KÕSZEG FERENC (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Bár a nevem Boross képviselõtársam felszólalásában nem hangzott el, de olyan átható pillantást vetett rám, hogy azt gondolom, a személyes érintettség jogán is érdemes, indokolt, hogy kétperces reflexióra kérjek lehetõséget.
Az összefüggés, amelyrõl szólt, az, hogy egyes képviselõk, esetleg egyes pártok, mondjuk a Szabad Demokraták Szövetsége, valamikor a nemzetbiztonsági szolgálatok létét vonták kétségbe. Azt hiszem, ez így nem áll. A magam nevében hadd mondjam azt, hogy sosem gondoltam azt, hogy nemzetbiztonsági szolgálatokra nincsen szükség. Azt azonban gondoltam, és talán nem is egyedül gondoltam a Szabad Demokraták Szövetségében, hogy a szolgálatoknak részben személyi tekintetben és strukturális tekintetben, funkcionális tekintetben a megtörténtnél radikálisabb átalakítására lett volna szükség. Azt gondolom, hogy ami a kérdés személyi részét illeti, ezen túllépett az idõ, de ami a szervezeti részét illeti, talán nem, és azért is örülök annak, hogy ez a kérdés a tervezett országgyûlési határozat következtében napirenden marad.
Talán még annyit fûznék hozzá Boross Péter felszólalásához, hogy köztudott az, hogy az elõzõ kormány is készített törvénytervezetet, törvényjavaslatot. Azt gondolom, az, hogy ezeknek az elfogadására nem került sor, annak is a következménye, hogy az elõzõ kormányzat nem merte vállalni az ezzel kapcsolatos - hogy így mondjam - világnézeti vitát. Itt valóban világnézeti vitáról is szó van, egy államközpontú, effektivitás-központú és egy emberi jogok, garanciális szempontok központú szemléletmódnak részben összeütközésérõl, részben kiegyezésérõl.
Talán jobb lett volna, ha az elõzõ ciklusban kerül erre sor, mert akkor a vita inkább a plenáris ülés elõtt és a világ nyilvánossága elõtt folyt volna. Ez a vita azonban most is megtörtént, és azt gondolom, az, hogy ez a kormányzat erre a vitára lehetõséget adott, az nem hibája a jelenlegi kormányzatnak, hanem erénye, és jól tette a kormány, hogy erre lehetõséget adott. Köszönöm.