DR. GYURICZA BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Talán abban a helyzetben vagyok, hogy folytathatom a Sümeghy képviselõtársam által elmondottakat, azzal, hogy a frakción belül nemcsak hogy elemeztük a költségvetés különbözõ területeit, hanem ezen belül néhány olyan kérdést is igyekeztünk vizsgálni, amelyekrõl eddig kevés szó esett - legalábbis olyan megvilágításban, hogy mennyiben függenek ezek egymástól, és összességükben az eredményességük milyen hatást fejthet ki az egész gazdaság eredményességére, stabilitására.
Most néhány gondolatban és a rendelkezésre álló idõben egy kicsit a külsõ, belsõ biztonsággal, ennek néhány olyan elemével foglalkozom, amelyet alapvetõen a fegyveres erõk, a rendvédelmi szervek, a polgári titkosszolgálatok együttesen hivatottak teljesíteni annak érdekében, hogy a jelenlegi világunkban reagálni tudjunk azokra az eseményekre, amelyek körülöttünk zajlódnak le; meg tudjunk felelni azoknak az elvárásoknak, amelyek ma és a jövõ euroatlanti integrációjából adódnak. Talán mind a kettõhöz feltétlenül szükséges megteremteni azt a belsõ, stabil közbiztonságot, környezetbiztonságot, amely lehetõséget ad a nemzetgazdaság eredményes tevékenységéhez és biztosítani tudja a demokratikus társadalom fejlõdését.
Úgy érzem, nagyon röviden talán megfogalmazhatnám úgy is, hogy az általam említett terültek - fegyveres erõk, rendvédelmi szervek és a polgári titkosszolgálatok - talán egy kicsit áttételesen a közbiztonságot és a környezetbiztonságot is megvalósító szervezetek. Ha megnézzük a költségvetést, ennek a költségvetésnek majdnem a 10 százalékát használják föl ilyen vagy olyan formában, közvetetten vagy közvetlenül. Ha megvizsgáljuk azt, hogy közvetlenül ez az állomány a munkaképes lakosságnak közel 5 százaléka, akkor azt hiszem, hogy valamennyiünk számára nagyon érthetõvé válik, hogy mennyire fontos volna ennek az egész szervezeti struktúrának - és az ebben mûködõ erõknek, eszközöknek -, hogy a feladatok, a minimálisan szükséges erõforrások feltétlenül biztosítottak legyenek, támaszkodjanak a belsõ nemzetgazdaságra, és teremtsék meg azokat a feltételeket, amelyek szükségesek a megvalósításhoz.
Így összességében tehát azt lehet mondani, hogy a költségvetés elemzése során sajnos most második alkalommal találkozunk azzal a megállapítással, amelyet az Állami Számvevõszék is igazol: a feladatok és a források összhangja nincs meg abban az értelemben, amilyen formában minimálisan szükség lenne rá.
Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban néhány példát említsek. A parlamentben nagyon komoly vita folyt ebben az egész évben, hogy a fegyveres erõkön belül, a múlt évben a határõrség, most, ebben az évben a hadsereg átalakulása hogyan és milyen formában történjen meg. E pulpitusról néhány alkalommal szóltam, hogy ez nem lehet egy tárcának csak a kizárólagos feladata, hiszen olyan sok ágon kapcsolódik az egész nemzetgazdasághoz és a társadalom más területeihez, ami miatt feltétlenül szükséges, hogy a kormány teljes vertikumában lássa, hogy mit milyen forrásból tud biztosítani, milyen célokat mikorra tud elérni, hogy ezek a kiadások a lehetõ leggazdaságosabbak legyenek.
Megkezdõdött - önök jól tudják - a Magyar Honvédség létszámcsökkentése, átalakulása, amelyhez még pillanatnyilag a kormány nem tárgyalta meg azt a hároméves programot, amely hivatott volna összehangolni az egész rendszert, és természetesen - vagy sajnos - nem rendelkezik a hosszú távú programmal sem.
A másik ilyen gondolat, amelyet röviden szeretnék elmondani, tisztelt képviselõtársaim, hogy mindezen a területen közel 200 ezer ember teljesít ilyen vagy olyan formában szolgálatot. Hogy ezek az emberek mennyire elkötelezettek és milyen módon teljesítik a szolgálatot, az a folyó évi költségvetés befizetésében is - nem beszélve az egész rendszer mûködési mechanizmusáról - nagyon komoly erõt képviselhet. Tessék belegondolni, hogy mi történik akkor, ha nem a mi határõrünk veszi észre sem az embercsempészt, sem a fegyver, sem a kábítószer, sem egyéb más anyagok csempészetét, hanem a szomszédos állam - mint ahogy az utóbbi idõben egyre gyakrabban elõfordul. Mi történik akkor, hogyha a rendõrség, bármilyen erõforrással és erõfeszítéssel próbálja is eredményesen felvenni a harcot a bûnözéssel - a bûncselekmények száma ma már meghaladta az 500 ezret -, milyen formában tud megbirkózni a gazdasági bûncselekményekkel, a feketegazdasággal, ha azok a rendõrök, akik ezt a munkát tudnák végezni, elmennek más területre, a határõrök, jó titkosszolgálati szakemberek, katonatisztek elmennek egy másik területre - itt pedig bizonyos értelemben rossz szolgálati körülmények között, a létminimum környékén, másodállások tömkelegével mennek el rendõrök, katonák, határõrök, hogy a családjuk megélhetését biztosítsák.
A kormány programjában kiemelten szándékozott kezelni, hogy a területen dolgozók, elsõsorban hivatásosak szolgálati jogviszonyát rendezze. És minek vagyunk ma, napjainkban a tanúi? Itt a törvénytervezet, kezdjük tárgyalni, de nincsenek meg e törvényhez azok a pénzügyi erõforrások, amelyekkel legalább ennek az állománynak részben oldanánk a feladatait.
A vizsgálat során megnéztük, hogy '90-tõl napjainkig - itt Sümeghy képviselõtársam említett egy példát - milyenek voltak a bérkiáramlások a nyolcórás foglalkoztatottsági területen: éves átlagban a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint megközelítõleg 27 százalék. A fegyveres szerveknél ez, tisztelt képviselõtársaim, bruttóban nem éri el a 15-18 százalékot - és akkor még nem beszéltem természetesen az inflációról.
Befejezõ gondolatként engedjék meg, hogy csak egyetlen gondolatsorban ráirányítsam tisztelt képviselõtársaim figyelmét ennek a kérdésnek talán sokkal fontosabb jellegére, semmint önmagában tûnhet. Véleményem, véleményünk szerint az, hogy ez a szféra milyen mértékben látja el feladatát tökéletesen, az a közbiztonságon, belbiztonságon túlmenõen e nemzetgazdaság stabilitását megadja vagy nem adja meg, és végsõ soron kedvezõ feltételt teremt egy demokratikus társadalmi rend stabil fejlõdéséhez, nem beszélve arról, hogy az egész európai integrációs folyamathoz is jelentõsen hozzájárul.
(19.10)
A törvényjavaslathoz beadott módosító indítványunkkal azonban, amellyel bizonyos mértékig próbálunk ezen a területen változtatni, sajnos kapitálisan ez nem oldható meg, önök nagyon jól tudják: ez a költségvetési szerkezet nem tesz lehetõvé jelentõsebb befektetést erre a területre.
Az utolsó gondolat: több alkalommal meghallgattuk a Vám- és Pénzügyõrség, a rendõr-fõkapitányságok tájékoztatóját, és amikor itt úgy fogalmaznak, hogy tízmilliárdos nagyságrenddel több folyhatna be a költségvetés bevételi oldalára egy eredményesebb mûködés során, akkor ugyanez felvetõdik, hogy az eredménytelenebb mûködés során évrõl évre ilyen veszteségeink vannak.
Ezeket a gondolatokat szerettem volna elmondani, és a módosító indítványokat ezekkel a gondolatokkal szeretném tisztelt képviselõtársaim figyelmébe ajánlani. Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps.)