OLASZ JÁNOS (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetésérõl szóló T/1456. számú törvényjavaslat általános vitájának utolsó harmadában szinte nincs olyan tétele a törvényjavaslatnak, amit akár kormánypárti, akár ellenzéki hozzászólók ne elemeztek, ne minõsítettek volna. A törvénytervezet egészérõl is elhangzott több, sommásan elmarasztaló vélemény. Jellemezték ezt a költségvetést úgy, hogy az ország szempontjából ez nem megoldás, hanem maga a probléma, "utánam a vízözön"-politikát folytat, hogy ez a költségvetés a magyar nép megnyomorításának költségvetése.
Természetesnek tartom az ellenzéki padsorokban ülõ képviselõtársaim ilyen tartalmú értékelését, mert ez a törvényjavaslat igazán nehéz, kemény megszorításokat tartalmaz. A bírálat akkor lenne számomra igazán hiteles, elfogadható, ha túllépve az általánosságokon, követhetõ, megvalósítható alternatívát is adott volna. Úgy hiszem, nem azért nem hangzott el elemzésen alapuló, tudományosan megalapozott javaslat, mert nem akarják ellenzéki oldalról ezzel a kormány munkáját segíteni, hanem azért, mert nincs ilyen. Azt hiszem, lelkük mélyén nemcsak a kormánypártiak fogadják el igaznak a pénzügyminiszter úr expozéjában megfogalmazottakat, miszerint a stabilizáció keserves folyamatát a társadalom egészéért, a jövõ generációjáért, az elérhetõ közelségû boldogulásunkért kell felvállalni.
"A fõ kérdés most az a költségvetés elfogadásával, hogy lesz-e folytatása a márciusban megkezdett programnak, megkapja-e a kormány a felhatalmazást ahhoz, hogy a szükséges intézkedéseket végrehajtsa." - hangzott el az expozéban. Én abban bízom, hogy a zárószavazáson a válasz "igen" lesz, mert a módosítások a költségvetési fõösszegek érintetlenül hagyásával úgy lesznek képesek belsõ átcsoportosításra, hogy 1996-ban biztosítható lesz a költségvetés alrendszereinek mûködése.
Hozzászólásomban arra keresek választ, arról akarok véleményt mondani, hogy a kormányprogrammal összhangban milyen hatása lesz az önkormányzati szabályozásban az új elemként bekerülõ elõirányzatoknak, illetve a már bennlévõk változásának.
Az 5 milliárd forint összegû területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési támogatást - mert a 8. számú melléklet szerinti összegek mérsékelni képesek az önkormányzatok infrastrukturális ellátottságában meglévõ különbségeket - feltétlenül elõremutatónak értékelem. A termelõ-infrastruktúra, valamint a közhasznú foglalkoztatás bõvítésével járó fejlesztési igények teljesítéséhez felhasználható elõirányzat a legsúlyosabb helyzetû, elmaradott és foglalkoztatási gondokkal küzdõ települések és térségek további leszakadásának megelõzését, majd felzárkóztatását szolgálja.
Tapasztalatból tudom, hogy a bevételi lehetõségek szûkössége miatt éppen azok az önkormányzatok nem tudnak segítséget adni a gazdasági feltételek javításához, a foglalkoztatási gondok mérsékléséhez, amelyek mûködési területén erre a legnagyobb szükség volna. Az elõirányzat - a 8. számú melléklet szerinti, megyék közötti - elosztása az érvényes jogszabályban lehatárolt elmaradott, illetve jelentõs munkanélküliséggel sújtott települések népességszám szerinti megoszlását differenciáltan veszi figyelembe, nagyobb súlyt biztosítva az elmaradott, alapvetõ infrastrukturális hátrányokkal küzdõ térségek településeinek.
Borsod megyei képviselõként a Borsod-Abaúj-Zemplén megye kiemelt összegûre tervezett részesedését azért tartom indokoltnak, mert az országosan is ismert válságövezet, Ózd, Diósgyõr problémája mellett a határ menti települések, körzetek, Abaúj, Bodrogköz és Dél-Borsod támogatása sem igen odázható el már sokáig.
Ugyancsak a területi kiegyenlítés irányába ható elmozdulásként értékelem, hogy a személyi jövedelemadó-átengedés mértékét az 1995. évi 35 százalékról a kormány három év alatt 40 százalékra kívánja emelni. A helyben maradó javasolt mérték 1996-ban 25 százalék lesz, de három év alatt 20 százalékra csökken. Azért tartom kedvezõnek ezt a változást, mert 1996-ban a 11 százalékpontnak megfelelõ összeg - mivel normatív alapon, döntõen népességarányosan illeti meg a helyi önkormányzatokat - forrásnövekedést jelent. A leszakadó régiókban ugyanis községek esetében a 4509 forintra, városok esetében az 5400 forintra való kiegészítés szempontjából mindegy, hogy hány százalék az szja-ból átengedett rész.
(18.40)
Jelentõs bevételt tételez fel a költségvetés 1996-ra a helyi adókból. 42 milliárd forintot prognosztizál, mintegy 6 milliárddal többet az 1995. évi várható összegnél. A cél, miszerint a lakosság vállaljon többet a helyi közterhek viselésébõl, nem vitatható. A végrehajtásnak azonban véleményem szerint áthághatatlan akadálya lesz. Az önkormányzatok mintegy egyharmadát kitevõ kistelepülések jelentõs hányada nem azért nem vezetett be, nem vetett ki eddig helyi adót, mert arra nem volt szüksége az önkormányzat költségvetésének, hanem azért, mert az elöregedett, a munkanélküliséggel sújtott települések lakossága képtelen lett volna ennek megfizetésére - és képtelen lesz 1996-ban is.
A továbbiakban arra keresek választ, arról akarok véleményt mondani, hogy a kormányprogrammal összhangban milyen hatása lesz annak, hogy a költségvetés az önkormányzatok finanszírozásában prioritásként kezeli a közoktatási intézményeket. Elsõsorban az alapfok két intézménye, az óvoda és az általános iskola 1996. évi finanszírozásáról, a finanszírozási rendszernek a két intézménytípust érintõ hatásáról szeretnék néhány gondolatot elmondani.
Azzal, hogy a közoktatási feladatokhoz kapcsolódó normatív hozzájárulások prioritást biztosítanak az ágazatnak, az 1996. évi költségvetési törvényjavaslat igazodik a kormányprogramban megfogalmazott célokhoz, miszerint - a kormányprogramból idézek -: "A kormány eltökélt szándéka, hogy a kormányzati ciklus közepéig megállítja az oktatásra szánt költségvetési támogatás reálértékének csökkenését, az államháztartási reform végrehajtásával párhuzamosan pedig megkezdi annak fokozatos növelését."
Azzal, hogy a július 31-éig terjedõ hét hónapra a tanulónkénti fejkvóta alapján a 3. számú melléklet szerint az alapfokú oktatásban évi 66 ezer forint/fõ hozzájárulást biztosít az önkormányzatok által fenntartott nevelési, oktatási intézményekben, az óvodai ellátásban, illetve az általános iskola 1- 10. évfolyamán a nappali oktatásban résztvevõk után, jelentõs az elõrelépés, a kormányprogramhoz való igazodás, akkor is, ha ez a fenntartó rendszerben, az önkormányzatnál nem jelent forrásbõvülést. Jelentõsége megítélésem szerint ez esetben elsõsorban gesztusértékében van. De jelentõs az elmozdulás ahhoz az állapothoz képest, amikor az óvodák évekig 27 500 forintot, az általános iskolák 41 ezer forintot kaptak fejkvótaként, amely a mûködési, fenntartási kiadások töredékét jelentette csupán. Az elmozdulás lényegét abban látom, hogy az elmúlt években nagyon mostohán ellátott óvodáknál az új normatíva szinte lefedi a mûködési költségeket. Ez - számításom szerint - 80-90 százalékos. Az általános iskolákban is emelkedik, mert 50-60 százalékát biztosítja a fenntartási kiadásoknak.
Különleges, megkülönböztetett elbírálás, az egynél magasabb szorzószám alkalmazását tartanám szükségesnek az olyan kistelepülések körzeti feladatokat ellátó intézményeinél, amelyeket intézményirányító társulás mûködtet úgy, hogy az intézményben négy-öt, esetenként tízhez közeli kistelepülés iskolásai tanulnak, de egy-egy osztály létszáma így sem éri el az oktatási törvényben meghatározott átlaglétszámot.
A finanszírozás rendszere a költségvetésben tervezettek szerint 1996. augusztus 1-jétõl változik úgy, hogy az állami hozzájárulás a közoktatási törvényben meghatározott szakmai paraméterek alapján számított álláshelyre történik. A törvénytervezet megelõlegezi, hogy a finanszírozásnak ez a módja teljesítménykövetelmények szerint biztosít lehetõséget a szakmai munka elismerésére, ezen belül a pedagógusok jobb anyagi megbecsülésére. Feltételként azt jelöli meg, hogy az intézményeket mûködtetõ helyi önkormányzatok megtegyék azokat az intézkedéseket, amelyek a követelményrendszer által közvetített létszám és anyagi lehetõség összhangját elõsegítik.
Értelmezésemben az elismerésre méltó szakmai munka mércéje a gyerekekkel való tanórai és tanórán kívüli foglalkozás minõsége, amely, ha átlagon felül eredményes, feljogosít a jobb anyagi megbecsülésre. Megítélésemben elbizonytalanít, hogy a fenntartó önkormányzatok ezt az elismerést úgy tudják biztosítani, ha megteremtik a létszám és az anyagi lehetõség összhangját. Biztosan van tartalék a rendszerben, amelyet átgondolt racionalizálással fel lehet szabadítani. De félõ, hogy olyanok is kikerülnek az oktatás rendszerébõl, akik meghatározó egyéniségei, iskolateremtõi annak.
Tisztelt Ház! A béralkuk, a jövõ évi béreket befolyásolni akaró tárgyalások, demonstrációk idejét éljük. Állami alkalmazottak jelentõs csoportjának sikerült elérnie, hogy 1996-ot 10-15, esetleg 20 százalékkal emelt bérrel kezdje. A múlt szombaton az egészségügyben dolgozó közalkalmazottak demonstráltak, szerdán délután a közmûvelõdési intézményekben dolgozók és a pedagógus szakszervezet felhívására a pedagógusok hívják fel a közvélemény és a kormányzat figyelmét arra, hogy a 4 százalékos reáljövedelem- csökkentést vállalják. Biztosan elmondják, hogy 1995-ben 6,5 százalékos bruttó béremelésben részesültek, a legalább négyszer ilyen arányú infláció mellett. A jövõ évben, 1996-ban 25 százalékot tartanának méltányosnak.
Tudom, végtelenül kicsi a költségvetés mozgástere. Mégis bízom abban, hogy a kormány megtalálja a lehetõségét és a forrását annak, hogy megállítsa a mûvelõdésügyben, a közoktatásban dolgozók anyagi ellehetetlenülését.
Hölgyeim és Uraim! Szándékkal szóltam az 1996-os költségvetés olyan tételeirõl, amelyeket kritika nélkül elfogadtam, meg olyanokról is, amelyek megítélésénél elmondtam kételyeimet. Ez a költségvetés így, ellentmondásosságában is egész. Én így is elfogadom, elfogadását támogatom és elfogadásra javasolom.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)