NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A tárcák nagyrabecsült és jelen lévõ Képviselõi! Hozzászólásom tárgya a költségvetés külpolitikai és kisebbségpolitikai tételei közül néhány. Nyolc pontban kívánom összefoglalni a véleményünket.
Elõször is: a terület egészére a nominális szinten tartás, a források reálértékének folyamatos csökkenése a jellemzõ. Ez a helyzet megítélésünk szerint mára visszahat már a külpolitikai cselekvés feltételeire, amelyek ennek következtében beszûkülnek, és egyfajta külpolitikai helybenjárás alakulhat ki. Egy kis, nyitott és az átmenettel küzdõ ország esetében ez nagyarányú károkat okozhat, bár ezek a károk nehezen pontosíthatóak a külpolitika esetében. Tehát utalnék itt a nemzetközi megítélésünk nagyarányú romlására az elmúlt idõszakban, ami a közelmúltban a Ház falai között is vitát váltott ki.
Másodszor azt húznám alá, hogy takarékoskodni lehet ésszerûen - és kell is -, de takarékoskodni nem érdemes ésszerûtlenül. Erre néhány példát szeretnék fölhozni. Vészesen elharapózott az elmúlt idõszakban a nagykövetségi, konzuli épületek értékesítése. Megítélésünk szerint a nagykövetségek ilyen jellegû felszámolása csak végsõ eszköz, és nem lehet a külügyi költségvetés átmeneti likviditási gondjainak az enyhítését szolgáló eszköz. A külképviseletek bezárásához indoknak nem elég, hogy a vételárból majd három évig lehet épületet bérelni - sajnos erre hallottam már példát. Másodszor: a nagykövetségi, külképviseleti épületek elkótyavetyélése pedig megmagyarázhatatlan. Márpedig, ha nem profi cég kap megbízást az adásvétel bonyolítására, akkor ennek meglehetõsen nagy az esélye - és sajnálatos módon erre is van példa.
(10.50)
Harmadszor: a magyar külképviseleti rendszernek teljes kontinensekrõl kivonulni, még ha olyan távoli kontinensrõl van is szó, mint Latin-Amerika, különös rövidlátást tükröz. Latin-Amerikában a külképviseletek 40 százalékára került lakat az elmúlt idõszakban.
Negyedszer: félig-meddig ajándékba kapott épületeket, különösen egy baráti országban, dobra verni, majd féláron eladni, a diplomáciai szokások nagyon durva megsértése, s nem túlságosan növeli Magyarország külpolitikai manõverezési lehetõségeit - Lengyelországról van szó, tisztelt képviselõtársaim.
S végezetül tegyük fel magunknak a kérdést, hogy ez a típusú ésszerûtlen takarékoskodás hova vezethet. Elvezethet-e oda is adott esetben, hogy például takarékossági célból fölszámoljuk a magyar külképviseleti rendszert - vagy esetleg bezárjuk a Külügyminisztériumot, hiszen a Bem téri épületet bizonyára jó áron lehetne értékesíteni. Azt hiszem, végig kellene gondolni, hogy milyen típusú takarékosság elfogadható a külpolitika területén.
A második nagy probléma, amit érinteni szeretnék, a követségek integrálása, a külképviseletek szervezeti egységeinek egymáshoz való viszonyítása, összeszervezése. Jelenleg meglehetõsen nagy szervezeti zûrzavar uralkodik ezen a téren, egyfajta spontán kiéheztetés folyamata zajlik.
A kormányprogram megígérte a kereskedelmi kirendeltségek és a nagykövetségek integrálását. Ez csupán formálisan történt meg, gyakorlatilag nem lett végrehajtva. Továbbra is az IKM kezében vannak a kirendeltségek, de egyfajta "fûnyíró"-szemlélettel ritkítják ezeket a kirendeltségeket az elmúlt idõszakban. Érzékelhetõ az, hogy ezek a kirendeltségek ugyanakkor az összevonás hírére meggyengültek, egyfajta apakomplexusuk alakult ki. Ha létrejön a beígért integráció, akkor ennek gyakran az a módja, hogy a kereskedelmi kirendeltségeket egyszerûen bezárják, s a gazdasági diplomáciára nem marad munkatárs a követségeken, mert a követségek státuszai nem növekednek a gazdasági kirendeltségek bezárásával párhuzamosan.
Elõidézõdik tehát az a helyzet, hogy Magyarország sok helyen fönntart egy nagykövetséget, fönntart néhol gazdasági kirendeltségeket, fönntart értelemszerûen katonai attasét, fönntartja a hírszerzési szolgálatot, fönntartja sok városban a kulturális intézeteket. Gyakorlatilag van egy integrálatlan, szétforgácsolt rendszer, öt intézmény gyakran egymásba is botladozik. De az anyagi szétforgácsolódás hagyján: ennek alapvetõen a szervezeti hatékonyság látja a kárát.
Megítélésünk szerint a külképviseletek integrálásának ügye elénk fog tolakodni újra és újra, amíg ezt a kérdést meg nem oldjuk.
A következõ, a harmadik nagy probléma a költségvetésben, hogy a külpolitikai prioritások nem megfelelõképpen vannak összhangban a külügyi költségvetéssel, illetõleg a külügyi költségvetés nincs összhangban a prioritásokkal.
Az európai integráció kérdésében nagyon régóta megoldatlan, hogy milyen intézményi háttér keretében kell koordinálni az európai integrációs folyamatot. Jelenleg a Külügyminisztérium a megbízott ezzel a feladattal. Ugyanakkor tapasztalhatjuk, hogy a költségvetésben félmilliárd forint el van különítve az európai integrációs stratégia kialakítására, de ez jelenleg a Miniszterelnöki Hivatalnál található. Nyilvánvalóan majd az elkövetkezendõ idõszakban megint kibontakozik egy szervezeti vita.
Másodszor megemlíteném pozitív példaként azt, hogy az európai uniós integrációnk hátteréül egy, a kommunikációs stratégiát finanszírozó költségvetési tétel elkülönítésre került. Ugyanakkor érzékelhetõ, hogy nem annyira az európai unióval kapcsolatban merült föl a kommunikációs probléma, a közvéleménnyel való kapcsolattartás problémája, hanem sokkal inkább a NATO-val kapcsolatban, és NATO-kommunikációs stratégiáról mind ez idáig nem tudunk. Márpedig ez sürgetõ, hiszen ha nem lép a kormány e tekintetben, akkor Thürmer Gyula fogja hangolni az országot a NATO-csatlakozás ellen, ami azt hiszem, nem élvezné semelyik parlamenti erõ támogatását.
Harmadszor: a külpolitikai prioritásokhoz kapcsolódóan szintén szeretném jelezni, hogy megfelelõnek tartjuk a "Partnerség a békéért"-program felosztását. Úgy gondoljuk, rendeltetésének megfelelõen van ez az összeg a költségvetésben elhelyezve. Ugyanakkor - mint már az elõbb jeleztem - nemcsak kommunikációs stratégia nincs a NATO vonatkozásában, hanem ki kell dolgozni a komplex csatlakozási programot a NATO-hoz, hiszen elkészültek a csatlakozás feltételeit jelzõ NATO-dokumentumok. Ennek mind ez idáig még nem látjuk a jeleit, hogy mozgolódás lenne.
Negyedszer: a kisebbségpolitikáról szeretnék most szólni. A kisebbségpolitika tényleges helyét a magyar külpolitikában a költségvetési pozíciója jelzi a legkendõzetlenebbül. Hadd idézzek a kormányprogram 119. oldaláról: "A határon túli magyar közösségek anyagi támogatását a kormány legalább a jelenlegi szintet megõrizve, a mindenkori éves költségvetés elõre meghatározott százalékában kívánja biztosítani. 1994. év..." - 1994! - "... végéig kidolgozza a támogatási rendszer elveit, irányait és módszereit."
Tisztelt Képviselõtársaim! Ebben az egy paragrafusban - a kormányprogramból idéztem - három, nem teljesült ígéret van. Elõször is: a támogatást nem sikerült szinten tartani. A '94-es reálértéknek körülbelül a fele lesz az 1996-os összeg reálértéke.
Másodszor: mind a mai napig várat magára, hogy a határon túli magyarság számára elõre meghatározott százalékban biztosíttassék a támogatás a magyar költségvetésbõl. Jelenleg egyébként mintegy 900 millió forint van erre a célra elkülönítve, nem éri el az 1 milliárdot, ami tehát a költségvetés fél ezrelékénél is kevesebb.
Harmadszor: értelemszerûen támogatási rendszerrõl sem lehet egy ilyen feltételrendszerben beszélni.
Amikor mi, ellenzéki képviselõk, számon kérjük a magyar kormányon, hogy nem támogatja a kisebbségi magyarok autonómiatörekvéseit, akkor a kormánypárti oldalról a válasz gyakran az szokott lenni, hogy a gyakorlati, helyi cselekvés az igazán fontos, az "autonómia alulról" elve. De tegyük föl a kérdést: hogyan lehet gyakorlati helyi cselekvést végezni, autonómiát alulról építeni 0,9 milliárd forintból? Nevezhetõ-e valóban prioritásnak egy ilyen költségvetési háttérrel a határon túli magyarság támogatása? A támogatás zömét három nagy, gerinchálózatnak is nevezhetõ, de félárbocon mûködõ alapítvány közvetíti a határon túli magyarok irányába. Az egyik a Kézfogás Alapítvány, ami a gazdasági támogatásokat koordinálja. Ennek az összege 200 millióról 200 millióra "növekedett" - tehát nominálértékben ugyanannyi maradt az idei költségvetésben, mint az elõzõ volt. A másik ilyen, a gerinchálózatban mûködõ intézmény az Illyés Alapítvány, kulturális profillal. Itt 340 millió van, 300 millióról. A harmadik pedig a Segítõ Jobb Alapítvány, egészségügyi profillal, 110 millióról 130 millióra megy föl a támogatás összege.
Azt hiszem, a gazdasági támogatások jelentõségét akkor, amikor Romániában beindul például ezekben a hónapokban a kisprivatizáció, nem lehet alulbecsülni. Bár a közlekedési tárcának volt egy nagyon pozitív lépése ebben a költségvetésben, és az elmúlt idõszak politikáját is - ami a gyakorlati lépéseket illeti - ez visszaigazolja. A párkányi híd és a záhonyi híd betervezése a költségvetésbe nagyon komoly kisebbségi eredménynek is tekinthetõ.
A kulturális támogatásoknak a gyakorlatilag nem növekedése - alig 10 százalékos növekedésrõl van szó - abban a helyzetben, amikor például Szlovákiában a Csemadok támogatása - amely a felvidéki magyar kulturális szervezet - egyharmadára esett vissza, de még ennek az egyharmadnak is csak a felét akarják folyósítani a szlovákiai magyar szervezet számára, mondván, hogy majd a másik felébõl valamilyen magyar nyelvû sajtót finanszíroznának inkább.
(11.00)
Nos, ilyen helyzetben a kulturális támogatás jelentõségét azt hiszem, szintén nem lehet alábecsülni.
Az egészségügyi tevékenységet végzõ Segítõ Jobb Alapítvány gyakorlatilag a nagyon rossz egészségügyi helyzetben lévõ nagyon súlyos mûtétek finanszírozását szolgálja, de ez az összeg általában - ami gyakorlatilag továbbra is fennmarad - már a félév tájékán el szokott fogyni. Úgy gondoljuk, hogy ezek az alapítványok, ez a gerinchálózat kapacitását tekintve egy nagyságrendileg nagyobb támogatást is át tudna ereszteni, és úgy gondoljuk, hogy erre a munkára azért is szükség van, mert például az Illyés Alapítvány tevékenysége mintaértékû. Az elosztás hatékony, a bürokrácia csekély, a határon túli magyar alkuratóriumok döntés-elõkészítõ helyzetben vannak, és - negyedszer - a fõkuratórium is hatpárti jellegû. Úgy gondolom, hogy vitathatatlanul össznemzeti ügyrõl van szó, és valószínûleg ebben a Házban is sokan egyetértünk ebben a kérdésben; már csak tenni kellene valamit, tisztelt képviselõtársaim.
Hatodszor: a Mûvelõdési Minisztériumban van a forrásoknak körülbelül az egynegyede. A Mûvelõdési Minisztérium költségvetése az idén ezen a téren átláthatóbb, strukturáltabb, de a leépülés itt is szembetûnõ: 300 millióról 220 millióra esik le a támogatásnak az általam kisilabizált összegszerûsége. Csökkent a diákok ösztöndíj-támogatása 167-rõl 145 millióra. Sok, határon túli diák tanul Magyarországon, bár ezeknek a száma is csökkent, viszont tudjuk, hogy a határon túli magánintézmények száma megszaporodott. Azok a diákok, akik idáig itt voltak, most oda fognak jelentkezni, és megítélésem szerint indokolt lenne az, hogy azokat a forrásokat, amelyek az elmúlt években ösztöndíj gyanánt a határon túli diákok számára Magyarországon rendelkezésre álltak, azok most elérhetõvé váljanak a határon túli intézményekbe járó diákok számára is. Azt hiszem, ez nem lenne egy elfogadhatatlan fordulat a kultusztárca ösztöndíj-politikájában.
A pedagógus-továbbképzésre elkülönített tétel pedig egyszerûen megszûnt a költségvetésben. Ezt, a legfinomabban szólva is, helytelennek minõsíthetem. Úgy gondoljuk, hogy a felsõfokú alapképzés magyarországi létesítése helyett inkább az ilyen típusú továbbképzésekre van szükség a határon túli magyar vonatkozásban.
Hetedszer: a Duna TV-rõl. A Duna TV továbbra is kegyvesztettje a magyar költségvetésnek. A tavalyi összeghez képest is csökkent 150 millióval a támogatása. Tisztelt képviselõtársaim, azt hiszem, jó lenne most már, a médiatárgyalások vége felé pontot tenni arra az áldatlan küzdelemre, ami a Duna TV körül évek óta folyik. Úgy gondoljuk, a Duna TV igazolta a létjogosultságát. A legszerényebb számítások szerint is 4 milliárd forint lenne a jövõ évi mûködéséhez elengedhetetlenül szükséges összeg. Ehelyett van 2,35 milliárd forint a Duna TV számára.
Biztató az is, hogy a médiatárgyalásokon egyetértés alakult ki a tekintetben, hogy ezentúl az elõfizetési díjak 8 százalékát a Duna TV fogja megkapni. Ez egy rugalmasabb támogatási rendszer kialakítását vetíti elõre. De azt hiszem, ez a körülbelül 1 milliárd forintos összeg még nem pótolja a Duna TV számára elengedhetetlenül szükséges forrásokat. Én errõl a helyrõl szeretném kérni tisztelt képviselõtársaimat, hogy próbáljunk meg egy hatpárti módosító javaslatot benyújtani, amely legalább 3 milliárd forintra fölemeli az elõirányzatot a Duna TV számára, és ily módon talán lehetõség lesz arra, hogy ez a hatékony, kis létszámmal mûködõ televízió - amelyet ugyanakkor egyes határon túli magyar területeken, például a Székelyföldön, 100 százalékban néznek - mûködni tudjon és fennmaradjon. Bár nem kis keserûséggel kell hozzátennem azt, hogy Temesváron, Aradon, Kolozsváron ragadós a példa, hogy kitiltják Erdély kábeltévéibõl a Duna TV-t; ne adja Isten, hogy akkor megszûnjön a Duna TV finanszírozásának a gondja.
Nyolcadszor, befejezésként engedjenek meg néhány gondolatot a Teleki Alapítványról. A Teleki Alapítvány 1994-ben 102 milliót kapott, tavaly 82 milliót, idén 70 milliót. Tisztelt képviselõtársaim, hova fog ez vezetni? Három éven belül 0 lesz a Teleki Alapítvány költségvetése. Érthetetlen! Érthetetlen, hiszen a külpolitikában különösen érvényes, hogy a tudomány a leghatékonyabb befektetés. Megítélésünk szerint nincs kormány, amely nélkülözhetné a külügyi agyközpontot, nincs kormány, amely nélkülözhetné a színvonalas külföldi tájékoztatást.
Tudtommal egyelõre sem az agyközpont, sem a külföldi tájékoztatás terén nem jeleskedik az ország. Pedig megítélésünk szerint javulnak azok a feltételek, amelyekkel a magyar külpolitika számára elementáris fontosságú kollektív jogokat, területi autonómiát tudományos szinten is be lehetne vinni a nemzetközi döntéshozatali centrumokba. Márpedig az épületek fölépültek a Szilágyi Erzsébet fasoron, a kutatók ott vannak, úgy tûnik, a vezetési feszültségek is megoldottnak tekinthetõk, csak nincs kormánymegrendelés, gyakorlatilag minimális, de annál is kevesebb; finanszírozásleépülés van itt is. Leépülés, mint a külügyi terület egészén.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)