DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP): Tisztelt Országgyûlés! A cím egy kicsit kétségtelenül túlzó, mert van némi túlzás a hadsereg szóban. Talán elég lenne csapatokról, csoportokról beszélni, habár hatékonyságuk, az ütõképességük és a felszereltségük messzemenõen megfelel még a legkényesebb katonai elvárásoknak is. Csák Máté annak idején örömmel fogadta volna ezeket a csapatokat, s ha rendelkezésére álltak volna, akkor a király megnézhette volna, hogy hova fusson.
Országos jelentõségû ügynek tartom, hogy az állampolgárok félnek, mert a lezajló ütközetek potenciális áldozataivá válhatnak. A felszólalásra a pénteki sajtóból merített rövid hírcsokor adott ihletet. A hírek szerint egy hónappal ezelõtt egy káposztásmegyeri bolt tulajdonosát napokig fogva tartották, hogy így kényszerítsék állítólagos adóssága visszafizetésére. Az asszonyt a rendõrök szerencsére kiszabadították.
Újpest polgármestere arról panaszkodik, hogy az újpesti piacon az utóbbi idõben védelmi pénzt követelnek a kistermelõktõl, akik közül többen feljelentést tettek. A hatósági intézkedésre válaszul a bûnözõk megfélemlítették, illetve 80 ezer forinttal lefizették a tanúkat. Elmondott egy olyan esetet is, amikor a zsarolók csak nagyobb mennyiségû készpénz ellenében akartak elállni egy üzlet felgyújtásától.
A pénteki lapok számolnak be a zuglói drosztháborúról. Valakit elviselhetetlen modora miatt a taxisok megpróbáltak kiközösíteni, a vita során elcsattant egy pofon is, a pofont kapó nemes egyszerûséggel közölte, hogy rövidesen visszatér, és a tolókocsit már készíthetik elõ. Be is váltotta ezt az ígéretet, jött a bosszú, a társaság több autóval érkezett, baseball-ütõkkel ütötték, csépelték az ellentábor tagjait és az autóikat. Egy meggondolatlan megpróbálta jobb belátásra bírni a csata résztvevõit. Cserébe, ahogy a hír mondja, egy szûrke Mercedes taxiból kiszálló magas férfi 4-5 méterrõl nyakon lõtte. A lövedék a nyakán hatolt be, s a gerinc lágy része alatt állt meg. Jelenleg súlyos állapotban kórházban fekszik. Megnyugtató happy end, ha ugyan itt happy endrõl lehet beszélni, hogy a rendõrség a tettesek túlnyomó részét még az éjszaka folyamán elfogta.
Nyugtalanító viszont, hogy a gazdasági élet egyes szereplõi már nem versenyeznek, hanem leszámolnak egymással, és a fegyverek között a szamurájkard is szerepel.
Nyugtalanító az is, hogy bûnözõk néha sztárként grasszálnak a képernyõn, a sajtóban pedig hírértékük van, hiszen többszörösen megharapják idõnként a kutyát.
Érdekes lenne egy statisztikai felmérés arról, hogy hány tanú nem mer a bíróság elõtt megjelenni, és a megjelenteknek milyen mértékben és sebességben remeg a lábuk.
A rendelkezésre álló adatokból és az Országos Rendõr-fõkapitányságnál tett látogatásunk alkalmával szerzett személyes tapasztalatokra alapított meggyõzõdésbõl bátran állíthatom, hogy a rendõrség a lehetõségek korlátai között mindent megtesz az áldatlan helyzet megszüntetéséért, de ez kevésnek látszik. Nem vitatom azt sem, hogy a kérdés összetett és roppant bonyolult.
Az viszont a kormány feladata, hogy a bûnüldözés hatékonyságának a fokozása érdekében teljesítse a rá váró jogalkotási feladatokat, gondoskodjék a rendõrség személyi és tárgyi feltételeinek biztosításáról, növelje a technikai felszereltségét, ne hagyja ellehetetlenülni a szervezetet, ne várja be itt is a sztrájkot és a tiltakozást, és a helyzet jóvátehetetlen leromlását.
Kétségtelenül a jogalkalmazóra vár az elvárható szigorúság, a tömegtájékoztatásra, hogy a bûnözõkbõl ne gyártsunk népi hõsöket, hanem segítsen a megfelelõ és elmarasztaló értékítélet kialakításában. A bûnmegelõzésben pedig mégis társadalmi összefogásra van szükség. Órákig lehetne beszélni a bûnmegelõzésrõl. Tudom, hogy készül egy átfogó program, a szombati sajtóból örömmel lehetett értesülni arról, hogy az Országgyûlés elnökének kezdeményezésére létrejött az Alapítvány a bûnmegelõzésért.
Befejezésül én Bibó Istvánnak azt a sokat idézett mondatát idézném fel újból, hogy a demokrácia a félelem nélküli élet. Õ ugyan kétségtelenül nem erre a fizikai félelemre értette talán. De azért ki kellene terjednie ennek a félelem nélküli életnek a napi biztonságra is, és a megfogalmazásban, mondom, õ ugyan nem erre gondolt, de a társadalmi közérzethez elengedhetetlen az általános biztonság. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)