DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetésével kapcsolatos vitában már nagyon sok területre kitértek. Én egy olyan területrõl szeretnék szólni, amely talán kevésbé volt érintve. Mindenekelõtt azonban szeretném emlékeztetni képviselõtársaimat arra, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Pártnak a '96. évi költségvetés tárgyalása során három olyan kiemelt területe van, amelyen a javaslatait megpróbálta összpontosítani, és amellyel kapcsolatban megnyilvánulásait is megtervezte. Az a téma is, amirõl én fogok beszélni, az egyikhez kapcsolódik. Ez a három téma:
Elsõ a fiatal családok segítése és az ezzel kapcsolatos intézkedéseknek - kormányzati intézkedéseknek - a kivédésére való törekvés, amely nagyon sok elemet tartalmaz, beleértve például a Fidesz korábbi vesszõparipáját: a bölcsõdék normatívájának biztosításával kapcsolatos javaslatainkat.
A másik ilyen terület pedig az oktatás kérdése. Itt errõl nem szeretnék lózungokat puffogtatni, de azt hiszem, hogy ez mindenképpen nagyon fontos, és az, amit a kormány az elmúlt idõszakban ezen a területen végzett, nem az oktatás kiemelt stratégiai ágazatként való kezelését mutatja - szemben a korábbi ígéretekkel. Mindenképpen koncentrálnánk javaslatainkban erre.
A harmadik ilyen kiemelt szféra a feketegazdaság elleni küzdelem, amelyben mind a választások elõtt, mind utána, kormányprogram szintjén a kormány meghirdette az ezzel kapcsolatos küzdelmet, illetõleg a feketegazdaság felszámolására irányuló küzdelmet - ugyanakkor nagyon kevés történt ezzel kapcsolatban. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a feketegazdaság elleni küzdelem az alkotmányosság és a törvényesség keretei között történjen. Ezért mondtunk nagyon határozottan elutasító véleményt az adózás rendjérõl szóló jogszabályra, amellyel több alkotmányossági aggályunk is volt.
Ehhez a területhez - a feketegazdaság elleni küzdelemhez - tartozik a bíróságok ügye, amelyrõl ebben a hozzászólásomban részletesebben is szeretnék szólni. Megkönnyíti a dolgomat, hogy a pénteki napon Isépy Tamás kereszténydemokrata képviselõtársam már beszélt errõl a kérdésrõl. Azért, hogy a Fidesz rendelkezésre álló idejét is kíméljem - és a többi hozzászólónak lehetõséget biztosítsak, hiszen a Fidesz ideje meglehetõsen kimért, mindössze 33 perc jut nekünk erre a napra három felszólalóra -, ezért csak azokat az elemeket szeretném hangsúlyozni, amelyek feltétlenül szükségesek ebben a mostani vitában.
A bíróságok tekintélye helyreállításának az ügye ennek a költségvetésnek nem különösebben szívügye, még akkor sem, hogyha vannak benne pozitív döntések is. A közel száz új bírói hely létesítése mindenképpen a költségvetés javítását szolgálja - illetõleg az igazságszolgáltatásnak a törvényes keretek között való megmaradását, a terhek megfelelõ elosztását.
A másik ilyen örömteli dolog - bár ennek költségvetési kihatása nincsen, de szimbolikus jelentõsége annál nagyobb -, hogy ez az elsõ olyan költségvetés, amelyben megjelenik önálló ágként, önálló fejezetként a bíróságok költségvetése. Üröm az örömben az, hogy abban a pillanatban, hogy ez önállóan megjelent, rögtön a végére is került; remélhetõleg a jövõ évben már megfelelõ alkotmányos - a hatalmi ágak világos elválasztásával kapcsolatos - helyére fog kerülni ez a javaslat. De mindenképpen azt gondolom, hogy a bíróságok és a bírói hatalmi ágak elismerése, az efelé tett egyik jelentõs lépés, hogy ez a formai elem a költségvetésen belül megjelent.
Tartalmi értelemben azonban sajnos a bíróságokra fordított költségvetés, annak az alapszámai lényegében nem változtak, ami a mûködési feltételek további romlását jelenti. A bíróságoknál nagyon gyakran szó esik arról, hogy a bíróknak nem megfelelõ a jövedelmük - ez mindenképpen problémát jelent, és ezt én osztom, errõl magam is szeretnék beszélni -, de ugyanakkor fontosabbnak és még súlyosabbnak tartom azt a gondot, hogy a dologi kiadások tétele az, ami már évek óta lényegében egyáltalán nem változik. Ha jól emlékszem, akkor már a harmadik éve nem történt változás, ami tulajdonképpen nyilvánvalóan ahhoz vezet, hogy ellehetetlenül ezeknek a bíróságoknak a mûködése, és olyan technikákat kell alkalmazniuk - egyáltalán a mûködésük fenntartásához, hogy ki tudják nyitni reggel a bíróság épületét -, ami egészen rossz helyzetet eredményez. Ez semmiképpen sem járul hozzá a bíróság tekintélyének a növeléséhez.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt ebben a kérdésben módosító indítványt készített el, amelyet a holnapi napon be fogunk nyújtani. A dologi kiadások növelését 10 százalékkal tervezzük megnövelni, ami a költségvetés számára ebben a nehéz idõszakban nem jelent különösebben nagy többletterhet; ugyanakkor legalábbis abból a stagnáló állapotból, amely az elmúlt idõszakban történt - illetõleg nyilvánvalóan romló állapotból -, kikerülhetnek a bíróságok.
A másik ilyen tétel egy alkotmányossági problémával is összefügg, amelyrõl Isépy Tamás a pénteki ülésen részletesen beszélt, hogy az Országos Bírói Tanács nem fogadta el a kormány költségvetési javaslatát, elsõsorban a bírói pótlék 35 százalékos növelésének hiánya miatt. Ez komoly probléma, nemcsak részletes vitát lehet errõl folytatni - hogy igazából ez milyen módon ütközik a jogszabályokkal, a pénzügyminiszter is köteles-e ezt igazából figyelembe venni, errõl vita folyik, az alkotmányügyi bizottságban is jelentõs vita folyt errõl -, hanem vitát lehet folytatni egyáltalán magáról az általános kérdésrõl. A bíróság önálló hatalmi ágként való megjelenése, a bíróság tekintélyének a többi hatalmi ággal való egyenrangú kezelése szempontjából mindenképpen fontos és szerencsés lett volna, hogyha lényegében a költségvetés szempontjából meglehetõsen kis összegeken nem bontakozik ki ilyen éles vita, és nem úgy kell hogy bekerüljön a költségvetés tervezetébe a bíróságokról szóló, immár különálló fejezet, hogy azt az Országos Bírói Tanács nem tudja elfogadni. Ez azért is szerencsés lett volna, hiszen a bíróknak, hogy úgy mondjam, az érdekérvényesítési képessége meglehetõsen minimális. Õk csak érzékelik helyzetük romlását. Egy normál államban ezeknek az érdekképviselete föl sem merül, hiszen az állam mint saját tisztségviselõit és az állam fontos funkcióját betöltõ önálló hatalmi ág tagjait megbecsüli õket.
Csak szeretnék emlékeztetni arra, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban az elmúlt hetekben nagyon éles vita bontakozott ki arról, hogy a képviselõk fizetését hozzáigazítsák-e a bírák fizetéséhez. Ez már önmagában is jelzi, hogy a bírák megbecsülése és anyagi értelemben vett megbecsülése is egészen más jellegû. Magyarországon az Országgyûlés, illetõleg a kormány közjogi helyzete - és ilyen értelemben költségvetési helyzete is - ebbõl a szempontból tisztázott. Miután ma már nem meglepõ Magyarországon az, hogy rendõrök, tûzoltók mennek ki az utcára, nagyon szeretném, ha nem jutnánk el oda, hogy a bírói kar folyamodjon akár a demonstrációnak ilyen eszközeihez - ez meglehetõsen súlyos bizonyítványt állítana ki a magyar jogállamiság mûködésérõl. Márpedig, hogyha a helyzet így marad és a dologi költségek nem változnak, a bírák anyagi megbecsülése nem változik abban az ütemben, ami megfelelõen biztosítaná azt a függetlenséget, amely számukra szükséges, abban az esetben igazából akár még ez is bekövetkezhet.
(17.50)
Éppen ezért azt gondolom, ennek az Országgyûlésnek - és nemcsak kormánypártnak vagy ellenzéknek - a közös felelõssége az, hogy a vele egyenrangú hatalmi ág érdekeit itt, ezen a helyen megvédje és biztosítsa azokat az igényeket, amelyeket a bíróság a költségvetéssel szemben támaszt. Ez a jogállamiság biztosításának egyik nagyon fontos feltétele, hiszen Magyarországon, a rendszerváltás során - és errõl már korábban, egy napirend elõtti hozzászólásomban beszéltem - egy kicsit elhanyagolódott a bírói ág megbecsülése, abból a kiindulópontból, hogy ez egy olyan ág volt, amely mûködött, mûködõképes volt és nem kellett radikálisan átalakítani. Az Országgyûlést létre kellett hozni, az Alkotmánybíróságot létre kellett hozni, és hogy az utóbbi idõre utaljak, az ombudsmanok hivatalát létre kellett hozni; ott úgy kalkulálták ezeknek a költségeit, hogy a mûködésükhöz mennyi pénzre volna szükség és ennek megfelelõen ehhez igazították a késõbbi igényeket.
A bíróság korábban is létezett és a bázis-elõirányzat alapján mindig hozzáigazították a következõ évit, illetõleg az a gond a dologi kiadások esetében, hogy ez a hozzáigazítás sem történt meg.
Hozzászólásomban erre szerettem volna felhívni a figyelmet, vagyis hogy erre nekünk kötelességünk odafigyelni, és itt nagyon szeretném kérni kormánypárti képviselõtársaimat is, hogy ennek érdekében azt a módosító indítványt, amelyet a Fidesz-Magyar Polgári Párt részérõl én jegyzek, támogassák a részletes vitában. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)