VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagy figyelemmel hallgattuk Békesi László hozzászólását, hiszen fontos hozzászólás volt abban a vitában, amely az egyensúly kontra egyensúly és növekedés vagy csak növekedés vitát járja körül. Én azt hiszem, Békesi László is jól tudja azt, hogy ez a vita a magyar közgazdászok között körülbelül már a '80-as évek eleje óta folyik, és ez a vita egyáltalán nem eldöntött. Mind a két oldalon vannak pro és kontra érvek, és azt ebben a vitában Bokros Lajos, a pénzügyminiszter is elismerte, hogy bizony azok a lépések, amelyek március óta a magyar gazdaságban jelen vannak a kormány döntései következtében, egy recessziós tendenciát elindítottak ebben a gazdaságban. És ennek az eredményei vagy ennek a következményei azért már látszanak, hiszen a második félévben az ipari termelés és a beruházások növekedési üteme csökkent. Tehát a gazdasági konjunktúra egyfajta csökkenésbe, kifulladásba ment át.
Azt hiszem, hogy ez az alapvetõ vita köztünk, hogy van-e értelme úgy megszorító lépéseket hozni, hogy azt a szerény mértékû gazdasági növekedést is veszélyeztetjük, ami elindult, van-e értelme úgy visszafogni a gazdaságot, hogy lemaradunk abban a versenyben, amely a szomszéd országokkal, a világgazdaságban folyik, lemaradunk a tõkevonzás tekintetében, s lemaradunk a piacra jutás tekintetében, hiszen azért a világgazdaság halad, amellett, hogy a magyar gazdaság hol ide, hol oda tesz cikcakkokat.
Még egy dolgot szeretnék mondani, hogy Békesi László is utalt arra, hogy itt azért egyfajta kombinált gazdaságpolitikára van szükség, olyan lépéseknek a sorozatára, amelyek tekintettel vannak az egyensúlyra is és a növekedésre is.
Én szeretném emlékeztetni a képviselõtársaimat arra, hogy a Fidesz 1993 õszén tett erre egy javaslatot, akkor ez heves ellenállásra talált mind az MSZP, mind az SZDSZ soraiban, tehát a mai kormánypártok soraiban. Örömmel halljuk viszont néha azokat az állításokat, amelyeket annak idején megtettünk. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a jobb oldalon.)