DR. TROMBITÁS ZOLTÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A polgári demokráciákban általában elismertnek számító az a vélemény, hogy a végrehajtó hatalmat a törvényhozás ellenõrzi. E törvényjavaslat legfontosabb hibájának azt tartom, hogy ez az elv nem érvényesül. Ugyanis eszerint nem a parlament ellenõrzi a végrehajtó hatalmat és annak legrejtélyesebb szervét, a titkosszolgálatot, hanem fordítva: a titkosszolgálat ellenõrzi a nép választott képviselõit. Feje tetejére állított logika. Persze nem állítom azt, hogy ez nem módosítható megfelelõ indítványokkal, tehát arra megfelelõnek ítélem, hogy kellõ módosításokkal el lehet fogadni.
Ezért Wachsler Tamás képviselõtársammal - aki az elõzõ parlament utolsó idõszakában a nemzetbiztonsági bizottság elnöke volt, és Boross Péter képviselõtársunk elõdje ebbõl a szempontból - mintegy 60 oldalnyi módosító indítványt nyújtottunk be a törvényjavaslathoz. Megpróbáljuk az indokainkat elmondani annak érdekében, hogy a titkosszolgálatok egyfelõl hatékonyan mûködhessenek, másfelõl viszont ezt a hatékony mûködést ne használhassák fel a politika befolyásolására, és konkrétabb garanciarendszer kiépülése történhessen meg ezáltal.
Az egész parlament és az egész törvényhozás természetesen nem ellenõrizheti a titkosszolgálatokat - ezt teljes mértékben elfogadom. Azt a logikát, hogy szûk körû bizottságot hozzunk létre - illetve már létezik is -, egy szûk körû bizottságot hatalmazzunk fel olyan jogosítványokkal, hogy gyakorolja ezt az ellenõrzõ jogkört, teljes mértékben osztom és elismerem. A törvény ilyen irányú javaslatait magam is támogatom, csak kevésnek találom. Úgy ítélem meg, hogy ezek sokszor inkább gumiparagrafusokban megfogalmazott jogosítványok a bizottság részére, amivel szemben számos esetben a végrehajtó hatalom és a szolgálatok visszaélhetnek vagy kihasználhatják ezt a helyzetet. Tehát módosító indítványaink arra is irányulnak, hogy megpróbálunk ilyen szempontból módosítani a törvényen.
A részletes vitában természetesen tételesen, szakaszonként kifejtjük majd érveinket, de engedjék meg, hogy módosító indítványaink kapcsán néhány, a teljesség igényét messze nélkülözõ véleményt ha vázlatosan is, de ismertessek önökkel. A törvényjavaslat 14. §-a tárgyalja azt többek között, hogy a bizottság miket tehet. Itt azt mondja, hogy általános tájékoztatást kérhet az igazságügy-minisztertõl és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító minisztertõl, a honvédelmi minisztertõl, a fõigazgatóktól - azonban csak általános kérdésekben. Mi azt javasoljuk, hogy ne csak általános, hanem konkrét kérdésekben is kérhessen a bizottság vizsgálatokat. Azt gondolom, félelemre nincsen ok, hiszen a bizottságban biztosított a kormánypárti többség, tehát ezt a lehetõséget a bizottság számára a parlamentnek, a törvényhozásnak biztosítani kell.
Ebbe a körbe mi nemcsak az érintett minisztereket vonnánk be módosító javaslatunkban, hanem az információgyûjtést engedélyezõ bírákat is. Ugyan ez ellen elhangzottak érvek, hogy nem feltétlenül volna helyes, ha a bírák ilyen módon bevonhatók lennének bármiféle vizsgálatba, de azt gondolom, hogy a magyar alkotmány és a Házszabály szerint is egy bizottság elõtt minden magyar polgárnak kötelessége megjelenni, tehát egy engedélyezõ bírának is kötelessége megjelenni.
Szintén a törvényjavaslat 14. §-a - amit szintén eléggé gumiparagrafusnak érzékelhetek - azt mondja, hogy kivizsgálhatja a bizottság a nemzetbiztonsági szolgálatok jogellenes tevékenységére utaló panaszokat, ha a panaszos egy elõzõ bekezdésben meghatározott vizsgálat eredményét nem fogadja el, és a panasz súlya a vizsgálatot indokolttá teszi. Mi teszi indokolttá a vizsgálatot? Mi megpróbálunk ide egy garanciálisabb szabályt betenni: ha a bizottsági tagok legalább egyharmada úgy ítéli meg, hogy ez indokolt, akkor érdemes ezt a vizsgálódást természetesen megtenni.
Szintén a 14. § megint a bizottság jogosítványaival foglalkozó terület, ahol a bizottság megkapja azt a jogkört - szerintem helyesen -, hogy véleményezze a nemzetbiztonsági szolgálatok költségvetésének részletes tervezetét. Az elõbb a vitában már felmerült a rendõrségi törvény, amely '94- ben megszületett. A rendõrség is jogosult titkos információk gyûjtésére, viszont a rendõrséget nem ellenõrzi a nemzetbiztonsági bizottság - legalábbis az én olvasatomban -, ezért ide beiktatnánk egy olyan pontot, amely azt mondaná ki, hogy "a titkos információk gyûjtésére jogosult egyéb szervezetek költségvetésének e tevékenységével kapcsolatos tételeit". Nem tudhatjuk még, hogy kik lesznek jogosultak titkos információ gyûjtésére: eddig a rendõrség jogosult még rá, de elképzelhetõ, hogy mások is kapnak ilyet. Lehet érdeke az országnak, hogy kapjanak titkos információ gyûjtésére más szervek is jogosítványokat, ezt nem kell feltétlenül kétségbe vonni, de a bizottság kapjon konkrét lehetõséget arra, hogy ezeket a tételeket ellenõrizni is tudja.
Maradok a 14. §-nál - úgy látszik, a bizottság jogosítványait elég fontosnak tartottuk. A bizottság, ha ellenõrzési jogkörének gyakorlása szempontjából szükséges - mondja ki a javaslat -, a nemzetbiztonsági szolgálatok munkatársait szakértõi tevékenységre kérheti fel. Mi itt inkább az "annak", illetve "annak tagjai" beszúrását javasolnánk, mert azt gondoljuk, hogy a nemzetbiztonsági bizottság az Országgyûlés bizottsága, abban különbözõ politikai pártok képviselõi ülnek, akik adott esetben politikai véleménykülönbségeiket politikai vitában ütköztetik. A nemzetbiztonsági bizottság tehát egy politikai testület, amely a titkosszolgálatok politikai ellenõrzését végzi. Ebben az összefüggésben politikamentességrõl beszélni a parlamenti demokrácia alapvetõ fogalmai ismeretének hiányáról tanúskodna. Nem célszerû tág értelmezési lehetõséget biztosító megfogalmazásokkal csökkenteni a bizottságnak azt a jogát, hogy mikor, milyen célból kíván szakértõket igénybe venni. Elõfordulhat, hogy a bizottság törvényhozási tevékenységének segítésére kíván a szolgálatok személyi állományához tartozó szakértõket igénybe venni, tehát ezért is indokolt lehet egy ilyesfajta módosítás.
A 15. §-ban, annak is (1) bekezdésében a törvényjavaslat azt mondja, hogy a bizottság megkapja a nemzetbiztonsági szolgálatok által készített, a nemzetbiztonság szempontjából fontos általános értékrõl, valamint a kormány számára készített jelentéseket. Ki dönti el, hogy mi a nemzetbiztonság szempontjából fontos jelentés? Természetesen tudom, hogy ilyen szempontból el lehetne árasztani a bizottságot óriási tételû kérdések halmazával, amivel nem tudna mit kezdeni, de úgy ítéljük meg, hogy "a nemzetbiztonság szempontjából fontos" kitételt helyesebb lenne kivenni a törvénybõl. Ezáltal ugyanis nem biztosítanánk egy olyan lehetõséget a szolgálatok számára, hogy mindig eldönthessék, felülbírálhatatlanul bárki által, hogy mi fontos nemzetbiztonsági érdekbõl, és amit õk úgy ítélnek meg, hogy nem fontos, akkor azt a bizottság már nem is ellenõrizheti.
A 15. §-ban azt tartalmazza a törvényjavaslat, hogy amennyiben a parlamenti képviselõ ellen irányul bármilyen titkosszolgálati tevékenység, amelyet a törvény felsorol, akkor errõl a bizottság elnökét vagy alelnökét értesíteni kell. Bocsánat... lehet, hogy itt egy kicsit tévedtem, nem errõl szól pontosan, de összevonva rögtön mondom mind a kettõrõl a véleményemet.
(18.10)
Ha képviselõt érint a titkosszolgálatok ilyen tevékenysége, akkor nagyon helyesnek tartom, hogy valamilyen módon értesíteni kell róla. De hogy kit kell értesíteni, az egy kérdés lehet. Az én megfontolásom szerint - ha például a jelenlegi felállást vesszük, amely azt mondja, hogy a bizottság elnökét vagy alelnökét értesíteni kell errõl - a titkosszolgálatokat felügyelõ miniszter a nemzetbiztonsági bizottság alelnökét értesíti errõl a tényrõl, és ebben az esetben kormánykörön belül marad a teljes információ. Tehát önmagában véve ez nem egy garanciális szabály, ha a bizottság elnöke errõl nem is értesülhet, hisz a bizottság alelnöke úgy dönt, hogy nem tájékoztatja errõl a bizottság elnökét.
Éppen ezért mi azt tartanánk fontosnak, hogy a bizottságot magát értesítsék. Ha már csinálunk egy ilyen szûk körû, ilyen rendkívüli módon átszûrt bizottságot, amelyet minden módon felülvizsgálunk, hogy oda olyan emberek nem kerülhetnek be, akik nemzetbiztonsági szempontból veszélyes elemek lehetnének, akik egyébként is felügyelik a nemzetbiztonsági érdekeket, a titkosszolgálatokat, akkor a bizottság legyen tájékoztatva egy ilyen kérdésrõl. De ha ez valamilyen szempontból semmiképpen sem fogadható el, akkor is, ha az az elv marad, hogy minden bizottságban egy kormánypárti és egy ellenzéki elnök és alelnök van, akkor is mimimumként azt el kellene hogy fogadjuk, hogy a titkosszolgálat az ilyenrõl az elnököt és az alelnököt - vagy alelnököket - értesíti, és ezzel legalább egy minimális garancia beépül.
Én ezt nemcsak a képviselõkre terjeszteném ki, hanem minimum az Országgyûlésben képviselettel rendelkezõ pártok országos, legfelsõ szintû vezetõire, hisz lehetnek - az elõzõ parlamentben is voltak - olyan magas szintû, komoly befolyással rendelkezõ politikai vezetõk - például pártok alelnökei vagy ügyvezetõ alelnökei, most is lehetnek ilyenek -, akik nem képviselõk, ugyanakkor az õ tevékenységüknek a vizsgálata ugyanolyan fontos lehet a párt számára, mintha - mondjuk - egy utolsó padsoros képviselõnek a vizsgálatába folynak bele.
A törvényjavaslat 16. §-ában egy új kiegészítõ (2) bekezdésre teszünk javaslatot, abból a szempontból, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatoknak érthetõ az az igényük, hogy információikat és módszereiket védjék. Ez természetes. Ugyanakkor ha a 16. § az eredeti elõterjesztés szerinti formában kerül elfogadásra, a bizottság összes ellenõrzési jogosítványa értelmetlenné válhat, mert e rendelkezésre hivatkozva bármilyen kérdésre meg lehet tagadni a választ. Tehát ha nem tesszük egyértelmûvé, hogy a törvényhozó és a végrehajtó hatalom összeütközése esetén a törvényhozó hatalomé az utolsó szó, akkor a legnyilvánvalóbb visszaélés esetén sem marad a bizottság kezében semmilyen eszköz.
Ezért szó szerint azt a megoldást javasoljuk, hogy a bizottság jelen lévõ tagjai kétharmadának egyetértésével kötelezheti a minisztert, illetve a fõigazgatót az itt szereplõ bekezdés szerinti információk kiszolgáltatására. Tudom, hogy ez majd vitára fog okot adni, de abban az esetben, ha a bizottság kezében nincsenek hatékony eszközök, akkor nemzetbiztonsági érdekre hivatkozva bármikor megtagadhatja a fõigazgató vagy a miniszter az ellenõrzést gyakorló bizottságnak a felügyeletét.
A következõ módosító indítványt már hárman jegyezzük: Kövér László képviselõtársam is aláírta ezt a módosító indítványt, amely azt célozza, hogy pártba, illetve társadalmi szervezetbe a titkosszolgálatok a munkatársaikat szolgálati érdekbõl, a nemzetbiztonsági jelleg leplezésével beléptethetik, és abban azok tisztséget vállalhatnak. Ez a módosító indítvány azt a célt szolgálná, hogy ha az alkotmányos rend megdöntésére irányuló pártok szervezõdnek az országban, akkor a titkosszolgálatnak és a magyar alkotmányos rendszernek elemi érdeke lehet az, hogy ezekbe a szervezetekbe a titkosszolgálat beépülhessen, és információkat gyûjthessen az alkotmányellenes tevékenységrõl. Természetesen ebben, mint mindenben, rejlenek veszélyek, de mivel javaslatunk szerint ez bírói ellenõrzésre tartozó eljárás lenne, tehát a bírói ellenõrzés vagy kontroll érvényesülhetne, így tehát meglenne a garanciális jellege annak, hogy nem használhatnák fel a titkosszolgálatok ezeket az eszközöket egyébként törvényes és jogszerûen mûködõ pártoknak a befolyásolására.