DR. BÉKESI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr, ha már bátorítást kaptam. Kónya Imrének szeretném jelenteni, hogy nem volt fenntartható a '93 õszétõl '94 végéig terjedõ növekedés. Ennek a növekedésnek a beruházások és az exportbõvülés által indukált elemei maradhattak meg. Az államháztartási deficit és a folyó fizetési mérleg hiányának gyors növekedése által finanszírozott belsõ fogyasztásbõvülés '95-ben már, éppen a kormányzati beavatkozás eredményeként, csökkent. Az az elem tehát, amely a növekedést kizárólag egy importigényes belsõ fogyasztás bõvülésével támasztotta alá, nem finanszírozható, nem tartható fenn. Éppen ez a jó ebben a strukturális átalakulásban, hogy a növekedés tartós elemei, amelyek kihúzzák a gazdaságot ebbõl a bizonyos kátyúból - egyensúlyi és versenyképességi kátyúból is - az export- és beruházásvezérelt növekedés.
Ha pedig nincs beavatkozás - bár igazak azok a korlátok, amelyekrõl Bauer Tamás beszélt, mármint az, hogy az autonóm gazdasági szereplõk hál' istennek nagymértékben tudják magukat az ötletszerûen beavatkozó kormányzati tevékenység hatása alól mentesíteni -, tehát ha az egyensúlyjavítás érdekében történt lépések nincsenek, akkor ez finanszírozhatatlanná vált volna. Az elõny abban van, hogy ez a kettõs elem, a megnövekedõ teljesítmények ilyen struktúrában és a javuló egyensúly ma már együtt van, és ezt érdemes megõrizni. Ez beavatkozás nélkül nem ment volna. Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)