. Nagyon szeretném, ha megszûnnének azok a kezdeményezések, amelyek most az elõbb utalt bizottsági tárgyalásokon vagy lesznek vagy nem lesznek. Nagyon szeretném, ha nem kellene nekünk olyan újabb vitát kezdeményezni, amely a kormánykoalíción belüli polémiából ered, hangsúlyozom: ismételten.
Ez a törvény lehetõvé tenné a lelkek megnyugvását is e körben, nem beszélve azokról a személyekrõl, akik e feladatot de facto ellátják ott, akár a nemzetbiztonsági, akár az információs, akár a két katonai hivatalban, hiszen végig bizonyos bizonytalanságot okozott az egyértelmû törvényi szabályozás hiánya. Természetesen azt a kormányzati munkában akkor is át kell hidalni, ha exlex állapot van, de megnyugtató igazán egy ilyen természetû törvényjavaslat elfogadása, a parlament által nem lebecsülendõ aggályok figyelembevételével és annak figyelembevételével is, hogy egyes vonatkozásokban bizony nehéz ellenérveket találni azokkal a kifogásokkal szemben, amelyek a különbözõ hozzászólásokban a törvénnyel kapcsolatban elhangzottak.
Úgy hiszem, az a többé-kevésbé kialakult megfelelõ felfogás és hangulat, ami a nemzetbiztonsági bizottság munkáját, a nemzetbiztonsági bizottság és a felügyelõ miniszter úr kapcsolatát kialakította, nagyon biztató a jövõre nézve. Nem volt mindig ilyen a nemzetbiztonsági bizottság és a felügyelõ miniszter kontaktusa, hozzá kell tennem; azt is hadd tegyem hozzá, korábban nem a felügyelõ miniszter hibájából... Ez biztató arra nézve, hogy meg lehet kockáztatni, hogy ez a törvény, ha hatályba lép, szigúan megmarad a törvények által szabott keretek között. És a szervezet is, amely erre a célra mûködik, nem engedi meg magának, hogy ne e törvény szellemében és tételes elõírásai szerint mûködjön, és e vonatkozásban a miniszter úr, a felügyelõ miniszter személyes felelõssége úgy hiszem, elsõrendû kérdés. E tekintetben még gondolom, a bizottság is elfoglal álláspontot, és remélhetõleg az ilyen természetû módosító javaslat az ellenõrzési funkció odatelepítésével, megfelelõ helyre telepítésével még a törvény kiegészülhet. Köszönöm. (Taps.)