IVANICS ISTVÁN (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselõtársak! Az 1996. évi költségvetés nem egyszerûen egy a költségvetések sorában, hanem szándék szerint egy jelentõs gazdasági átalakítás ígéretével megfogalmazott dokumentum. Megkésve ugyan, de elõttünk van, és alapvetõ feladatunk, hogy a vita, az elemzések során, a vélemények ütköztetésével megjelenítsük teljesíthetõségét, a hiányosságokat, a veszélyhelyzeteket, a szakterületek összehangoltságát s a többi.
Megállapíthatjuk, hogy ebben a tükörben viszont nincs jelentõs változás. Ugyanúgy szenved azoktól a hatalmas problémáktól, amelyek e nagymértékû gazdasági átalakítás, az országnak egy sorsfordulója következtében elõttünk vannak. Úgy gondolom, hogy az elõttem elhangzottakból egyértelmûen kiderül, hogy bizony nagyon sok olyan hiányossága mutatkozik meg, amelyek vagy a viták alapján, vagy pedig egy késõbbi módosítással újraigazítást igényelnek. Egyértelmûen kitûnik ez az Állami Számvevõszék jelentésébõl is, hiszen egy nagyon érzékeny ponton - ahol a decentralizált alapok összevonásáról rendelkezik a törvény, megszünteti ezt, és a minisztériumok kezelésébe hozza - , ott az újraindításnak, e feltételeknek a teljesítését a minisztériumok csak februárban dolgozzák ki. Tehát mindenképpen törést szenved, és mondhatjuk úgy, hogy a demokratikus felépítményi rendszer szenved ezzel csorbát. Ez további csorbát szenved a döntési hierarchia szétszabdalásával, a külön törvény szerinti szabályozási módszer megjelenítésével, az önkormányzati rendszerek leértékelésével, a minisztériumi szakirányítás további átpolitizálásával. Ezek sajnos visszamutatnak régebbi idõkre. Reméljük, hogy a kincstári reform ezt tudja valamilyen módon kompenzálni, és egy valós, rugalmas mûködéssel olyan irányba terelni az államháztartás mûködését, amely kielégíti azokat a feltételeket, amelyeknek egy modern, demokratikus jogállamban meg kell felelni.
Természetesen maga az államháztartási törvény a kincstár mûködtetésével kapcsolatban számos dilemmát vet föl, amelyek szintén azt indukálják, hogy hamarosan módosításokra, kiigazításokra lesz szükség.
Közvetlenül a költségvetési törvényjavaslat Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium címû fejezetével szeretnék foglalkozni. Ezeknek a szakkérdéseknek a megvilágításával szeretném abba a helyzetbe hozni a tisztelt Házat, hogy valójában tudjuk értékelni, hogy ezen a területen az az igény, amely az ország átalakításával szemben felmerül, valóban reálissá tehetõ, valóban megvalósítható-e, és hol kellene véleményünk szerint ebben a kérdésben módosítani, vagy hol vannak olyan hiányosságok, amelyeket mindenképpen ki kell küszöbölni.
A Magyar Államvasutak költségvetési támogatása európai összehasonlításban igen szerénynek mondható. Ezen a negatív rekordon jelent némi javulást, hogy a központi költségvetés a MÁV Rt.-tõl átvállalt hitelek törlesztésére 28 milliárd forintot; a '92-95 között felvett likviditási hitelekbõl keletkezett adósságait és azok kamatainak megfizetését is átvállalja. Azonban meg kell jegyezni, hogy ez a gesztus nem egyenlõ még a vasútbarát politikával. A fõ feladat a vasutakat kiszabadítani az egyre növekvõ elszigeteltségbõl, beilleszteni az anyagmozgatás rendszerébe, a meglévõ lehetõségeket sokkal hatékonyabban kihasználni, preferenciát biztosítani esetlegesen a nagy létszámú magyar iparvágányok aktív kihasználására, a közvetlen, direkt, kikötõi szemléletû ipartelepítésre és végsõ soron a tevékenységnek olyan mértékben rugalmassá tételére a vasúti szállítás területén, amely minden helyen kapcsolódik az áruszállítás modern folyamatába; mert különben nem lesz esélye a magyar vasúthálózatnak, hogy a nemzetközi vonalakon kívül egyáltalán megközelítse a gazdaságos mûködtetés feltételeit.
Szólni kell a Hírközlési Alapról, hiszen ezt az 1995. évi LIV. törvény hatályon kívül helyezi.
(12.00)
Ezt a törvényt június 22-én hirdették ki, megszüntetésének szándéka pedig már a 2219/95. (VIII. 4.) kormányhatározatban megjelenik. Ugyanis a határozat 5. pontja úgy rendelkezik, hogy az elkülönített állami pénzalapok államháztartási alrendszerének részét képezõ Hírközlési Alap '96. január 1- jétõl integrálódjék az alapot kezelõ költségvetési fejezetbe, vagyis a KHVM fejezetébe.
Tekintettel arra, hogy a kormány a fejezeten belüli címek közötti átcsoportosítást hajthat végre, sõt e jogát a fejezetért felelõs miniszternek is átengedheti, kétségessé válik a Hírközlési Alapnak a távközlési törvényben foglalt célokra való felhasználása. Megjegyzem, hogy az alapba eddig becslések szerint mintegy 25 milliárd forint került, melynek túlnyomó részét a költségvetés már elvonta. Legutóbb épp a hatályát vesztõ törvény vont el 16 milliárdot. Tekintettel arra, hogy az alapot létrejötte óta az Országgyûlés még nem számoltatta el, erre is sort kell keríteni.
A hírközlési intézményeknél ezen fejezetcím alatt érdekes módon kizárólag a Hírközlési Fõfelügyelet jelenik meg. Vajon hová tûnt a távközlési érdekegyeztetõ fórum és a távközlési mérnöki minõsítõ bizottság? Ezeknek mintegy évi 80 millió forintos költségvetési tétele nem jelenik meg sehol a költségvetésben. Úgy gondolom, ezt mindenképpen pótolni kell, és helyre kell tenni ezen szervezetek tényleges támogatását is. Ezt rendezni kell a költségvetésben. Nagyon ildomos volna az, ha ezeknek az intézményeknek, ezeknek a felügyeleti véleményalkotó szervezeteknek a költségvetését nem a KHVM határozná meg, hanem az Országgyûlés. Ugyanis furcsa volna, hogy egy olyan szervezetnek ad költségvetési, illetve pénzügyi fedezetet a minisztérium, mely errõl a minisztériumról véleményezési joggal bír, amely sok esetben esetleg erõs kritikát vagy pedig különbözõ fenntartásokat jelenthet.
Erre reményeim szerint többpárti javaslatként megfelelõ módosító javaslatot fogunk tudni benyújtani.
A közúti és autópálya-igazgatóságok:
A közúti igazgatóságok finanszírozása törvényben szabályozott módon az Útalapból történik. Az Útalap az intézmények állami alapfeladatainak ellátását és az ezzel összefüggõen felmerülõ költséget teljes körûen finanszírozza ugyan, de a finanszírozási lehetõségek lényegesen elmaradnak a szükségletektõl. Ennek következtében a közutakon lényegében folyamatosan romló állapotokat találunk, és ez a körülmény jelentõs mértékben és kedvezõtlenül befolyásolja a közlekedésbiztonság helyzetét.
Érthetetlen ellentmondás következik a költségvetési törvény '89. §-a és a KHVM-fejezet 4. címe közötti adatokban. A közúti és autópálya-igazgatóságok '96. évi bevételi elõirányzataiban az üzemanyagok fogyasztói árába beépülõ útalap-hozzájárulás 5 forint/liter 14 és fél forintra történõ emelésére számítanak az elõterjesztés szerint. Ugyanakkor a törvény 89. §-a az Útalapról szóló '92. évi XXX. törvényt akként kívánja módosítani, hogy a motorbenzinek esetében literenként 13 forint az elõirányzat. De tekintettel arra, hogy a záró rendelkezések értelmében a 89. § rendelkezéseit '96. április 1-jétõl kell alkalmazni, ami a gyakorlatban a benzinárban megjelenõ útalap-hozzájárulás mértékét körülbelül 12 forint/literben eredményezi.
Sajnos idõkeretünk végéhez értem. Még szerettem volna a MÁV egészségügyi alapellátó intézményeirõl, a Közlekedési Múzeumnál a 10 százalékos költségvetés-elvonásról beszélni. Talán azért szeretném megemlíteni, mert igaz, hogy az igazgató fizetése lényegesen magasabb a többi múzeumok igazgatói fizetéséhez képest, viszont a Közlekedési Múzeum egy olyan intézmény, amelyet a kor igényeinek megfelelõen kellene továbbfejlesztenünk. Úgy gondolom, olyan feladatok állnak ezen múzeum elõtt, amelyeket késõbb nem fog tudni pótolni. Ezért mindenképpen szeretnénk, ha ebben a kérdésben változtatás következne be. (Az elnök pohara kocogtatásával jelzi, hogy lejárt az idõkeret.) Köszönöm szépen a figyelmüket. További jó munkát kívánok!