DR. BOROSS PÉTER (MDF): Tisztelt Ház! Mindnyájan emlékszünk még az ötvenes évekbõl arra a közismert mondásra, hogy ezentúl minden másképpen volt... Én örömmel hallottam, hogy tulajdonképpen emlékezetzavarban szenvedek, mert együttes mûködésünk keretei alakultak ki ilyen természetû teoretikus viták során és keretében, és a törvény jó lett volna, ha akkor megszületik. Azért az õszinteség kikívánkozik belõlem: esélyünk se volt rá akkoriban, az elhangzó érvek nem tették volna akkoriban lehetõvé, hogy olyan törvény szülessen, mint amilyen törvényjavaslatként most tárgyalásra kerül.
(18.00)
Természetesen ilyen természetû polémia Kõszeg Ferenc képviselõ úrral azt hiszem öt éve folyik, és óriási rutint szereztünk már ebben, hogy egymás álláspontját cáfolgassuk. De nekem változatlanul az a meggyõzõdésem, hogy ennyi érlelõdési idõ kellett, és ezt '91-ben vagy '92-ben, a meddõ kísérletek után - az sem véletlen, hogy miért szakadt meg ennek a törvénynek tárgyalása itt a parlamentben - nem lehetett volna sikerre vinni úgy, hogy mûködjön is az a szervezet. Zárójelben még csak annyit, '92-ben még csak esélyünk sem volt olyan rendõrségi törvényre, mint amit '94-ben mégis egyéb okból sikerült elérnünk, és bízom benne, hogy legalább az egy jónak minõsíthetõ törvény lett. Ehhez is fûzõdnek ilyen optimista képzelgéseim.