DR. SZABÓ ZOLTÁN mûvelõdési és közoktatási minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! A múlt héten azonnali kérdés keretében Torgyán képviselõ úr a Nemzeti Kulturális Alap viselt dolgairól érdeklõdött. Miniszter úr nem tudott válaszolni a kérdésre, hiszen konkrét kérdéseket tett fel konkrétumokat nélkülözõ címû kérdésében a képviselõ úr. Én azonban fontosnak tartom, hogy most visszatérjünk napirend elõtt egy kicsit erre az ügyre, tekintettel arra, hogy ebben az országban a közvélemény kénytelen volt hozzászokni ahhoz, hogy dolgok következmények nélkül történhetnek meg és nem volna jó, ha ez így maradna.
Úgy gondolom, ezenkívül fontos, hogy visszatérjünk azért is, mert itt emberek becsületérõl van szó, és ezek közül az emberek közül az egyik - köztisztviselõ lévén - nem rendelkezik megszólalási lehetõséggel a tisztelt Ház nyilvánossága elõtt.
Tehát úgy gondolom, hogy nem kellene hozzászoknia a közvéleménynek olyan dolgokhoz, mint hogy ebben az országban a parlament nyilvánossága elõtt hazaárulónak lehet nevezni egy kormányt, majd néhány percre rá személyes megtámadtatás címén lehet szót kérni, mert az illetõt valaki képmutatónak nevezte.
Kénytelen hozzászokni a közvélemény ahhoz, hogy a parlament alelnöke szélsõjobboldali tüntetésen vesz részt, majd néhány nap múlva felelõsségre vonja a belügyminisztert, amiért nem lép föl a szélsõjobboldali szervezetek ellen.
Kénytelen hozzászokni ahhoz, hogy a magát nemzeti és keresztény eszmék letéteményesének valló párt nagygyûlésén dörgõ tapsvihar közepette lehet az idegenek kiseprûzését követelni az országból, a krisztusi felebaráti szeretet és a Szent István-i befogadó állameszme nagyobb dicsõségére. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
Kénytelen hozzászokni ahhoz, hogy a köztársaság köztiszteletben álló elnökét ügynöki tevékenységgel vádolják olyanok, akiknek ügynökmúltja közismert. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
Nem kellene hozzászoknia a közvéleménynek ahhoz, hogy köztisztviselõk és politikusok következmény nélkül szerezhetnek a közpénzekbõl jelentõs összegeket, és ezért szeretném nem írásban, hanem a tisztelt Ház nyilvánossága elõtt elmondani, hogy mire derített fényt a vizsgálat. Elnézést kérek, a sok "nem" egy kicsit monotonná fogja tenni a válaszaimat.
Nem igaz, hogy Török András helyettes államtitkár úr október elején a Magyar Könyv Alapítványt a Nemzeti Kulturális Alapba hívta értekezletre. Nem igaz, hogy itt megdöbbentõ adatok merültek fel, mert hiszen nem volt ilyen értekezlet. Így ezeket a helyettes államtitkár úr nem is erõsíthette meg.
Nem igaz, hogy Dornbach képviselõ úr a Nemzeti Kulturális Alap naprakész számítógépes nyilvántartása szerint bármikor pályázott volna az alaphoz, így nem is kaphatott onnan támogatást. Sem egy forintot, sem tízmilliót.
A minisztérium nagy visszhangot kiváltó sikeres könyvterjesztési pályázatán 125 cég indult. A képviselõ úr által említett cég, a Jeles és Társa azonban nem - így semmilyen támogatást nem kapott és nem kaphatott; nem szerepel a 69 nyertes pályázó között. A Jeles és Társa cég tehát nem kapott sem egy forintot, sem messze többet, mint az összes többi együttvéve - ahogyan képviselõ úr fogalmazott.
A helyettes államtitkár úr az elbírálásban egyáltalán nem vett részt. Részt vett azonban tekintélyes, nem pályázó könyves szakemberek mellett a legnagyobb tekintélyû könyvszakmai civil szervezet, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztõk Egyesülete. Mindkét ügyben bármely irat megtekinthetõ a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztériumban.
Tisztelt Ház! A képviselõ úr pontosan tudja, hogy a közhivatalokat törvény kötelezi arra, hogy a képviselõk kérésükre bármilyen iratba betekintést nyerjenek. Ha a képviselõ úr akarta volna, elkerülhette volna, hogy becsületes embereket az ország nyilvánossága elõtt nyilvánvalóan hazug rágalmakkal illessen - nem óhajtotta elkerülni. Annál inkább megtehette volna, merthogy a Nemzeti Kulturális Alap iratai nyilvánosak, abba nemcsak a képviselõk, bárki betekinthet.
A képviselõ úr, ha a kérdése címében konkrétumokat említett volna, lehetõvé tette volna, hogy ezeket a rágalmakat a miniszter úr öt perc múlva és ne most én, öt nap múlva tudjam megcáfolni. Nem tette. Nagyon sajnálatos, hogy a képviselõ úr, akirõl mint tudjuk, miniszterelnökségre pályázik, már csak ilyen módon tud gondoskodni arról, hogy nyilvánvalóan hamis rágalmai legalább néhány napig állva maradhassanak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
Tisztelt Ház! Befejezésül szeretném megemlíteni, hogy megítélésem szerint - de ezt természetesen a tisztelt Ház dolga eldönteni - Torgyán képviselõ úrnak ez a kérdése - mint általában egész közszereplése - a képviselõi munkával, a tisztelt Házzal, a Házszabállyal való összeegyeztethetetlenség tényét meríti ki. Úgy gondolom, nem kellene hagynunk elszaporodni ezt a gyakorlatot sem. Köszönöm szépen. (Nagy taps a kormánypártok padsoraiban.)